Itthon vagyunk! Sort of. :) Tegnap este nagybátyámék visszaszállítottak ide a nagynénim otthonába. Annak így vége, hogy reggelizés közben tengeri sirályok vijjogását hallgatjuk... Pedig de jó is az! Nagybátyámék október elején mennek Magyarországra! Meg is hívtam őket magunkhoz, és minden bizonnyal lesz idejük vendégeskedni egyet nálunk. :)
Tegnap, még odalenn délen, először is egy olyan hadihajót jártam be Jojóval, ami az ipari forradalom után nem sokkal épült. Jókora, büszke árbócai is vannak, de gőzmotorja és óriási hajócsavarja is. Szépen rendbehozták és jelenleg úgy néz ki, mint újkorában. Fel lehet menni rá és bejárni szabadon az összes fedélzetet és megnézni a rajta kiállított eredeti berendezést és tárgyakat. Ebéd után pedig Jojó vissza akart menni abba a múzeumba, ahol a sokszáz éves elsüllyedt hadihajó roncsdarabja és a berendezése van kiállítva. Azt láttuk előtte való nap is, de mivel sietni kellett haza a kutyusokhoz, nem néztünk meg mindent. Mivel nagybátyáméknak már dolguk volt tegnap, csak letettek minket a kikötőben délelőtt és a nap végén összeszedtek. Így addig bőven volt időnk mindent megnézni a múzeumban. Este aztán kérdeztem Jojót, mi tetszett neki a legjobban aznap és azt mondta: "az ócska hajó". :D Teljesen lenyűgözte az a roncs, mert azon látszik, hogy mennyire régi, nincs felújítgatva. Persze nem is lehetne már. Tényleg izgalmas az a múzeum, úgyhogy szívesen mentem vissza még egyszer. Semmibe se került, mert nagybátyáméknak van bérletük a kikötő kiállításaira és azzal mentünk.
Mióta varázsolnak el minket ennyire a régi hajók? Mióta ebben a játékban annyit kalózkodtunk. :)
Az "ócska hajós" múzeumban történt, hogy ki volt írva a hajó szakácsának neve a megtalált koponyája mellé, de nagyon szokatlan a név. Jojó kérdezte tőlem, hogyan kell kiejteni. Elmondtam neki, ahogy gondolom, de hozzátettem, hogy nem biztos, mert furcsa a név. Aztán kicsit odébb mentem valami mást nézni. Akkor hallom, hogy Jojó a mellette álló angol családnak mondja - nyilván angolul - hogy ő magyar, ezért nem tudja, hogyan kell kimondani azt a nevet és ugyan mondják már el neki, hogyan kell. :O Hallottam, hogy az anyuka azt feleli neki, hogy szokatlan a név, ma már nem használják, de szerinte úgy kell kiejteni, hogy... És amúgy ugyanúgy mondta, ahogy én. :) Lényeg, hogy Jojóka nem érte be az én válaszommal, inkább szakértőkhöz fordult. :))
Nagybátyám kérdezte még tegnap, hogy Jojónak egyébként miért van amerikai kiejtése. (Nagybátyám, ahogy a nagynénim is, Angliában született magyar szülőktől, tökéletesen beszél magyarul, angolos kiejtéssel.) Elmondtam neki, hogy attól, hogy naponta hall amerikai beszédet YouTube videókban vagy mesefilmekben, de otthon csak hetente egyszer hall brit angolt, amikor az angol anyanyelvű tanárnővel van órájuk a suliban. Ezen nem tudok változtatni, hogy a kedvencei mind amerikaiak. Bár szerintem nem is kell.
Ma sikerült Jojóval eljutnunk abba a parkba, ahova múlt héten nekem nem sikerült. A másik busz, amit kinéztem, szintén késett egy kicsit, de nem sokat. :) A parkban vannak gyönyörű, zöld mezők, egy nagy tó, és egy akkora játszótér, amit Jojó hosszú órák alatt se unt meg. Sétáltunk, szendvicseket ettünk, Jojó mesélt-mesélt-mesélt, ahogy ő szokott - általa kitalált meséket - madarakat etetett, aztán amíg a játszótéren szórakoztatta magát, én sütkéreztem (kezdetben) aztán vacogtam (később) egy padon. Szerencsére már nem kap hisztirohamot, ha el kell hagyni egy kellemes helyet, hanem jön, amikor hívom, úgyhogy egy óra vacogásom után hazaindultunk. Jojónak persze a buszozás is tetszett, az emeletes busz tetején a sofőr fölött ülve. :)
Ma tanultam Jojótól ezt a hintáztató mondókát, amit mint megtudtam még a Balatonnál költöttek az unokatesóimmal:
Hinta,
palinta,
I want to eat some
palacsinta!
:)
Egy tegnapi kép:
Egy mai kép:
Tegnap, még odalenn délen, először is egy olyan hadihajót jártam be Jojóval, ami az ipari forradalom után nem sokkal épült. Jókora, büszke árbócai is vannak, de gőzmotorja és óriási hajócsavarja is. Szépen rendbehozták és jelenleg úgy néz ki, mint újkorában. Fel lehet menni rá és bejárni szabadon az összes fedélzetet és megnézni a rajta kiállított eredeti berendezést és tárgyakat. Ebéd után pedig Jojó vissza akart menni abba a múzeumba, ahol a sokszáz éves elsüllyedt hadihajó roncsdarabja és a berendezése van kiállítva. Azt láttuk előtte való nap is, de mivel sietni kellett haza a kutyusokhoz, nem néztünk meg mindent. Mivel nagybátyáméknak már dolguk volt tegnap, csak letettek minket a kikötőben délelőtt és a nap végén összeszedtek. Így addig bőven volt időnk mindent megnézni a múzeumban. Este aztán kérdeztem Jojót, mi tetszett neki a legjobban aznap és azt mondta: "az ócska hajó". :D Teljesen lenyűgözte az a roncs, mert azon látszik, hogy mennyire régi, nincs felújítgatva. Persze nem is lehetne már. Tényleg izgalmas az a múzeum, úgyhogy szívesen mentem vissza még egyszer. Semmibe se került, mert nagybátyáméknak van bérletük a kikötő kiállításaira és azzal mentünk.
Mióta varázsolnak el minket ennyire a régi hajók? Mióta ebben a játékban annyit kalózkodtunk. :)
Az "ócska hajós" múzeumban történt, hogy ki volt írva a hajó szakácsának neve a megtalált koponyája mellé, de nagyon szokatlan a név. Jojó kérdezte tőlem, hogyan kell kiejteni. Elmondtam neki, ahogy gondolom, de hozzátettem, hogy nem biztos, mert furcsa a név. Aztán kicsit odébb mentem valami mást nézni. Akkor hallom, hogy Jojó a mellette álló angol családnak mondja - nyilván angolul - hogy ő magyar, ezért nem tudja, hogyan kell kimondani azt a nevet és ugyan mondják már el neki, hogyan kell. :O Hallottam, hogy az anyuka azt feleli neki, hogy szokatlan a név, ma már nem használják, de szerinte úgy kell kiejteni, hogy... És amúgy ugyanúgy mondta, ahogy én. :) Lényeg, hogy Jojóka nem érte be az én válaszommal, inkább szakértőkhöz fordult. :))
Nagybátyám kérdezte még tegnap, hogy Jojónak egyébként miért van amerikai kiejtése. (Nagybátyám, ahogy a nagynénim is, Angliában született magyar szülőktől, tökéletesen beszél magyarul, angolos kiejtéssel.) Elmondtam neki, hogy attól, hogy naponta hall amerikai beszédet YouTube videókban vagy mesefilmekben, de otthon csak hetente egyszer hall brit angolt, amikor az angol anyanyelvű tanárnővel van órájuk a suliban. Ezen nem tudok változtatni, hogy a kedvencei mind amerikaiak. Bár szerintem nem is kell.
Ma sikerült Jojóval eljutnunk abba a parkba, ahova múlt héten nekem nem sikerült. A másik busz, amit kinéztem, szintén késett egy kicsit, de nem sokat. :) A parkban vannak gyönyörű, zöld mezők, egy nagy tó, és egy akkora játszótér, amit Jojó hosszú órák alatt se unt meg. Sétáltunk, szendvicseket ettünk, Jojó mesélt-mesélt-mesélt, ahogy ő szokott - általa kitalált meséket - madarakat etetett, aztán amíg a játszótéren szórakoztatta magát, én sütkéreztem (kezdetben) aztán vacogtam (később) egy padon. Szerencsére már nem kap hisztirohamot, ha el kell hagyni egy kellemes helyet, hanem jön, amikor hívom, úgyhogy egy óra vacogásom után hazaindultunk. Jojónak persze a buszozás is tetszett, az emeletes busz tetején a sofőr fölött ülve. :)
Ma tanultam Jojótól ezt a hintáztató mondókát, amit mint megtudtam még a Balatonnál költöttek az unokatesóimmal:
Hinta,
palinta,
I want to eat some
palacsinta!
:)
Egy tegnapi kép:
Egy mai kép:
