Ma reggel madárcsicsergős, napsütéses hajnali hatkor keltünk Krisztával. Ő sportember lévén nyaralás alatt sem hagyja ki az edzést. Futni ment a Balaton-partra, én pedig rollerrel elkísértem. Felfelé menet az nekem is komoly lábedzés volt. A parton vannak kar- és láberősítő szerkezetek egy játszótér mellett, ott edzettünk, aztán kicsit gyönyörködtünk a zöld füvű, üres strandban és a tükörsima tóban. Utána visszaindultunk a szállásra reggelizni. A gyerekeknek tegnap este mondtuk, hogy ez a tervünk, hogy ne keressenek reggel. De persze még aludtak, amikor megérkeztünk.

Most hazafelé autózunk már. :( Először Dodót hazaszállítjuk, aztán megyünk mi is haza. Szerencsére a gyerekek holnap már találkozhatnak is újra, mert jövő héten apáikkal lesznek. Jojó pedig augusztusban egy hetet Dodóéknál tölthet, úgyhogy talán nem lesz nehéz a búcsúzkodás. :)

A mai napba még annyi fért bele, hogy megint vízibicikliztünk egy órát. Tűző nap és kellemesen erős szél volt ma, tele is lett a Balaton vitorláshajókkal és fürdőzőkkel. Ami minket illet, amikor a bicikliről vízbeugrálást és csúszdázást meguntuk, kifeszítettünk egy fürdőlepedőt, elindítottuk a telefonomon a Spanish Ladies-t és elképzeltük, hogy karib-tengeri kalózok vagyunk. :D (Már Krisztát is megfertőztem a játékmániámmal, és mostanában pont a Black Flag-gel játszik.) Én ültem a csúszda tetején, fogtam a fürdőlepedő két csücskét, Kriszta fogta a másik kettőt és egyúttal pedálozott, Jojó a másik oldali pedáloknál dolgozott, Dodó pedig kormányzott, így futottunk be a kikötőbe (vízibicikli kölcsönzőbe), miközben a matrózok énekelték, hogy:

Come all you young sailor men, listen to me
I'll sing you a song of the fish in the sea
And it's windy weather, boys, stormy weather, boys
When the wind blows, we're all together, boys. ..