Az augusztusi játék neve: Unravel
Megjelenés éve: 2016
Kedvenc idézet: "Some days feel warm no matter how cold they are, and some things are fun no matter how old you are, and sometimes you wish a visit could just last forever."
Szeretem az ilyen cuki kis platformereket, mint amilyen az Ori is volt, és amikor megláttam ennek a játéknak a bemutatóját, azonnal megjegyeztem magamnak. Tavaly nyáron jutottam hozzá, hogy végigjátsszam. Mivel az Ori az egyik kedvenc játékom és az Unravel hasonló műfajú, nem tudtam nem összehasonlítani a kettőt magamban, és bizony az Ori jobb. Jó sok fokozattal nehezebb is, konkrétan úgy tudnám szemléltetni, hogy ha az Ori az extrém hegymászás, akkor az Unravel egy laza séta a parkban, miközben azért utóbbinak is vannak nehezebb részei.
Az Unravel készítői svédek, így a fotórealisztikus hátterek svéd tájakat idéznek - fenyők, hideg tenger, rénszarvas, hó... Minden gyönyörű, de mindent csak egy kb. 15 cm magas piros fonálemberke szemszögéből láthatunk, így kevésbé tud lenyűgözni a látvány. A zene szép és bánatos. Azt olvastam, hogy hagyományos svéd hangszerek és svéd népzene ihlette a zenét. Ez a kedvencem.
A játék ötletes, de a történet a végére is rejtélyes marad. Meghatóbb és hatásosabb lenne a vége, ha egyszerűbb és érthetőbb lenne a történet. Az elején egy öreg néni egyedül él a házában és hiányzik neki a családja. Úgy tűnik, nem szokták meglátogatni. Aztán szerelmes lánypártól kezdve biokémiai katasztrófáig minden van a történetben, és a végére nem áll össze, hogy most akkor egész pontosan mi is történt.
Amitől viszont jó értelemben véve kilóg ez a játék a többi közül, az az, hogy a főszereplő nem egy tömeggyilkos. De most komolyan, leegyszerűsítve, szinte minden videojáték főszereplője az, legyen szó akár az aranyos kis hercegnőről (Child of Light) vagy fényből táplálkozó erdei kisállatról (Ori), akik villámcsapásszerű varázslattal ölik halomra az ellenségeiket, akár Lara Croftról, Edward Kenwayről vagy Ríviai Geraltról, akik lőfegyvert, kardot és / vagy íjat használnak ugyanerre a célra. Az eredmény ugyanaz, mire a játékot befejezed, több száz ember, állat és szörny hullája mutatja, hogy merre jártál... Nem így az Unravel végére, aminek a főszereplője, Yarny, a kis "pamutmanó" (az IGN-en nevezték így és nagyon tetszik!) szó szerint a légynek se árt. (Van egy pálya, ahol idegesítő szúnyograj lassítja a haladást, de Yarny azokat is csak hessegeti, nem öl meg egyet se.)
Összességében nagyon örülök, hogy nem hagytam ki, mert kellemes élmény volt.
Megjelenés éve: 2016
Kedvenc idézet: "Some days feel warm no matter how cold they are, and some things are fun no matter how old you are, and sometimes you wish a visit could just last forever."
Szeretem az ilyen cuki kis platformereket, mint amilyen az Ori is volt, és amikor megláttam ennek a játéknak a bemutatóját, azonnal megjegyeztem magamnak. Tavaly nyáron jutottam hozzá, hogy végigjátsszam. Mivel az Ori az egyik kedvenc játékom és az Unravel hasonló műfajú, nem tudtam nem összehasonlítani a kettőt magamban, és bizony az Ori jobb. Jó sok fokozattal nehezebb is, konkrétan úgy tudnám szemléltetni, hogy ha az Ori az extrém hegymászás, akkor az Unravel egy laza séta a parkban, miközben azért utóbbinak is vannak nehezebb részei.
Az Unravel készítői svédek, így a fotórealisztikus hátterek svéd tájakat idéznek - fenyők, hideg tenger, rénszarvas, hó... Minden gyönyörű, de mindent csak egy kb. 15 cm magas piros fonálemberke szemszögéből láthatunk, így kevésbé tud lenyűgözni a látvány. A zene szép és bánatos. Azt olvastam, hogy hagyományos svéd hangszerek és svéd népzene ihlette a zenét. Ez a kedvencem.
A játék ötletes, de a történet a végére is rejtélyes marad. Meghatóbb és hatásosabb lenne a vége, ha egyszerűbb és érthetőbb lenne a történet. Az elején egy öreg néni egyedül él a házában és hiányzik neki a családja. Úgy tűnik, nem szokták meglátogatni. Aztán szerelmes lánypártól kezdve biokémiai katasztrófáig minden van a történetben, és a végére nem áll össze, hogy most akkor egész pontosan mi is történt.
Amitől viszont jó értelemben véve kilóg ez a játék a többi közül, az az, hogy a főszereplő nem egy tömeggyilkos. De most komolyan, leegyszerűsítve, szinte minden videojáték főszereplője az, legyen szó akár az aranyos kis hercegnőről (Child of Light) vagy fényből táplálkozó erdei kisállatról (Ori), akik villámcsapásszerű varázslattal ölik halomra az ellenségeiket, akár Lara Croftról, Edward Kenwayről vagy Ríviai Geraltról, akik lőfegyvert, kardot és / vagy íjat használnak ugyanerre a célra. Az eredmény ugyanaz, mire a játékot befejezed, több száz ember, állat és szörny hullája mutatja, hogy merre jártál... Nem így az Unravel végére, aminek a főszereplője, Yarny, a kis "pamutmanó" (az IGN-en nevezték így és nagyon tetszik!) szó szerint a légynek se árt. (Van egy pálya, ahol idegesítő szúnyograj lassítja a haladást, de Yarny azokat is csak hessegeti, nem öl meg egyet se.)
Összességében nagyon örülök, hogy nem hagytam ki, mert kellemes élmény volt.