Az életünk nem könnyű mostanában, de büszkén mondhatom, hogy helytállunk. Kriszta csodás anyukája újszülött fiacskájának, Jojó nagyon igyekszik a 8. osztály kihívásaival elbánni, én meg naponta bejárok az irodába dolgozni. Hogy pontos legyek, bejártam eddig, de e hét hétfőjén lejárt a próbaidőm, ennek örömére a következő két hetet kivettem szabadságnak. Volt még sok szabim és a főnököm mondta, hogy mindet ki kell majd venni idén. Az ilyesmit nekem nem kell kétszer mondani. :D

Így a következő két hétben sokkal többet fogok tudni segíteni Krisztának. Eddig csak péntek és szombat éjjel vállaltam, hogy kelek vele éjjelenként 3x és elvégzem azt, amit tudok - szoptatáson kívül bármit, tehát pelenkázás, büfiztetés, szükség esetén lepedőcsere a kiságyban vagy átöltöztetés, kellékek mosogatása, a már jóllakott és tiszta baba álomba ringatása, ezek szoktak felmerülni éjjelente többször egy újszülött mellett... Sajnos a munkámat kialvatlanul nem tudnám jól végezni. Viszont így, hogy mindig itthon leszek 2 hétig, többet fogok éjszakázni, 3-4 naponta, és napközben is fogok tudni segíteni Krisztának, hogy pihenhessen, amikor Rikinek bármi más baja van azon kívül, hogy éhes. Abban egyetértünk, hogy az nem lenne jó ötlet, hogy én is minden éjjel kelek vele, mert semmi értelme nem lenne, hogy két zombiszerű nő lézeng itthon, elég egy. Nekem például az egyik tennivalóm jelenleg, hogy segítsek Jojónak felvételi feladatokat megoldani, az sem menne kialvatlanul.

Riki oldalára feltettem a születése napján készült fotóját és a születési adatait, és majd minden hónapfordulónál felteszem az új fotóját, ahogy Jojó és Dodó oldalán is vannak ilyen képek. Így neki is látszani fog a növekedése és a kis arca változása. :)