A térdeim nagyon fájnak. :( Az utcán emiatt úgy haladok, mint egy vénasszony. Főleg lejtőn vagy lépcsőn lefelé rossz.
Miután Jojót leraktam ma a holiday clubban, elcsoszogtam a boltba egy kis gyümölcslét venni, aztán itthon pakolásztam, aztán a neten a térdfájdalom kezeléséről olvasgattam. Később elbotorkáltam a közeli múzeumba, amit tegnap kinéztem magamnak. Úgy érzem, ez nem rontott a helyzeten, mert állva nem fáj a térdem, csak ha normál tempóban próbálok menni.
Ámde... Magamnál sokkal jobban sajnálom legfiatalabb unokatesómat. Tegnap a fodrászkodás után visszajött, kérdezte, hogy vagyok. Panaszoltam a térdfájást, mire elmesélte, hogy neki is borzasztóan szokott fájni, attól jött elő, hogy rengeteget térdel munka közben. Négy éve kezdett dolgozni, gázszerelő. Kb. 15 évvel fiatalabb nálam! Ha már most ilyen bajai vannak... Azt mondta, elment orvoshoz, de csak legyintgettek - ugyanezt tapasztalom Magyarországon is, ha fáj valamid, de nem vagy legalább 50 éves, csak legyintgetnek - úgyhogy végül glükózamint kezdett szedni, mert valaki azt tanácsolta. Az segített is, de mióta nem szedi, megint fáj a térde és dagadt is. Kérdeztem, miért nem szedi már, azt mondta, mert nem akar állandóan szedni valamit. Hát... Olvasgattam a glükózaminról és úgy jutottam ehhez a vény nélküli gyógyszerhez: Cartinorm. Azt olvastam, hogy néhány hónapos kúrák közben szüneteket tartva lehet szedni folyamatosan. Azt hiszem, az unokatesómnak valami ilyesmit kéne csinálnia, hiszen a munkájáról van szó. Az, hogy én lemondjak a 15 kilométeres gyaloglásaimról és a Balaton-átúszásról, az mégiscsak egyszerűbb... Bár nem tervezem ezt, ha nem muszáj. Azt is olvastam, hogy egyszerű megerőltetéstől fellépett térdfájdalmat lehet jegeléssel (brrr) is kezelni. Na, ehhez viszont SEMMI kedvem jelenleg. :D
Ma reggel kifejezetten hideg és borult napra ébredtünk. Én megint felvettem a két pulcsimat - azokban leledzek mióta itt vagyok Angliában - de ma reggel még egy sálat is szívesen a nyakamba kötöttem volna. Jojó is úgy döntött, hogy hosszú ujjú pólót vesz fel és a pulcsija tetejére a széldzsekijét. Ő ugyebár a kevésbé fázós kettőnk közül. Elképedve láttunk az utcán angolokat spagettipántos felsőben és rövidnadrágban! :D Ehhez vannak szokva, nyilván. De én amennyire szeretem ezt az országot és a fővárosát, ezt az időjárást hosszú távon nem tudnám ép ésszel elviselni, az biztos. Augusztus van és ilyenkor ez van! Súlyos depresszióba esnék ettől. Pontosan tudtam, hogy mi vár rám itt, úgyhogy nem panaszkodok, csak mondom. Magyarországgal sok a baj, de az ottani napsütés sokat segít a lelkiállapotomon. :)
A múzeum, amit ma láttam, az angol vidéki életről szól. Az 1700-as évektől az 1950-es évekig mesélte el az itteni élet változásait. Kezdetben a találékony ember mindenféle nem gépesített szerkezetet alkotott, amivel megkönnyítette a munkáját, de még úgy sem volt könnyű ez az élet egyáltalán. A hosszú nyári szünet az iskolákban nem azért alakult ám ki, hogy szegény gyerekek kiszabadulhassanak a padból és mehessenek játszani, mutatott rá az egyik leírás. Azért zárt be a suli, hogy a gyerekek is segítsenek betakarítani a termést, mert minden kézre szükség volt. Aztán jött az ipari forradalom és a gőzgépek. Láttam régi szakácskönyveket, állatorvosi eszközöket. Ki voltak állítva Anglia különböző tájairól származó szekerek is. Hatalmasak! Sose gondoltam, hogy ekkora egy szekér. Mennyi munka lehetett őket megépíteni, milyen nehéz lehetett felmászni rájuk, és milyen erősek lehetnek a lovak, hogy ezeket húzzák! Voltak érintőképernyős játékok is, azok közül kettő nagyon tetszett. Az egyikben vemhes birkáknak kellett segíteni, és az volt a cél, hogy minél több birkád és kisbárányod maradjon életben. A másikban különféle növényeket kellett vetni és aratni, hogy etesd a népet, de közben teltek az évszázadok és emiatt új technológiák és új kihívások is felmerültek. A birkással csak egyszer játszottam, közepes eredménnyel, viszonylag sok birkám meghalt, mert nem vettem észre időben, hogy valami bajuk van, amíg a többivel törődtem. A második játékban először rengeteg terményem lett, de tönkretettem a környezetet. Másodszor jobban figyeltem a környezetre, bár úgy is károsodott, de nem helyrehozhatatlanul, terményem pedig megint lett elég. :)
Miután Jojót leraktam ma a holiday clubban, elcsoszogtam a boltba egy kis gyümölcslét venni, aztán itthon pakolásztam, aztán a neten a térdfájdalom kezeléséről olvasgattam. Később elbotorkáltam a közeli múzeumba, amit tegnap kinéztem magamnak. Úgy érzem, ez nem rontott a helyzeten, mert állva nem fáj a térdem, csak ha normál tempóban próbálok menni.
Ámde... Magamnál sokkal jobban sajnálom legfiatalabb unokatesómat. Tegnap a fodrászkodás után visszajött, kérdezte, hogy vagyok. Panaszoltam a térdfájást, mire elmesélte, hogy neki is borzasztóan szokott fájni, attól jött elő, hogy rengeteget térdel munka közben. Négy éve kezdett dolgozni, gázszerelő. Kb. 15 évvel fiatalabb nálam! Ha már most ilyen bajai vannak... Azt mondta, elment orvoshoz, de csak legyintgettek - ugyanezt tapasztalom Magyarországon is, ha fáj valamid, de nem vagy legalább 50 éves, csak legyintgetnek - úgyhogy végül glükózamint kezdett szedni, mert valaki azt tanácsolta. Az segített is, de mióta nem szedi, megint fáj a térde és dagadt is. Kérdeztem, miért nem szedi már, azt mondta, mert nem akar állandóan szedni valamit. Hát... Olvasgattam a glükózaminról és úgy jutottam ehhez a vény nélküli gyógyszerhez: Cartinorm. Azt olvastam, hogy néhány hónapos kúrák közben szüneteket tartva lehet szedni folyamatosan. Azt hiszem, az unokatesómnak valami ilyesmit kéne csinálnia, hiszen a munkájáról van szó. Az, hogy én lemondjak a 15 kilométeres gyaloglásaimról és a Balaton-átúszásról, az mégiscsak egyszerűbb... Bár nem tervezem ezt, ha nem muszáj. Azt is olvastam, hogy egyszerű megerőltetéstől fellépett térdfájdalmat lehet jegeléssel (brrr) is kezelni. Na, ehhez viszont SEMMI kedvem jelenleg. :D
Ma reggel kifejezetten hideg és borult napra ébredtünk. Én megint felvettem a két pulcsimat - azokban leledzek mióta itt vagyok Angliában - de ma reggel még egy sálat is szívesen a nyakamba kötöttem volna. Jojó is úgy döntött, hogy hosszú ujjú pólót vesz fel és a pulcsija tetejére a széldzsekijét. Ő ugyebár a kevésbé fázós kettőnk közül. Elképedve láttunk az utcán angolokat spagettipántos felsőben és rövidnadrágban! :D Ehhez vannak szokva, nyilván. De én amennyire szeretem ezt az országot és a fővárosát, ezt az időjárást hosszú távon nem tudnám ép ésszel elviselni, az biztos. Augusztus van és ilyenkor ez van! Súlyos depresszióba esnék ettől. Pontosan tudtam, hogy mi vár rám itt, úgyhogy nem panaszkodok, csak mondom. Magyarországgal sok a baj, de az ottani napsütés sokat segít a lelkiállapotomon. :)
A múzeum, amit ma láttam, az angol vidéki életről szól. Az 1700-as évektől az 1950-es évekig mesélte el az itteni élet változásait. Kezdetben a találékony ember mindenféle nem gépesített szerkezetet alkotott, amivel megkönnyítette a munkáját, de még úgy sem volt könnyű ez az élet egyáltalán. A hosszú nyári szünet az iskolákban nem azért alakult ám ki, hogy szegény gyerekek kiszabadulhassanak a padból és mehessenek játszani, mutatott rá az egyik leírás. Azért zárt be a suli, hogy a gyerekek is segítsenek betakarítani a termést, mert minden kézre szükség volt. Aztán jött az ipari forradalom és a gőzgépek. Láttam régi szakácskönyveket, állatorvosi eszközöket. Ki voltak állítva Anglia különböző tájairól származó szekerek is. Hatalmasak! Sose gondoltam, hogy ekkora egy szekér. Mennyi munka lehetett őket megépíteni, milyen nehéz lehetett felmászni rájuk, és milyen erősek lehetnek a lovak, hogy ezeket húzzák! Voltak érintőképernyős játékok is, azok közül kettő nagyon tetszett. Az egyikben vemhes birkáknak kellett segíteni, és az volt a cél, hogy minél több birkád és kisbárányod maradjon életben. A másikban különféle növényeket kellett vetni és aratni, hogy etesd a népet, de közben teltek az évszázadok és emiatt új technológiák és új kihívások is felmerültek. A birkással csak egyszer játszottam, közepes eredménnyel, viszonylag sok birkám meghalt, mert nem vettem észre időben, hogy valami bajuk van, amíg a többivel törődtem. A második játékban először rengeteg terményem lett, de tönkretettem a környezetet. Másodszor jobban figyeltem a környezetre, bár úgy is károsodott, de nem helyrehozhatatlanul, terményem pedig megint lett elég. :)