Jojó túl van a szóbeli felvételiken is. Mind az öt suliba behívták, ahova jelentkeztünk, úgyhogy múlt héten három szóbeli felvételire ment el és ezen a héten még kettőre. Ezek közül egyre én kísértem el, egyre Kriszta, háromra pedig elment egyedül. Nagy gyerek már, tudom, én mégis mindig aggódok, mikor egyedül megy valahova, és ámulok az önállóságán és büszke vagyok, amikor rendben elintéz ilyesmit teljesen egyedül. :) Természetesen a felkészülésben segítettem, ahogy tudtam, összeírtam az öt suli honlapjáról, hogy hova mit kell vinni, hogyan kell készülni, mire lehet számítani. Jojó készült, amennyire lustasága engedte, és aztán viszont lelkesen ment mindegyik suliba. Igazából csak egy van, ahol nem érezte jól magát, az egyik gimi (3 informatikai technikum és 2 gimi van a listánkon), mert ott szóbeli helyett további írásbeli feladatokat tettek elé, és senkit nem érdekelt, hogy ő kicsoda és mit szeretne igazából. Az összes többi suliban érdeklődtek a hobbijai iránt, értékelték, hogy régóta tanul programozni, hogy nem csak angolul tud, hanem spanyolul is, hogy jól rajzol. Ezenkívül a technikumokban még logikai feladatokat kapott, de azokat nagyon szereti. Az egyik gimiben angolul volt a felvételi, ezt előre tudtuk, az egyik technikumban viszont teljesen váratlanul kezdtek hozzá angolul is beszélni, amivel persze őt egyáltalán nem lehet zavarba hozni, úgyhogy az biztos jó pont lesz. :)

Tehát amiket eddig tudunk, hogy Jojónak az általános iskolából vitt jegyei jók, az írásbelije kicsit jobb az országos átlagnál, és az ötből négy szóbelin viszonylag jól szerepelt. Most várjuk, hogy mindez mire lesz elég. Az mondjuk biztos, hogy bárhova is veszik fel, muszáj lesz tanulnia is, mindenhol lesz elméleti tananyag, és ha azt a részt ellustálkodja, akkor nem lesznek jó jegyei. Ami viszont továbbra is számítani fog, ha felsőoktatásba megy. Most néztem megint a sulik honlapjait, egyikük ígéri, hogy március 16-ig felteszik a felvételi erdedményeket, a másik négy még semmit nem írt ki ezzel kapcsolatban.

Jojókám a lenti képen az első szóbelije után látható a munkahelyemen. Az a középiskola ugyanis nagyon közel van a munkahelyemhez. Reggel 8-ra ment szóbelizni, én meg ugyanakkor kezdem a munkát, úgyhogy elkísértem abba az iskolába, otthagytam, bementem az irodába, aztán mikor végzett, bejött átöltözni és mesélni. Kapott egy vaníliás forró tejet, beszélgettünk kicsit, aztán ment suliba. A munkatársaim persze hallottak már róla, de most látták először, kérdezgettek utána, hogy "Ő volt a Johanna?" "Hogyhogy meglátogatott?" Én meg mesélhettem. :) Jó volt. :)