Ma el akartam jutni valahova, ahova nem sikerült eljutni. Kinéztem egy nagy parkot egy közeli városkában, ahol van egy tó és vízimadarak, akiket etetni is lehet. Gondoltam, feltérképezem ezt a helyet, jó lesz ott nézelődni, és akkor jövő héten Jojóval is visszamehetünk, mert ő imádja a madarakat. Kinéztem egy buszt, de hiába vártam a megállóban rengeteg ideig. Közben elbeszélgettem egy angol nénivel, aki hiába várt egy másik buszt rengeteg ideig. Van ez a vicc, hogy Írországban ilyen a buszra várni:
Néha Angliában is ilyen. :D Végül a néni busza megérkezett, én meg leültem, mert már untam állni. Ez hiba volt, jött a buszom, de elhúzott, mert senki nem állt a megállóban - csak ült. Biztos, hogy csak akkor állt volna meg, ha felugrok és hadonászok neki, de nem figyeltem ehhez eléggé. Így működnek itt a buszok. :) Ezek után elmentem egy közeli pici parkba és leültem olvasni, aztán csak ebédre jöttem haza. Most azon gondolkozok, hogy a távoli parkba egy másik busszal mehetnénk, ami ugyan messzebb tesz le a bejárattól, de gyakrabban jár, mert abból láttam ma többet is elhúzni. De ezt már valószínűleg csak jövő héten, mert holnapra ajándékvásárlást tervezek, hétvégén pedig Dél-Angliába megyünk a nagybátyámékhoz.
A térdeimmel nem tudom, mi lesz. Ma reggel kevésbé fájtak, de mikor hazafelé jöttem a parkból, megint eléggé fájtak.
Az időjárásról: Rájöttem, hogy az angolok miért arról beszélnek állandóan. Mert bizarr, és emiatt érdekes, és emiatt lehet róla beszélni. Én is mindennap írok róla, mint észrevettem, pontosan azért, mert hihetetlen. Jojó tegnap este e szavakkal bújt ágyba: "Hot water bottle, come over here!" :D Nagynénim ugyanis rendelkezésünkre bocsátott két hot water bottle-t, mert tudta, hogy jól fognak jönni. Kb. az életünket menti meg velük - ahogy én meg elmondása szerint az ő életét mentettem meg a vizes textilpelussal, amit Magyarországon adtam neki a nyakába a hőhullám idejére. :) A nap tegnap és ma délutánra is kisütött, de ereje nincs sok. Olyan idő van, mint Magyarországon tavasszal, amikor azt mondjuk, hogy "de jó, végre nem kell kabát", de azért viszünk magunkkal egy-két pulcsit, mert meleg az nincs egyáltalán. Rájöttem arra is, hogy nagynénim otthonának a fekvése is szerencsétlen, kizárólag az egyik hálóba süt be a nap, kizárólag a nap közepén, ha akkor éppen süt, úgyhogy itt a nappali / étkezőben, ahol legtöbbet ülünk, állandó homály és hideg honol. A levegő meg persze állandóan párás itt Angliában, emiatt a penészedés komoly probléma, úgyhogy nagynénim a lelkemre kötötte, hogy amikor itthon vagyunk, állandóan legyen nyitva egy ablak és a szekrényajtók is, különben beleül a penész.
Ezt ma fotóztam:
Néha Angliában is ilyen. :D Végül a néni busza megérkezett, én meg leültem, mert már untam állni. Ez hiba volt, jött a buszom, de elhúzott, mert senki nem állt a megállóban - csak ült. Biztos, hogy csak akkor állt volna meg, ha felugrok és hadonászok neki, de nem figyeltem ehhez eléggé. Így működnek itt a buszok. :) Ezek után elmentem egy közeli pici parkba és leültem olvasni, aztán csak ebédre jöttem haza. Most azon gondolkozok, hogy a távoli parkba egy másik busszal mehetnénk, ami ugyan messzebb tesz le a bejárattól, de gyakrabban jár, mert abból láttam ma többet is elhúzni. De ezt már valószínűleg csak jövő héten, mert holnapra ajándékvásárlást tervezek, hétvégén pedig Dél-Angliába megyünk a nagybátyámékhoz.
A térdeimmel nem tudom, mi lesz. Ma reggel kevésbé fájtak, de mikor hazafelé jöttem a parkból, megint eléggé fájtak.
Az időjárásról: Rájöttem, hogy az angolok miért arról beszélnek állandóan. Mert bizarr, és emiatt érdekes, és emiatt lehet róla beszélni. Én is mindennap írok róla, mint észrevettem, pontosan azért, mert hihetetlen. Jojó tegnap este e szavakkal bújt ágyba: "Hot water bottle, come over here!" :D Nagynénim ugyanis rendelkezésünkre bocsátott két hot water bottle-t, mert tudta, hogy jól fognak jönni. Kb. az életünket menti meg velük - ahogy én meg elmondása szerint az ő életét mentettem meg a vizes textilpelussal, amit Magyarországon adtam neki a nyakába a hőhullám idejére. :) A nap tegnap és ma délutánra is kisütött, de ereje nincs sok. Olyan idő van, mint Magyarországon tavasszal, amikor azt mondjuk, hogy "de jó, végre nem kell kabát", de azért viszünk magunkkal egy-két pulcsit, mert meleg az nincs egyáltalán. Rájöttem arra is, hogy nagynénim otthonának a fekvése is szerencsétlen, kizárólag az egyik hálóba süt be a nap, kizárólag a nap közepén, ha akkor éppen süt, úgyhogy itt a nappali / étkezőben, ahol legtöbbet ülünk, állandó homály és hideg honol. A levegő meg persze állandóan párás itt Angliában, emiatt a penészedés komoly probléma, úgyhogy nagynénim a lelkemre kötötte, hogy amikor itthon vagyunk, állandóan legyen nyitva egy ablak és a szekrényajtók is, különben beleül a penész.
Ezt ma fotóztam:
