Megvan a cipősdobozom! Nem voltam elég türelmes, de tegnap regisztrálták és a követő oldal szerint meg is érkezett... ezúttal Bátonyterenyére.


Bátonyterenye a Wikipedia szerint Nógrád megyei városka, 1984 óta létezik, amikor három falu egyesült.

Tegnap találkoztam azzal a gimis osztálytársammal, akivel megbeszéltük, hogy fogunk. Sok ideje nem volt, mert magántanár és két órája között tudott csak egy gyorsat ebédelni velem. Nem szeret magántanár lenni, kiszámíthatatlan és rohanós az élete. Na, ő például azon kevesek egyike az osztálytársaim közül, akiknek még nincs gyerekük, és őt ez (is, a nem ideális munkája mellett) aggasztja, mert szeretne családot. Elmondtam saját életem sikertelen és sikeres részeit és szerinte sok elgondolkodtatót mondtam. Nekem meg társam nincs, neki éppenséggel van, bár nem régóta, de nagyon úgy néz ki, hogy neki végre ő lesz az igazi. Az is valami, megtalálni életünk társát, akitől csak a halál választ el, nem igaz? Nekem meg ez nem sikerült még.

Holnapra TRX-et és Star Wars mozifilm nézést tervezek, csütörtökön Robival fogok találkozni és kekszalapanyagokat meg egy ajándékot is fogok venni, aztán vége a szabimnak erre az évre. Így pénteken kénytelen leszek bemenni a munkahelyemre, de utána meg úgyis hétvége meg karácsony jön. :) Jó sokat lustálkodok ennek az évnek a végén, de szerintem megérdemlem. :)