Apa és ecsém egy hete hívtak, hogy menjek velük megnézni a befagyott Balatont. Akkor más dolgom volt, de mint kiderült, nem jártam rosszul, mert akkor latyakos jeget találtak, ma viszont tökéletesen hideg volt egy balatoni korcsolyázáshoz. :) Plusz ma még Jojó is velünk jöhetett, és nagyon örülök, hogy ő sem maradt ki ebből! Ehhez fogható élményben még egyikünknek se volt része, ecsémet és "Papát" is beleértve. (Apát kezdem én is Papának hívni, mert Jojó így hívja.) Papa mesélte, hogy valamikor a hatvanas években keresztben átgyalogolt a Balatonon, de akkor a jeget hóréteg fedte, tehát úgy nézett ki, mint egy hómező. Teljesen befagyott Balatont komoly hóesés nélkül még nem pipált Papa sem. De most ez van, így lett a világ egyik legnagyobb korcsolyapályája a Balatonból. Balatonakarattyánál vágtunk neki a jégnek, 3 kilométert mentünk befelé - tehát hosszában a Balatonon, mert Akarattya az egyik végében van - és mivel közben ide-oda is cikáztunk Papa és a csapatunk éppen legelöl tartó tagja közt, bőven többet koriztunk mint 6 kilométer. Papa nem hozott korcsolyát magának, inkább gyalogolt / csúszkált a jégen, így aztán lassan haladt. Közben sok érdekeset láttunk - mint pl. madárszar, kisebb átlátszó területek, jégtáblák, amik korábban úsztak a vízen, de mostanra teljesen összefagytak az egybefüggő jéggel - és hallottunk - ijesztő reccsenések, morajlás, tompa durranások. Nem voltunk komoly veszélyben, ebben biztos vagyok, a strandon látszott, hogy a partra torlódott jégtáblák 20 cm vastagok. És hát nem tudom, mindezek után mennyire fogom unalmasnak találni a Műjégpályát. :) Az igazi jég olyan, hogy több száz méternyi tükörsima jég van előtted, amin te hagyod az első nyomot, utána talán egy kicsit göröngyösebb rész jön, amin le kell lassítani, de azon is lehet haladni, aztán megint kisimul. A Műjégen legfeljebb akkor vagy első, ha sokkal nyitás előtt odamész, hogy te legyél az első a sorban, de ilyet utoljára iskolás koromban csináltam, azóta nem volt kedvem csak ezért várni ott egy órát. Aztán csak keringünk órákig az egyre jobban összekaristolt jégen ezer másik embert kerülgetve. Ettől még persze fogok menni oda is, jobb híján, de ezt a balatoni napot sose felejtem el. :) Íme egy kis videó. Jobb lett volna, ha nem függőlegesen tartom a telefont, de úgy biztonságosabbnak tűnt tartani, és nem akartam lepottyantani.