Tegnap életemben ötödszörre úsztam át a Balatont. Megkerestem a neten elérhető adataimat az átúszásaimról és rájöttem, hogy tévesen emlékeztem eseményekre ezzel kapcsolatban. Az hittem, hogy még gimis koromban mentem először átúszásra a húgommal, amikor ő Jojó jelenlegi koránál csak pár évvel volt idősebb, de ez nem igaz. A net szerint 2000-ben mentünk először, amikor ő volt gimis, én pedig a húszas éveim elején jártam. Aztán 2002-ben újra ketten mentünk, és azóta én még ezekben az években mentem: 2012, 2017, 2019

2000-ben még nem készült fotó a célban, csak azt találtam meg, hogy 2 óra 46 perc 36 másodperc alatt értem a túlpartra.


A 2002-es oklevél. Ez Amerika után volt, 23 éves vagyok és 10 kilóval nehezebb, mint most.


2012-es oklevél. Tíz évvel az előző után, egy csontvázra hasonlítok, lelkileg romokban voltam éppen. Mégis ez a legjobb átúszás-élményem, pont azért, mert nagyon jót tett akkor néhány óra magányos úszás a gyönyörű Balatonban. Harmadfokú hőségriadó volt, a víz langymeleg és tükörsima, és véznaságom ellenére a karjaim elég izmosak voltak a kisgyerek-emelgetéstől. El se fáradtam akkor. Jojóka 3 éves volt, apám őrizte addig, amíg úsztam.


2017-es oklevél. A tavalyelőtti borzalmas élmény, ami miatt tavaly nem is mertem menni. (Nem tudom, miért az van ráírva, hogy először úsztam, ezt elrontották.)


2019-es oklevél. A mosolyom határozottan őszintébb, mint két éve. :) Vettem ezt a szuper, bélelt úszódresszt a Decathlonban az alkalomra, és bár a víz most se volt meleg, valamivel melegebb volt, mint tavalyelőtt és a dresszben nem fáztam. Hullámzás sem volt. A térdeim viszont fájnak megint, de azok amúgy is szoktak most már néha, nem kell hozzá átúsznom semmiféle tavat... Nem leszek már fiatalabb, ez van. Kenegetem Flector géllel, az tavalyelőtt is segített.

Jövőre is tervezem átúszni a Balatont. :)