Még tél elején olvastam karácsonyi népszokásokról és úgy tudtam meg, hogy létezik a Barbara-ág (hívják Borbála-ágnak is) intézménye, aminek az a lényege, hogy december elején levágunk egy gyümölcsfaágat, a fűtött szobában vízbe tesszük, és megfigyeljük, ahogy karácsony táján kivirágzik. Mindenféle hiedelmek is fűződnek ehhez az egészhez, az most mellékes, csak az ragadta meg a figyelmem, hogy ilyen szinten be lehet csapni szegény faágat. Kipróbáltuk, Krisztát megkértem december elején, hogy hozzon egy alma- és egy csereszenyfaágat a szülei kertjéből, és azokat vízbe tettük itthon. Karácsonyra ugyan nem, de mostanra az egyik ág kivirágzott.

Amilyen szép, szerintem pont annyira szomorú is. Azt hiszi, hogy él és tavasz van. Pedig pont annyira él ez az ág, mint egy zombi.