Tegnap írtam a lenti hosszú szöveget, de csak ma van módom feltenni ide. :)
Tengerimádatom a Disney-féle Kis hableány mesére vezethető vissza, amit gyerekkoromban milliószor megnéztünk a húgommal videokazettán. Irigyeltem a hableányt, hogy a titokzatos és gyönyörű tenger mélye az otthona, és totál lököttnek tartottam, amiért a földre vágyott. Ahhoz képest, hogy mennyire szeretem a tengert, még mindig két kezemen meg tudom számolni, hányszor nyaraltam tengernél. A dél-angliai hideg tengert most nem számítom ide, mert az fürdésre kevésbé alkalmas, de azért persze azt is szeretem. :) Mindenesetre, pontosan azért, mert ritkán van részem benne, minden tengerparti nyaralás egy életreszóló élmény nekem.
Ma indulunk haza Barcelonából, ahol egy hetet töltöttünk Krisztával. A reptéren ülünk és arra várunk, hogy beszállhassunk. Most ráérek és a repülőn is rá fogok érni, úgyhogy igyekszem megírni ennek a hétnek a rövid összefoglalóját, még mielőtt hazaérünk. 24-e szombat van, 22:35-kor kéne felszállnunk, úgyhogy mire hazaérünk, már 25-e vasárnap lesz.
Képeket és azokhoz tartozó szövegelést majd jövő hét folyamán tervezek ide feltenni.
augusztus 17. szombat
Éjjel 2-kor szólt az ébresztő, három óra alvás után. De ha azért kell ilyen viszontagságokon átesnem, hogy reggel 6-kor felszállhasson velem egy Barcelonába tartó repülő, azt könnyen elviselem. :) Délelőtt 10-kor már az Airbnb szállásunkon voltunk, lecuccoltunk és irány a part! A szállás a sárga (L4) metróvonal La Pau nevezetű végállomásánál volt. Néhány metrómegállónyira onnan tiszta vizű, homokos strandot találtunk. Lubickoltunk, amíg meg nem éheztünk, aztán kedvünkre való élelmiszerbolt felkutatására indultunk. Kedvencünk a Mercadona lett, ez ilyen Spar-szerű hely, főleg olyanokban vett kaján éltünk a héten. Szendvicset ebédeltünk, aztán végigsétáltunk a parton majdnem a kikötőig, kíváncsiságból, hogy van-e izgalmasabb strand, mint a hozzánk legközelebbi. Nem találtunk ilyet, sőt, amikor a kikötő közelében lévő strandon is megmártóztunk, csalódottan láttuk, hogy szutykos a víz. Mármint ott is átlátszó volt, csak mindenféle törmelék meg szemétdarabkák úszkáltak a tetején. Eldöntöttük, hogy a közeli strandra fogunk járni fürdeni.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 13
augusztus 18. vasárnap
A napot a parton kezdtük, ahol hatalmas hullámok fogadtak minket. :) Ugráltunk a tetejükre, vitettük magunkat velük, nagyon jó móka volt. :) Tengerimádatomhoz köthető a hajóimádatom, minél régebbi egy hajó, annál jobban érdekel. A barcelonai tengerészeti múzeum vasárnap délután 3-tól ingyenes, ezért az volt az aznapi programunk. Híres hajók modelljei, tengerészeti eszközök és egy spanyol evezős hadihajó életnagyságú másolata láthatók ott. Órákig nézelődtünk, aztán a közeli kikötőbe mentünk sétálni és bámészkodni. Volt szerencsénk egész közelről megbámulni egy óriási luxus óceánjárót, és egy szintén óriási, kamionokkal teli komp kikötését.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 9,2
augusztus 19. hétfő
A gótikus negyed nevezetű városrészben töltöttük a nap nagy részét. Szép gótikus épületek nézegetésén kívül felkerestük a római kori városfal maradványokat és szintén római korból fennmaradt oszlopokat is. Nekem utóbbiak tetszettek legjobban! Az épületekkel is úgy vagyok, mint a hajókkal - minél régebbi, annál izgalmasabbnak találom. Szeretem nézni őket és elképzelni a többezer éve élt embereket, akik építették és akik körülötte sétáltak. A gótikus negyedben érdekes növényeket is láttunk, például egy csaknem 150 éves, égbeszökő datolyapálmát és egy magnóliafát, amin éretlen gyümölcsök lógtak. Este megint strandolni mentünk, ahol még a vasárnapinál is nagyobb hullámok fogadtak! A szélsebességet színes zászlókkal jelzik a parton, a zöld a nyugodt tengert és a szabad úszást jelzi, a sárga azt, hogy erős szél és nagy hullámok miatt nem tanácsos úszni, a piros azt, hogy tilos vízbe menni. Aznap sárga zászló lengett a vízimentő magaslese mellett, ami akkora hullámokat jelent, amivel már a felnőttek is sikongatva dobáltatják magukat, nem csak a gyerekek. :) Mi is így tettünk, hagytuk, hogy a hullámok a földhöz csapkodjanak néhányszor, csak mert olyan félelmetesen izgalmas nézni, ahogy a hátunk mögött feltornyosul a víztömeg, aztán már nincs idő elmenekülni. :)) Néhány kisebb horzsolással megúsztuk ezt a szórakozást, szóval nem volt gond. :)
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 12,7
augusztus 20. kedd
Jegyet vettünk az egyik nyitott tetejű, emeletes buszos városnéző túrára. Három körbenjáró útvonal van, ezek itt-ott metszik egymást, ahol át lehet szállni, és mindegyik útvonalon megállók vannak a nevezetességeknél. Egy jeggyel egész nap lehet utazgatni, bárhol fel-, le- vagy átszállni. Mind a három vonalat kipróbáltuk és főleg a buszról nézelődtünk, de leszálltunk a Montjuic nevű dombnál, ami olyan, mint Budapesten a Gellérthegy, csak több a látnivaló. Kellemes sétautakon kívül egzotikus növényzetet és zenélő, világító nagy szökőkutat is találni ott, a tetején pedig egy régi erődöt, ahonnal csodás kilátás nyílik a Földközi-tengerre, a kikötőre és Barcelona városára. Aznap este megint a parton hűsöltünk az ismét sárga zászlót kiérdemlő hullámok között.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 10,2
augusztus 21. szerda
Aznap a kikötő melletti strandra mentünk, oda, ahol szutykosabb a víz. Ennek oka, hogy így spórolni tudtunk a metrójegyekkel, ugyanis este hajókázást terveztünk, és arról a strandról gyalog elértük a kikötőt. Egy kis kalózhajó utánzattal utaztunk több mint egy órát végig a part mentén arrafelé, ahol a megszokott strandunk és a szállásunk volt, aztán vissza. Megfigyelhettük közelebbről a kikötő épületeit, megint láthattunk hatalmas kompokat, megnézhettük milyen Barcelona a tenger felől nézve. Ez mind izgalmas volt, de számomra az volt a legizgalmasabb, hogy kicsit közelebb érezhettem magamhoz a tengert, ahogy kihajoltam a korláton, fel-le dobálták a hullámok a hajót, süvített a szél és időnként sós vízpermetet kaptunk a nyakunkba. :)
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 9,7
augusztus 22. csütörtök
A megszokott strandunkon pancsoltunk és napoztunk. Még korábban egyik nap vettünk egy napernyőt, az segített átvészelni a legforróbb órákat. A napernyőről később még lesz szó. :) Késő délután hazamentünk vacsizni, este pedig a Montjuic domb zenélő, világító szökőkútjához vitt az utunk. Ez a szökőkút ugyanis csak sötétben látványos. Tényleg varázslatos, valahogyan vízpárát is tud előállítani, amit aztán a fények sokszínűre festenek, és sejtelmesen hullámzik a levegőben, mint egy csapat tarka szellem.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 6,7
augusztus 23. péntek
Sokat agyaltunk azon, hogy a fent említett napernyőt hogyan juttassuk haza, ugyanis megállapítottuk, hogy a bőrönd átmérőjénél hosszabb. Kutattunk a neten, ki-mit tanácsol, illetve a légitársaságok mit engedélyeznek. Olyan tanácsokat találtunk, hogy adjuk oda valakinek, amikor nekünk már nem kell, vagy egyszerűen csak hagyjuk ott, de ezek közül egyik megoldás se volt szimpatikus. Végül arra jutottunk, hogy egyetlen kézipoggyásszal érkezünk majd a reptérre, másikunk pedig megkísérel a napernyővel mint kézipoggyásszal feljutni a repülőre. Sikertelenség esetére megbeszéltük, hogy akkor lemondunk a szép, piros, 14 eurós napernyőnkről. Megint egész nap strandoltunk, este hazamentünk elkölteni utolsó barcelonai vacsoránkat, azután pedig visszametróztunk a parthoz egy liter sangriával felszerelkezve, hogy megnézzük a tengert a sötétben is és iszogassunk. A tenger hangját hallgatni még a nappali zsivaly mellett is megnyugató nekem, és tegnap este, amikor már alig lézengtek emberek a parton, teljesen ellazított. Órákig tudtam volna nézni és hallgatni a fekete hullámokat a csillagos ég alatt, de sajnos az utolsó ott töltött esténk volt, ma már pakolni kellett, és a szállást délig elhagyni. Amikor a sangriánk elfogyott, hazaindultunk.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 6,4
augusztus 24. szombat
A mai nap. Kriszta kipróbálta, hogy a napernyő két darabját kiveszi a tokból és egyesével belegyömöszöli őket a bőröndbe. Kiderült, hogy az a fele, amin az ernyő van, befér! Tanakodtunk, hogy mi legyen a másik felével, ami a földbe szúrandó darab. Az kb. 10 centivel hosszabb volt a kelleténél. Először úgy gondoltuk, muszáj lesz otthagyni és valamivel pótolni otthon, de Krisztának támadt egy őrült ötlete: megpróbálja levágni a svájci bicskájával a felesleges részt! Ez csak terv volt, és elég valószínűtlen kimenetelű, úgyhogy először is összepakoltunk, aztán lementünk a kedvenc strandunkra még utoljára. Szállásadónk megengedte, hogy a bőröndünket estig nála tároljuk. A tengerpartra érkezést követően Kriszta nekiállt fűrészelni a napernyő alsó rúdját, miközben én az ernyőt tartottam fölé. :D Egy darabig reménytelennek tűnt a helyzet. Átvettem tőle a fűrészelést egy kicsit, és úgy láttam, hogy mégiscsak haladunk, lassan el lehetne törni a rudat! Kriszta azt mondta, tuti nem lehet eltörni. Visszavette a feladatot, fűrészelt még egy kicsit, aztán már csak az tűnt fel, hogy egy váratlan mozdulattal letörte a rúd felesleges, legalsó részét. :) Diadalittasan leszúrtuk az emígyen megcsonkított napernyőnket a homokba - tökéletesen működik így is! - a szálláson pedig este gond nélkül becsomagoltuk a bőrödbe minden darabját. :) Ma még a tengerben fürödtünk és a parton heverésztünk, ám este sajnos búcsút kellett vennünk a tengertől. :( Könnybe lábadt a szemem párszor, amíg utoljára úsztam be, aztán utoljára álltunk bele a habokba, aztán utoljára láttam a kékjét, amikor még egyszer visszafordultam az utcán a metrómegálló felé menet... Nem tudom, hogy mikor láthatom legközelebb a tengert és hogy pontosan melyiket és merre a világban, úgyhogy ezt a tengerparti nyaralást is megőrzöm a legszebb emlékeim között. :)
Tengerimádatom a Disney-féle Kis hableány mesére vezethető vissza, amit gyerekkoromban milliószor megnéztünk a húgommal videokazettán. Irigyeltem a hableányt, hogy a titokzatos és gyönyörű tenger mélye az otthona, és totál lököttnek tartottam, amiért a földre vágyott. Ahhoz képest, hogy mennyire szeretem a tengert, még mindig két kezemen meg tudom számolni, hányszor nyaraltam tengernél. A dél-angliai hideg tengert most nem számítom ide, mert az fürdésre kevésbé alkalmas, de azért persze azt is szeretem. :) Mindenesetre, pontosan azért, mert ritkán van részem benne, minden tengerparti nyaralás egy életreszóló élmény nekem.
Ma indulunk haza Barcelonából, ahol egy hetet töltöttünk Krisztával. A reptéren ülünk és arra várunk, hogy beszállhassunk. Most ráérek és a repülőn is rá fogok érni, úgyhogy igyekszem megírni ennek a hétnek a rövid összefoglalóját, még mielőtt hazaérünk. 24-e szombat van, 22:35-kor kéne felszállnunk, úgyhogy mire hazaérünk, már 25-e vasárnap lesz.
Képeket és azokhoz tartozó szövegelést majd jövő hét folyamán tervezek ide feltenni.
augusztus 17. szombat
Éjjel 2-kor szólt az ébresztő, három óra alvás után. De ha azért kell ilyen viszontagságokon átesnem, hogy reggel 6-kor felszállhasson velem egy Barcelonába tartó repülő, azt könnyen elviselem. :) Délelőtt 10-kor már az Airbnb szállásunkon voltunk, lecuccoltunk és irány a part! A szállás a sárga (L4) metróvonal La Pau nevezetű végállomásánál volt. Néhány metrómegállónyira onnan tiszta vizű, homokos strandot találtunk. Lubickoltunk, amíg meg nem éheztünk, aztán kedvünkre való élelmiszerbolt felkutatására indultunk. Kedvencünk a Mercadona lett, ez ilyen Spar-szerű hely, főleg olyanokban vett kaján éltünk a héten. Szendvicset ebédeltünk, aztán végigsétáltunk a parton majdnem a kikötőig, kíváncsiságból, hogy van-e izgalmasabb strand, mint a hozzánk legközelebbi. Nem találtunk ilyet, sőt, amikor a kikötő közelében lévő strandon is megmártóztunk, csalódottan láttuk, hogy szutykos a víz. Mármint ott is átlátszó volt, csak mindenféle törmelék meg szemétdarabkák úszkáltak a tetején. Eldöntöttük, hogy a közeli strandra fogunk járni fürdeni.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 13
augusztus 18. vasárnap
A napot a parton kezdtük, ahol hatalmas hullámok fogadtak minket. :) Ugráltunk a tetejükre, vitettük magunkat velük, nagyon jó móka volt. :) Tengerimádatomhoz köthető a hajóimádatom, minél régebbi egy hajó, annál jobban érdekel. A barcelonai tengerészeti múzeum vasárnap délután 3-tól ingyenes, ezért az volt az aznapi programunk. Híres hajók modelljei, tengerészeti eszközök és egy spanyol evezős hadihajó életnagyságú másolata láthatók ott. Órákig nézelődtünk, aztán a közeli kikötőbe mentünk sétálni és bámészkodni. Volt szerencsénk egész közelről megbámulni egy óriási luxus óceánjárót, és egy szintén óriási, kamionokkal teli komp kikötését.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 9,2
augusztus 19. hétfő
A gótikus negyed nevezetű városrészben töltöttük a nap nagy részét. Szép gótikus épületek nézegetésén kívül felkerestük a római kori városfal maradványokat és szintén római korból fennmaradt oszlopokat is. Nekem utóbbiak tetszettek legjobban! Az épületekkel is úgy vagyok, mint a hajókkal - minél régebbi, annál izgalmasabbnak találom. Szeretem nézni őket és elképzelni a többezer éve élt embereket, akik építették és akik körülötte sétáltak. A gótikus negyedben érdekes növényeket is láttunk, például egy csaknem 150 éves, égbeszökő datolyapálmát és egy magnóliafát, amin éretlen gyümölcsök lógtak. Este megint strandolni mentünk, ahol még a vasárnapinál is nagyobb hullámok fogadtak! A szélsebességet színes zászlókkal jelzik a parton, a zöld a nyugodt tengert és a szabad úszást jelzi, a sárga azt, hogy erős szél és nagy hullámok miatt nem tanácsos úszni, a piros azt, hogy tilos vízbe menni. Aznap sárga zászló lengett a vízimentő magaslese mellett, ami akkora hullámokat jelent, amivel már a felnőttek is sikongatva dobáltatják magukat, nem csak a gyerekek. :) Mi is így tettünk, hagytuk, hogy a hullámok a földhöz csapkodjanak néhányszor, csak mert olyan félelmetesen izgalmas nézni, ahogy a hátunk mögött feltornyosul a víztömeg, aztán már nincs idő elmenekülni. :)) Néhány kisebb horzsolással megúsztuk ezt a szórakozást, szóval nem volt gond. :)
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 12,7
augusztus 20. kedd
Jegyet vettünk az egyik nyitott tetejű, emeletes buszos városnéző túrára. Három körbenjáró útvonal van, ezek itt-ott metszik egymást, ahol át lehet szállni, és mindegyik útvonalon megállók vannak a nevezetességeknél. Egy jeggyel egész nap lehet utazgatni, bárhol fel-, le- vagy átszállni. Mind a három vonalat kipróbáltuk és főleg a buszról nézelődtünk, de leszálltunk a Montjuic nevű dombnál, ami olyan, mint Budapesten a Gellérthegy, csak több a látnivaló. Kellemes sétautakon kívül egzotikus növényzetet és zenélő, világító nagy szökőkutat is találni ott, a tetején pedig egy régi erődöt, ahonnal csodás kilátás nyílik a Földközi-tengerre, a kikötőre és Barcelona városára. Aznap este megint a parton hűsöltünk az ismét sárga zászlót kiérdemlő hullámok között.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 10,2
augusztus 21. szerda
Aznap a kikötő melletti strandra mentünk, oda, ahol szutykosabb a víz. Ennek oka, hogy így spórolni tudtunk a metrójegyekkel, ugyanis este hajókázást terveztünk, és arról a strandról gyalog elértük a kikötőt. Egy kis kalózhajó utánzattal utaztunk több mint egy órát végig a part mentén arrafelé, ahol a megszokott strandunk és a szállásunk volt, aztán vissza. Megfigyelhettük közelebbről a kikötő épületeit, megint láthattunk hatalmas kompokat, megnézhettük milyen Barcelona a tenger felől nézve. Ez mind izgalmas volt, de számomra az volt a legizgalmasabb, hogy kicsit közelebb érezhettem magamhoz a tengert, ahogy kihajoltam a korláton, fel-le dobálták a hullámok a hajót, süvített a szél és időnként sós vízpermetet kaptunk a nyakunkba. :)
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 9,7
augusztus 22. csütörtök
A megszokott strandunkon pancsoltunk és napoztunk. Még korábban egyik nap vettünk egy napernyőt, az segített átvészelni a legforróbb órákat. A napernyőről később még lesz szó. :) Késő délután hazamentünk vacsizni, este pedig a Montjuic domb zenélő, világító szökőkútjához vitt az utunk. Ez a szökőkút ugyanis csak sötétben látványos. Tényleg varázslatos, valahogyan vízpárát is tud előállítani, amit aztán a fények sokszínűre festenek, és sejtelmesen hullámzik a levegőben, mint egy csapat tarka szellem.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 6,7
augusztus 23. péntek
Sokat agyaltunk azon, hogy a fent említett napernyőt hogyan juttassuk haza, ugyanis megállapítottuk, hogy a bőrönd átmérőjénél hosszabb. Kutattunk a neten, ki-mit tanácsol, illetve a légitársaságok mit engedélyeznek. Olyan tanácsokat találtunk, hogy adjuk oda valakinek, amikor nekünk már nem kell, vagy egyszerűen csak hagyjuk ott, de ezek közül egyik megoldás se volt szimpatikus. Végül arra jutottunk, hogy egyetlen kézipoggyásszal érkezünk majd a reptérre, másikunk pedig megkísérel a napernyővel mint kézipoggyásszal feljutni a repülőre. Sikertelenség esetére megbeszéltük, hogy akkor lemondunk a szép, piros, 14 eurós napernyőnkről. Megint egész nap strandoltunk, este hazamentünk elkölteni utolsó barcelonai vacsoránkat, azután pedig visszametróztunk a parthoz egy liter sangriával felszerelkezve, hogy megnézzük a tengert a sötétben is és iszogassunk. A tenger hangját hallgatni még a nappali zsivaly mellett is megnyugató nekem, és tegnap este, amikor már alig lézengtek emberek a parton, teljesen ellazított. Órákig tudtam volna nézni és hallgatni a fekete hullámokat a csillagos ég alatt, de sajnos az utolsó ott töltött esténk volt, ma már pakolni kellett, és a szállást délig elhagyni. Amikor a sangriánk elfogyott, hazaindultunk.
Gyalogolva megtett kilométerek száma: 6,4
augusztus 24. szombat
A mai nap. Kriszta kipróbálta, hogy a napernyő két darabját kiveszi a tokból és egyesével belegyömöszöli őket a bőröndbe. Kiderült, hogy az a fele, amin az ernyő van, befér! Tanakodtunk, hogy mi legyen a másik felével, ami a földbe szúrandó darab. Az kb. 10 centivel hosszabb volt a kelleténél. Először úgy gondoltuk, muszáj lesz otthagyni és valamivel pótolni otthon, de Krisztának támadt egy őrült ötlete: megpróbálja levágni a svájci bicskájával a felesleges részt! Ez csak terv volt, és elég valószínűtlen kimenetelű, úgyhogy először is összepakoltunk, aztán lementünk a kedvenc strandunkra még utoljára. Szállásadónk megengedte, hogy a bőröndünket estig nála tároljuk. A tengerpartra érkezést követően Kriszta nekiállt fűrészelni a napernyő alsó rúdját, miközben én az ernyőt tartottam fölé. :D Egy darabig reménytelennek tűnt a helyzet. Átvettem tőle a fűrészelést egy kicsit, és úgy láttam, hogy mégiscsak haladunk, lassan el lehetne törni a rudat! Kriszta azt mondta, tuti nem lehet eltörni. Visszavette a feladatot, fűrészelt még egy kicsit, aztán már csak az tűnt fel, hogy egy váratlan mozdulattal letörte a rúd felesleges, legalsó részét. :) Diadalittasan leszúrtuk az emígyen megcsonkított napernyőnket a homokba - tökéletesen működik így is! - a szálláson pedig este gond nélkül becsomagoltuk a bőrödbe minden darabját. :) Ma még a tengerben fürödtünk és a parton heverésztünk, ám este sajnos búcsút kellett vennünk a tengertől. :( Könnybe lábadt a szemem párszor, amíg utoljára úsztam be, aztán utoljára álltunk bele a habokba, aztán utoljára láttam a kékjét, amikor még egyszer visszafordultam az utcán a metrómegálló felé menet... Nem tudom, hogy mikor láthatom legközelebb a tengert és hogy pontosan melyiket és merre a világban, úgyhogy ezt a tengerparti nyaralást is megőrzöm a legszebb emlékeim között. :)