Eljött a legújabb ősz és a szokottnál is jóval nehezebb elviselnem. Az idei ősz eljötte ugyanis pontosan egybeesett azzal, hogy öt hónap itthon dolgozás után vissza kellett térnem az irodába. Az új munkámat ott tanítják be egy tréning keretében, amin rajtam kívül még hatan vesznek részt. Legalább egy hónapig fog tartani a betanulás, addig biztos be kell járnom, azután még nem tudom, hogy mi lesz. A két számítógép közül, amiket tavaszig a munkahelyemen használtam és nyár végéig itthon, egyelőre csak egyet kellett visszaszállítani, azt, amelyiken az eltávozott ügyfél adataival dolgoztunk. Azt még mindig itthon kell tartanom, amin a munkaadóm alkalmazásai vannak. Ez arra ad reményt, hogy ha betanulom az új munkát, ismét dolgozhatok itthonról.

Máskülönben borzalmas ez a világhelyzet, ami még mindig / már megint van, de imádtam itthonról dolgozni!

Az irodánkban egyébként nagyon kevesen lézengenek. Jelenleg hozzánk az járhat be dolgozni, aki akar (nem sokan), mindenki más otthon van. Kriszta még mindig itthonról dolgozik, és ez beláthatatlan ideig így is marad. Jojó megkezdte a hatodik osztályt Google Classroom helyett iskolában és emoji mintás maszkban. Kíváncsi vagyok, meddig lesznek nyitva a sulik.

Hogy valami pozitívat is írjak, a munkám megváltozásában van valami jó. Míg ugyanis az eddigi munkám üzleti utakkal volt kapcsolatos (nem népszerű tevékenység mostanában), addig az új munkám játékkonzolokkal, okostévékkel és hasonló otthoni szórakozással kapcsolatos - szárnyaló üzletág mostanában!