Kéthetes szabim második hete folyik már. Az első hét hétköznapjait Rikivel és Krisztával töltöttem, mentünk vendégségbe, hozzánk is jöttek vendégek (húgomék Magyarországra látogattak éppen), voltunk IKEA-ban, játszótéren (Rikinek a kettő ugyanaz), takarítottam, edzettem, masszázsra mentem, videojátékoztam. Szóval hasznosan telt. Pénteken Rikit elvitték apukái és összesen 4 éjjelt nem volt velünk. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit az anyjától távol töltött. Mivel szerencsére bőven vannak olyan emberek körülötte, akik az anyján kívül gondozni szokták, ez nem rázta meg. Az anyját egy kicsit. :) De amúgy ő kérte, mármint Kriszta a gyermeke apáitól, hogy lehessen ilyen négy napunk idén nyáron, amit kettesben tölthetünk, mármint ő meg én. A zalai házban szálltunk meg és minden nap a legközelebbi balatoni településen strandoltunk. Tegnap jöttünk haza. Azokról a napokról is szeretnék majd írni, mert nagyon jó napok voltak, de most inkább beszámolok a mai eseményekről.

Jojó tegnap este két és fél hét után hazatért, hogy ma reggel mindjárt induljon is tovább, ezúttal gólyatáborba. Elkísértem reggel a vonathoz. Mire odaértünk a Délibe, már sokan ott voltak a három 9. osztályból. (Amikor 30 éve én mentem középiskolába, elsősöknek nevezték a legfiatalabb osztályokat, most viszont ők a kilencedikesek.) Jojó osztályfőnöknője, amikor Jojót meglátta, így üdvözölte: "Á, biztos te vagy a Johanna!" Tudniillik Jojó osztályában összesen két lány lesz (informatikai suli, ez van), Jojón kívül még egy. És mivel a másik leányzó már korábban megérkezett, kizárásos alapon a másik lánynév a listán csak Jojóhoz tartozhatott. Az osztályfőnök mindjárt oda is terelte Jojót a másik lányhoz, és ők ketten azonnal beszélgetni kezdtek. Én tisztes távolból figyeltem, nem akartam zavarni. Örültem, hogy beszélgetnek és nevetgélnek. Jojó néha megkeresett a szemével és összemosolyogtunk, aztán beszélgettek tovább, nem hallottam, hogy miről. A másik lány Jojónál sokkal lányosabb stílusú, nagy fülbevalók, haspóló, stb. Kicsivel később láttam, hogy csatlakozott a beszélgetésükhöz egy srác is. Amikor mindenki elindult a vonathoz, megkérdeztem Jojót, hogy szeretné-e, ha távoznék vagy várjam meg az indulást. Azt mondta, örül, ha megvárom, úgyhogy mentem velük. Kérdeztem, hogy miről beszélgettek, Jojó válasza, hogy "mindenféle hülyeségről". :) Helyes. Meg azt is mondta, hogy azzal dicsekedett a többieknek, hogy én videojátékozok ám, és neki ilyen menő anyja van. :D Ez kész. :D A másik lány és a srác is mondták, hogy tök jó, hogy videojátékozok, az ő anyjuk "azt se tudja, mi az". Jojó erre: "Nekem meg apám nem tudja, mi az." Kérdeztem a másik két gyermeket, hogy ők is programozók szeretnének-e lenni. A srác azt mondta, hogy ő igen, játékfejlesztő szeretne lenni. A lány pedig azt, hogy ő nem tudja, mi akar lenni, ő azért jön ebbe a suliba, mert a bátyja ide jár, és az anyja azt mondta, ő is járjon ide. Aztán ő is szépen bemutatta szegény anyját. Elmondta, hogy ő az a "tipikus, miniszoknyás, jólkinéző" és amikor elkísérte a sulihoz az angol felmérőt írni, akkor mindenki előtt hangosan így szólt: "Na, keressünk neked egy jóképű apukát!" Hogy ez a mondat vérciki, azt ez a lány ennyi idősen is érti. Hogy ezt nem feltétlenül kellett volna elmondania, azt még nem érti. :) Ebből tehát leszűrtem, hogy szegény anyja egyedül neveli minimum kettő gyermekét. Aztán hogy Jojó mikor fogja előadni, hogy az ő anyja meg a leszbikus szeretőjével és annak kis pulyájával él, az rá van bízva. :D

Jojó tehát jelenleg a Balatonnál táborozik péntekig. Nagyon remélem, hogy szuperül fogja érezni magát! Olyan kis lelkesen ment reggel, örültem neki. :) Az biztos, hogy az időjárás pont Balaton-partra való, éppen ilyen hőségriadós kánikula van.