Szinte soha nem írok két bejegyzést egy nap, de most ez a mai második. :)

A két gyerek már jóllakottan, tisztán és esti mesével ellátva a kis fészkükben lapulnak, én meg büdösen eszegetek itt. De hát ez az élet rendje. :) Jojó egyébként egy olyan mesét kért, amit én írtam, ami egy hangya és egy rózsaszín virág barátságáról szól. Amikor azt a mesét megírtam 17 (!) éve, nem sejtettem, hogy egyszer lesz egy gyerekem, akinek az lesz az egyik kedvenc meséje, és gyakran kell majd hangosan felolvasnom. Kiszámíthatatlan az élet. :)

Mai táv: 13,93 km Jojóka ezt görkorival tette meg, én rollerrel.

Este, mire hazaértünk, Noé leszállította nekünk Dodókát és megbeszéltük a haditervet a következő hétre. Reggel elindulok a két gyerekkel, előbb Jojót adom le itt a sulijában, ahonnan viszik a táborba, Dodóval elvillamosozok a Nyugatihoz, ahol az ő tábora leledzik, utána megyek dolgozni. Noé nagyon korán kezd dolgozni, de korán is végez, így először is felszedi Jojót, mert érte kell előbb menni, Jojóstul felszedi Dodót, mert őt tovább őrzik, megvárnak ott a Nyugati környékén, én meg munkából hazafelé menet átveszem mindkét elemet és jövök velük haza. Nem lesz gond, remélhetőleg. :) Aki látott már gyereket, az tudja, hogy velük minden út, minden tevékenység, egyszerűen minden legalább kétszer annyi ideig tart, mint nélkülük, éppen ezért ugyanolyan korán fogunk kelni, mint mikor nincs vakáció.