Eljött a szeptember elseje, mégsem estem depresszióba. Ez nagyon jó érzés. Azt hiszem, be fog válni az a terv, hogy mostantól reggel 6 helyett 7-kor keljek, itt a munkahelyemen reggelizzek - éppen azt teszem - és otthon csak egy pohár vizet igyak indulás előtt, hogy gyorsabban kész legyek. Jojónak is elmagyaráztam tegnap este, hogy ez a terv, így ő is kicsit többet alhat reggel - eddig őt fél 7-kor keltettem - nem lesz ideje játszani, csak reggelizni. Neki muszáj otthon, mert a sulis reggelit és uzsonnát valamikor a második tanévben lemondatta velem, csak ebédet kap. Így én nyolc órát alszok este 11-től, ami felnőttnek tökéletes, Jojónak azonban kevés még, ma reggel elég döglött volt. Nem tudtam rávenni, hogy előbb elmenjen aludni, mint én, ezt jövő héttől nem fogom neki hagyni, neki inkább 9-kor vagy legkésőbb 10-kor kéne elaludnia. Ma szerencsére még nem lesz nehéz napja, most van az évnyitó, aztán három osztályfőnöki óra, ebéd, és délután játék.
Olyan reggelikre tértünk át, amiket gyorsan el lehet készíteni. Jojónak sima corn flakes tejjel, ami neki nagyon ízlik, bár szerintem nem sok íze van, de a lényeg, hogy neki jólesik. :) Én pedig aprószemű zabpelyhet vettem, abból 4 evőkanál egy reggelire elég, fel kell önteni annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi, néhány perc múlva ehető. Teszek rá egy evőkanál lekvárt és kész is. Plusz egy bögre tea. Mindezt itt a munkahelyemen fogom tárolni. Hétvégén majd eszek mást vagy otthonra is veszek ugyanezt, még nem tudom. Angliában is ezeket ettük már és ott jött az ötletem, hogy ezzel lehetne időt nyerni reggel. Eddig itthon reggel pirítóst ettünk lekvárral, ami a fentiekhez képest bonyolult kaja. :) Jojónak a zabkása (Angliában "porridge" néven fut) sajnos nem jött be, de sebaj. Talán majd ha nagyobb lesz.
Tegnap este, mielőtt az apák és gyerekek vonata befutott a Nyugatiba, sikerült megvennem minden szükséges felszerelést Jojónak a sulihoz. Szerdán jött az email az osztályfőnökétől, hogy mik kellenek. Némi kaját is kellett vennem tegnap, emiatt úgy érkeztem a vonathoz, mint egy málhás szamár. A gyerekek ölelgettek de visszaölelgetni nem tudtam őket, csak a fejüket puszilgatni. :) Kérdeztem őket az iskolakezdés iránti érzéseikről, Jojó boldog volt, hogy ma már mehet, Dodó viszont utálkozott, ő csak a haverokkal való találkozást várta. Nagyon örülök, hogy neki vannak olyanjai! :) Aztán elváltak útjaink. Jojó húzta a bőröndjét, rajtam hátizsák és mindkét kezemben nagy szatyor, így szálltunk fel a tömött négyes villamosra. Élmény volt. :)
Azért az új rutint még meg kell szokni, ez még nem sikerült, ma reggel elfelejtettem eltenni magunknak a hűtőből a kaját! Jojónak egy szendót akartam adni, egy szem cukrot és egy mini csokit, amik nélkül nem fog éhenhalni, de valószínűleg nagyon éhezni fog már délután, mikor érte megyek. :/ Igyekszem minél előbb lelépni innen és menni érte. Magamnak meg nem hoztam ebédet! Úgyhogy majd veszek egy szendót és este eszem meg az ebédem, ami a hűtőben csücsül otthon. De szerintem jövő héttől már ügyesebb leszek. :)
Olyan reggelikre tértünk át, amiket gyorsan el lehet készíteni. Jojónak sima corn flakes tejjel, ami neki nagyon ízlik, bár szerintem nem sok íze van, de a lényeg, hogy neki jólesik. :) Én pedig aprószemű zabpelyhet vettem, abból 4 evőkanál egy reggelire elég, fel kell önteni annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi, néhány perc múlva ehető. Teszek rá egy evőkanál lekvárt és kész is. Plusz egy bögre tea. Mindezt itt a munkahelyemen fogom tárolni. Hétvégén majd eszek mást vagy otthonra is veszek ugyanezt, még nem tudom. Angliában is ezeket ettük már és ott jött az ötletem, hogy ezzel lehetne időt nyerni reggel. Eddig itthon reggel pirítóst ettünk lekvárral, ami a fentiekhez képest bonyolult kaja. :) Jojónak a zabkása (Angliában "porridge" néven fut) sajnos nem jött be, de sebaj. Talán majd ha nagyobb lesz.
Tegnap este, mielőtt az apák és gyerekek vonata befutott a Nyugatiba, sikerült megvennem minden szükséges felszerelést Jojónak a sulihoz. Szerdán jött az email az osztályfőnökétől, hogy mik kellenek. Némi kaját is kellett vennem tegnap, emiatt úgy érkeztem a vonathoz, mint egy málhás szamár. A gyerekek ölelgettek de visszaölelgetni nem tudtam őket, csak a fejüket puszilgatni. :) Kérdeztem őket az iskolakezdés iránti érzéseikről, Jojó boldog volt, hogy ma már mehet, Dodó viszont utálkozott, ő csak a haverokkal való találkozást várta. Nagyon örülök, hogy neki vannak olyanjai! :) Aztán elváltak útjaink. Jojó húzta a bőröndjét, rajtam hátizsák és mindkét kezemben nagy szatyor, így szálltunk fel a tömött négyes villamosra. Élmény volt. :)
Azért az új rutint még meg kell szokni, ez még nem sikerült, ma reggel elfelejtettem eltenni magunknak a hűtőből a kaját! Jojónak egy szendót akartam adni, egy szem cukrot és egy mini csokit, amik nélkül nem fog éhenhalni, de valószínűleg nagyon éhezni fog már délután, mikor érte megyek. :/ Igyekszem minél előbb lelépni innen és menni érte. Magamnak meg nem hoztam ebédet! Úgyhogy majd veszek egy szendót és este eszem meg az ebédem, ami a hűtőben csücsül otthon. De szerintem jövő héttől már ügyesebb leszek. :)