Én már nagyon régen nem voltam olyan boldog, mint most Krisztával! Vele úgy érzem magam, mintha "hazaértem" volna, nem tudom jobban kifejezni. Az a kellemes érzés, amikor valaki mellett önmagam lehetek. Ezt érzem mellette, pedig még mindig csak rövid ideje ismerem, ráadásul teljesen más ember, mint én... De ezek nem számítanak, most már látom. Az ő érzéseiben sem kételkedek egy pillanatig sem. Minden tettével bizonyítja, amit mond, hogy halálosan komolyan gondolja, ami most köztünk van. Biztosan tudom, hogy nem fogok benne csalódni, hiszen még soha senkiben nem csalódtam, csak bennem csalódtak mások. Az emberismerettel soha nem volt gondom, csak saját magam megismerése nem ment.. Utóbbin segített a pszichodráma... Igyekszem ezt a kapcsolatomat nem elszúrni. :)