Tizenhat (!) éve láttam moziban Az órák (The Hours) c. filmet, most megnéztem megint és eléggé a hatása alatt vagyok. Emlékszem, hogy annak idején mennyire vártam, és mikor megnéztem, alig értettem belőle valamit. Huszonnégy éves csajszi voltam, pont annyi idős, mint a filmben szereplő fiatal lány, Clarissa lánya. Claire Danes játssza. Ő is múlt hónapban lett 40, mint én. Mit tudtam én még huszonnégy évesen veszteségről, lelki fájdalomról, magányról, kilátástalanságról, anyaságról. Semmit. Noé írt nemrég, hogy látta ezt a filmet éppen tévében, és érdemes "felnőttebb fejjel" is megnézni. Ez így van. Nekem most annyira tetszett, hogy még meg szeretném nézni többször is, mert tipikusan az a film, amit minél többször lát az ember, annál több összefüggést és jelentőségteljes részletet vesz észre. Most egyedül néztem, telefonon munkába menet / munkából jövet, de mindenképpen Krisztával kettesben is meg szeretném nézni tévén. Ja, és persze a következő könyv, amit olvasni fogok, a Mrs. Dalloway lesz.