Egészen tegnapig úgy volt, hogy Jojó (és a többi általános iskolás és ovis gyerek) jövő hét hétfőtől visszatérhetnek az intézményekbe. Tegnap az a döntés született, hogy a felsősök még maradnak otthon és majd csak május 10-én, amikor a középiskolák kinyitnak, akkor mehetnek újra suliba. Meglátjuk...

Szegény Jojókám elszontyolodott a hírre. Ő csak egy normális életet akar, suliba járni, hülyéskedni a szünetekben az osztálytársaival, játszani velük az udvaron... Ehelyett ez a mostani tanév olyan, hogy sose lehet tudni, melyik nap küldik haza a suliból karanténba és aztán hányszor és mennyi időre hosszabbítják meg az iskolazárat. Sejtésem sincs valójában mit érezhet, hogyan éli meg ezt az egészet. Valószínűleg csak felnőttként fogja tudni megfogalmazni, visszagondolva erre az időszakra, hogy min ment keresztül. Lesz mit mesélnie az utókornak, az biztos.

Múlt szombaton eltemettük Noé anyukáját. :( Nem volt még annyira öreg és nem volt semmilyen alapbetegsége sem. Nem volt még beoltva sajnos. Másképp biztos túlélte volna. :( Jojónak elmagyaráztam, hogy bár érthető a csalódottsága amiatt, hogy nem mehet suliba továbbra sem, sajnos ez a mostani vírusfajta már veszélyesebb, mint a tavalyi. Minden jel erre mutat, mert már nem csak 80-90 év körüli alapból is súlyos beteg emberek halnak bele a fertőzésbe, hanem sokkal fiatalabbak és egészségesebbek is. Mondtam Jojónak, hogy amíg a tanárai nincsenek beoltva és gyerekeknek nem is létezik oltás, mindenkinek biztonságosabb, ha itthon marad. Nem tudom, megértette-e. Nem tudom, hogy mik mennek át a kis fején. Majd évtizedek múlva elmeséli...