Tegnap nagyon elszomorított minket a hír, hogy meghalt II. Erzsébet. Kriszta hormonális, szoptatós kismama lévén meg is siratta. <3 Nyáron Jojóval pont a platina jubileumi ünnepségek után érkeztünk Londonba, és néhány helyen még kapni lehetett az alkalomra készült tortákból. A Sky Garden tetején vettem is belőle, koccintottunk jeges italokkal, azt mondtuk jókedvűen, hogy "long live the Queen!", aztán megettük a sütinket. Krisztával tavaly végignéztük a The Crown eddig elkészült évadait a Netflixen. Tudjuk, hogy nem mindenben fedi a valóságot a sori, de minden érdekes rész után elolvastuk Wikipédián, hogy hogyan történt valójában az az esemény vagy milyen volt valójában az a történelmi személy, akiről szó volt. És közben sokat tanultunk II. Erzsébet életéről is és nagyon megkedveltük. Szomorú vagyok azért is, mert nem csak ő nincs többé, hanem angol királynő sincs. Most a fia a király, utána valószínűleg az ő idősebbik fia lesz a király, utána meg az ő legidősebb gyereke, aki szintén fiú és jelenleg még csak 9 éves. Szerintem nem érem meg, hogy újra királynő legyen a trónon, de talán még a gyerekeink sem érik meg. Tudom, valójában nem sok hatással van az életemre, hogy az Egyesült Királyságban ki az uralkodó éppen, de a lelkivilágomra hatással van. Jó érzés volt olyan világban élni, ahol az a királynő uralkodott, aki a kötelességtudat és a méltóság jelképe volt. Nyugodjon békében. :(