Angol unokatesóim ma délután repültek haza. Ma ecsém volt velük, mert ő szabin volt, nekem viszont munka, Jojónak pedig ma kezdődött a programozós tábor.
Szombaton volt 20-a, pont jó napra esett idén. Az angolok délelőtt érkeztek hozzám, kicsit itt beszélgettünk, aztán ebédelni mentünk, aztán sétáltunk egyet a szép Duna-parton, aztán hazajöttünk pihenni, mert az egyik fiú talpát megcsípte valami fullánkos lény még a Balatonnál és addigra már sánított szegény. De az esti tűzijáték kedvéért összeszedte magát és miután ecsém csatlakozott, mentünk is oda. Jojót a kiszemelt tűzijátékleső hely közelében megkaptuk az apjától, nagy volt az öröm. :) Jojónak idősebb fiútestvére nem lévén és mivel az apja se vele lakik, hatalmas élmény idősebb férfi rokonokkal találkozni, főleg, ha ilyen ritkán látja őket, mint az angol unokatestvéreinket. Bár neki még limitált az angolja, az angoloknak meg limitált a magyarja, jól megértették egymást. Jojó amennyit tud angolul, azt használja is bátran, és az angolok le voltak nyűgözve a tudásától és a szép kiejtésétől, amire azt mondták, hogy amerikai beütése van. Biztos a sok filmtől meg Youtube videótól, amiket nézni szokott.
A tűzijátékot a Duna-korzóról néztük félúton az Erzsébet híd és a Lánchíd között, ami tökéletes helynek bizonyult. A műsor után jóképű ecsém a hófehér ingjében oldalán mutatós barátnőjével és háttérben a kivilágított Várheggyel a korláton üldögélt, amikor eléjük ugrott három ember a nemzeti tévétől, egyik egy hatalmas kamerával, másik egy mikrofonnal, harmadik meg egy reflektort tolt az arcukba és meginterjúvolták azügyben, hogy hogy tetszett a tűzijáték. Ecsém kifejtette, hogy szép volt, de jobb lett volna, ha leoltják az utcai világítást - azt hiszem ez a tíz évvel ezelőtti katasztrófa óta nem szokás - és hogy a külföldi vendégeink hiányolták a zenei felhozatalból a magyar himnuszt - ez teljesen igaz, és szerintem is hiányzott. A külföldi vendégek említésére mindjárt legidősebb unokatestvéremre irányult a reflektor és őt is megkérdezték (angolul), hogy honnan gyütt meg hogy tetszett a műsor. Uncsitesó mondta, hogy "UK, England" meg "It was amazing! Nádzson tokjó! Hajrá madzsar!", aztán a reflektor / kamera végigpásztázott mindannyiunkon, a korláton söröző másik unokatesónkon is, rajtam is, Jojón is... Szóval végre volt valami érdekes is azon a kormánypropagandával tömött szar tévécsatornán. :)
A vasárnapi, azaz tegnapi program az Aquaworld volt, ahol sokat csúszdáztunk, illetve Jojó még többet nyúzta a három nagyfiút, dobáltatta magát a vízbe, fröcskölte őket, stb. :) Kikunyerálta azt is, hogy befizessem egy vízenjáró labdázásra, az lényegében egy két méter átmérőjű strandlabda, amit úgy fújnak föl, hogy közben a belsejében van egy gyerek, utána rágurítják a vízre, később pedig, még mielőtt a gyerek levegője elfogy, kiveszik onnan. Hát ezt Jojó most már ki akarta próbálni, és nagyon tetszett neki!
Játék gyerekkel töltött strandlabdával
Szombaton volt 20-a, pont jó napra esett idén. Az angolok délelőtt érkeztek hozzám, kicsit itt beszélgettünk, aztán ebédelni mentünk, aztán sétáltunk egyet a szép Duna-parton, aztán hazajöttünk pihenni, mert az egyik fiú talpát megcsípte valami fullánkos lény még a Balatonnál és addigra már sánított szegény. De az esti tűzijáték kedvéért összeszedte magát és miután ecsém csatlakozott, mentünk is oda. Jojót a kiszemelt tűzijátékleső hely közelében megkaptuk az apjától, nagy volt az öröm. :) Jojónak idősebb fiútestvére nem lévén és mivel az apja se vele lakik, hatalmas élmény idősebb férfi rokonokkal találkozni, főleg, ha ilyen ritkán látja őket, mint az angol unokatestvéreinket. Bár neki még limitált az angolja, az angoloknak meg limitált a magyarja, jól megértették egymást. Jojó amennyit tud angolul, azt használja is bátran, és az angolok le voltak nyűgözve a tudásától és a szép kiejtésétől, amire azt mondták, hogy amerikai beütése van. Biztos a sok filmtől meg Youtube videótól, amiket nézni szokott.
A tűzijátékot a Duna-korzóról néztük félúton az Erzsébet híd és a Lánchíd között, ami tökéletes helynek bizonyult. A műsor után jóképű ecsém a hófehér ingjében oldalán mutatós barátnőjével és háttérben a kivilágított Várheggyel a korláton üldögélt, amikor eléjük ugrott három ember a nemzeti tévétől, egyik egy hatalmas kamerával, másik egy mikrofonnal, harmadik meg egy reflektort tolt az arcukba és meginterjúvolták azügyben, hogy hogy tetszett a tűzijáték. Ecsém kifejtette, hogy szép volt, de jobb lett volna, ha leoltják az utcai világítást - azt hiszem ez a tíz évvel ezelőtti katasztrófa óta nem szokás - és hogy a külföldi vendégeink hiányolták a zenei felhozatalból a magyar himnuszt - ez teljesen igaz, és szerintem is hiányzott. A külföldi vendégek említésére mindjárt legidősebb unokatestvéremre irányult a reflektor és őt is megkérdezték (angolul), hogy honnan gyütt meg hogy tetszett a műsor. Uncsitesó mondta, hogy "UK, England" meg "It was amazing! Nádzson tokjó! Hajrá madzsar!", aztán a reflektor / kamera végigpásztázott mindannyiunkon, a korláton söröző másik unokatesónkon is, rajtam is, Jojón is... Szóval végre volt valami érdekes is azon a kormánypropagandával tömött szar tévécsatornán. :)
A vasárnapi, azaz tegnapi program az Aquaworld volt, ahol sokat csúszdáztunk, illetve Jojó még többet nyúzta a három nagyfiút, dobáltatta magát a vízbe, fröcskölte őket, stb. :) Kikunyerálta azt is, hogy befizessem egy vízenjáró labdázásra, az lényegében egy két méter átmérőjű strandlabda, amit úgy fújnak föl, hogy közben a belsejében van egy gyerek, utána rágurítják a vízre, később pedig, még mielőtt a gyerek levegője elfogy, kiveszik onnan. Hát ezt Jojó most már ki akarta próbálni, és nagyon tetszett neki!
Játék gyerekkel töltött strandlabdával