Ha minden második vagy harmadik napom ilyen lenne, mint a mai, akkor biztos tovább maradnék fizikailag egészséges. Reggel egy óra TRX, rögtön utána három óra korcsolyázás. :) Két hetes szabadságom utolsó napja van, ki kellett használni, holnaptól újra dolgozok és a nap nagy részében ülök. TRX-re hetente egyszer járok továbbra is, kedden vagy csütörtökön reggel, ahogy kijön a lépés. Már nincs az a kudarcélmény, ami ősz elején volt, és ennek nagyon örülök. Ha hetente megyek és nem hagyok ki, akkor úgy megy, ahogy szeretném. Az időmérőket már sokszor én bírom legjobban. Azt vettem észre, hogy még ha vannak is nálam erősebbek, kitartóbbak nem igazán vannak. :) Korizni pedig ecsémmel mentem ma a Műjégre. Tegnap határoztuk el, hogy megyünk, ugyanis kitavaszodott, ami az időjárást illeti, ezt akkor vettem észre, amikor apai nagybátyánkhoz tartottunk vendégségbe. Előtte utoljára 24-én mentem ki a lakásból, és akkor elég hideg volt, mostanában normálisnak számító téli hideg. Tegnap azonban nem normálisan meleg volt, gondoltuk, akkor jól fog esni ma a korizás. Igen ám, de ma reggelre szélvihar támadt, bár a meleg megmaradt, de már kevésbé lehetett érezni. Ugyanakkor tűzött a nap, úgyhogy nem riadtunk el, kipróbáltuk a szélviharban korizást. Nos, a pálya épülettel szemközti oldalán volt a szembeszél, ott egy küzdősportot kellett folytatni, hogy haladni lehessen, de végülis azért mentünk, hogy mozogjunk. Az épület melletti oldalon volt a hátszél, az viszont mókás volt, lényegében kár, hogy nem vittünk vitorlát. Semmit nem kellett csinálni és süvítettünk. A legviccesebb az volt, amikor egy extra erős széllökés pont akkor kapott el, amikor azon az oldalon voltunk, mert mint a vidámparkban, mindenki elkezdett száguldani és kiabálni, hogy "vááá! meg "húúúú!" Szóval ilyen volt szélviharban korizni. :) Jó volt, mert nem fáztunk egyáltalán, mert a nap végig ragyogott, az emberek lába körül kavargó fehér jégpor pedig nagyon hangulatos volt. Az erős szél aztán egy óra múltán alább is hagyott.
Korizás után vettünk kínai kaját és azzal együtt eljöttünk ide hozzám és megnéztük Elon Musk nem régi előadását, mert mindkettőnket érdekel, hogy kb. hány évet kell még várni a Marsra szállásra. Mindenképpen reménykeltő számomra, hogy létezik egy ember, aki arra gyűjti a pénzét, hogy az emberiség civilizációt alapíthasson a Marson! Az átlagember max a nyugdíjára gyűjt, ahogy ecsém mondta. Abba is belegondoltam, hogy végülis szerencsésebb helyzetben van az emberiség így, hogy egy Föld méretű bolygóról igyekszik kisebb bolygókat és holdakat meglátogatni, mert így bárhova is szállunk le a Naprendszerben, könnyebb lesz onnan felszállni, mint a Földről. Ha egy Mars méretű bolygón élnénk és egy Föld méretűre áhítoznánk vagy pláne egy kis holdon élnénk, ami egy hozzá képest óriási szilárd bolygó körül kering, és azt néznénk vágyakozva a holdunk egén, akkor a legnagyobb feladatot az jelentené, hogy arról az idegen égitestről hogy szálljunk fel, ha egyszer leszálltunk rá. Szerintem nehezebb lenne arra a feladatra felkészülni a kis bolygónkon vagy holdunkon. Így, hogy itt élünk, bizonyos szempontból a nehezén túl vagyunk az út elején.
Korizás után vettünk kínai kaját és azzal együtt eljöttünk ide hozzám és megnéztük Elon Musk nem régi előadását, mert mindkettőnket érdekel, hogy kb. hány évet kell még várni a Marsra szállásra. Mindenképpen reménykeltő számomra, hogy létezik egy ember, aki arra gyűjti a pénzét, hogy az emberiség civilizációt alapíthasson a Marson! Az átlagember max a nyugdíjára gyűjt, ahogy ecsém mondta. Abba is belegondoltam, hogy végülis szerencsésebb helyzetben van az emberiség így, hogy egy Föld méretű bolygóról igyekszik kisebb bolygókat és holdakat meglátogatni, mert így bárhova is szállunk le a Naprendszerben, könnyebb lesz onnan felszállni, mint a Földről. Ha egy Mars méretű bolygón élnénk és egy Föld méretűre áhítoznánk vagy pláne egy kis holdon élnénk, ami egy hozzá képest óriási szilárd bolygó körül kering, és azt néznénk vágyakozva a holdunk egén, akkor a legnagyobb feladatot az jelentené, hogy arról az idegen égitestről hogy szálljunk fel, ha egyszer leszálltunk rá. Szerintem nehezebb lenne arra a feladatra felkészülni a kis bolygónkon vagy holdunkon. Így, hogy itt élünk, bizonyos szempontból a nehezén túl vagyunk az út elején.