Nagyon jó filmet láttam tegnap moziban, nyugodtan ajánlom az érdekes, igaz történeteket kedvelőknek. A címe Victoria & Abdul.



Viktória királynő (a jelenleg uralkodó II. Erzsébet ükanyja) összebarátkozott egy indiai szolgával és megkérte, hogy tanítsa őt. Érdekelte a szolga anyanyelve, a vallása, az indiai kultúra. Végül a szolga a legbizalmasabb barátja lett, tanítójaként tisztelte és gyermekeként szerette, sőt, jobban kedvelte, mint a saját gyerekeit - amire jó oka volt. A fiatal indiai férfi pedig rajongott a királynőért. Minderről több mint egy évszázadig semmit nem lehetett tudni, mert az angol királyi család a számára felháborító kapcsolatra utaló minden jelet igyekezett eltüntetni. 2003-ban derült fény a történetre, amikor egy történész és az indiai tanító egy leszármazottja összerakták a képet naplók és feljegyzések segítségével.

A film először vicces, aztán komoly, miközben a humora is megmarad, a legvégén pedig potyogtak a könnyeim. Szórakoztató, de közben ilyen kérdéseken gondolkodhatunk: Milyen lehet királynőnek lenni? Milyen lehet indiainak lenni? Milyen lehet öreg, beteg, magányos özvegyasszonynak lenni?

Milyen lehet meghalni?

Mennyit változott a világ azóta (130 év) és mi az, ami azóta sem változott?

Ha jó filmet keresel mostanában, ezt nézd meg!