Hasonló helyzet állt elő a munkahelyemen, mint 2017 végén. Nem egészen amiatt, mint akkor, de megszűnik a helyem. Amikor az akkori főnököm közölte a hírt, azt is hozzátette, hogy lenne helyem egy másik ügyfélnél, úgyhogy próbáljam meg, ha szeretném. Így kerültem 2018 elején ehhez a másik ügyfélhez, aki most úgy döntött, hogy nem kíván tovább együtt dolgozni a munkaadó cégemmel. A mostani főnököm próbált azzal nyugtatni, hogy igyekezni fog helyet találni nekem a cégen belül - és a másik csoportvezetőnek és a trénerünknek is. A többiek viszont sajnos menesztve lesznek nyár végén. :( Sajnálom őket és persze magamért is aggódok. Mi van, ha nem találnak helyet nekem? Mi van, ha sokkal kevesebb pénzt fogok keresni? Nem jó ezekbe belegondolni. :(

Közben éppen szabadságon vagyok, de a főnököm felhívott így is, hogy közölje a hírt. Nem bánom, mert sokkal jobb ezt minél előbb tudni.

Balatonlellén nyaralunk négyesben: Kriszta, Jojó, Dodó és én. Dodó nálunk "táborozik" ezen a héten. Ma délután jöttünk ide, mert Kriszta ma még dolgozott. Hétfőn a Gellérthegyet másztam meg a gyerekekkel, tegnap 17 kilométert rollereztünk a városban és közben pár órát játszótereztek is. Két rollert ide is elhoztunk, úgyhogy ma már itt a kis lellei utakon rollereztek, amikor boltba mentünk vacsira valót venni, aztán utána le a Balaton-partra. Most már durmolnak a szomszéd szobában. Kriszta a telóját nézegeti, én pötyögök, közben fröccsöt iszogatunk.

Minden tökéletes lehetne... de sajnos kicsit aggódok most a jövőm miatt.