Jojót hazahoztam a holiday clubból. Tegnap és ma is úgy találtam őket, hogy a tornateremben éppen dodgeball-t játszottak. Jojó mikor észrevesz, akkor örül, de azért megkér, hogy még hadd fejezzen be egy játszmát. Mikor hazaindultunk, az egyik kis barátnője is éppen jött arra. Valerie a neve és étcsoki színű a bőre. Jojó kérdezte tőle: "Do you know what is 'mi a neved?'" Válasz: "No." Jojó: "What's your name! You have to remember. I can teach you Hungarian!" :D Aztán még odavetett egy "bye"-t, mire Valerie is elbúcsúzott. Jojó szerint Valerie szereti hallgatni a magyar beszédet. Lehet. :)

Itthon Jojó egy darabig Pokémonokra vadászott a kertben, aztán leült Tom és Jerry DVD-t nézni. Nagynénim T&J rajongó, azért van abból itt sok. Nemsokára legfiatalabb unokatesóm bukkant fel, azt mondta, itt szokta tárolni az autóját, amíg fodrászhoz megy. Később majd visszajön.

Egyetlen bajom van: Nagyon fáj mindkét térdem. Tegnap ez nem tűnt fel, mert nem sokat mászkáltam, de ma tettem egy túrát, bár nem akkorát, mint vasárnap Londonban, de azért nagyot, és most szenvedek, ha járni kell. :( Nem tudom, mitől van. Nyilván a londoni túra megerőltető volt egy laptoppal a hátamon és magam után húzva egy bőröndöt, de maga a távolság kisebb volt, mint ez a tavaszi kirándulás. Lehet, hogy a Balaton-átúszáson tönkretettem a térdeimet? Mert ugye utána fájtak egy darabig. De régebben az átúszástól se lett térdfájásom. Nem értem. :( Mindenesetre holnap csak egy közeli múzeumig fogok elmenni, hogy megnézzem a kiállítást - Jojó kísérgetésén kívül.

Berajzoltam a térképre a vasárnapi londoni sétát, hogy lemérjem. Az eredmény: 15 km. A Piccadilly Circus volt az indulási hely, oda metróztam el a reptérről. A St James Parkban ebédeltem, mert ott már nagyon éheztem. A célállomás pedig a Paddington pályaudvar volt, mert onnan indulnak vonatok ebbe a kisvárosba, ahol most lakozunk.

Néhány londoni kép:

Néhány mai kép: