Ma délelőtt Kriszta nővérével találkoztunk egy játszótéren. Ja, gyerekeket is vittünk. Ő négyet (három saját, egy rásózott), mi egyet. Nagyon szuper játszótér, ott most jártunk először. Autóval könnyen elérhető. Megállapítottuk, hogy megfelelő időjárás és megfelelő korú gyerek esetén egész nap ott lehetnénk. Szóval valószínűleg még visszatérünk máskor is. Most már délután van, egyedül vagyok itthon, mert miután Riki felébredt az ebéd utáni alvásából, Kriszta elvitte a szüleihez. Ez szokott lenni a csütörtök délutáni programjuk. Riki nagyszüleiről jut eszembe, hogy kedden találkoztunk életünkben először személyesen Riki vietnámi nagyszüleivel! Amikor Rikit hozták nekünk vissza este az apukák, akkor ők is beköszöntek. Ők most egy hónapig vannak Magyarországon, és legközelebb Riki szülinapi partiján találkozunk majd. Sokat beszélgetni mondjuk nem fogunk. Nem tudnak sem magyarul, sem angolul, mi meg vietnámiul nem. Riki apja tud tolmácsolni, de az igazsághoz tartozik, hogy ő is furán beszél magyarul, néha nehezen érthető, és tuti, hogy ő sem ért meg mindent, amit mi mondunk. Hiába, nehéz a magyar nyelv. Szóval Riki vietnámi nagyszüleiről igazából annyit tudok mondani, hogy kedvesen mosolyognak és elképesztően alacsonyak. :) Jojót nemrég mértük, 160 centi. És nála egyikük se magasabb! Kíváncsi vagyok, Rikiből mi lesz. :) Az anyja kifejezetten magas, az anyai nagyapja is. Viszont az anyai nagyanyja és mindkét apai nagyszülője elég törpe.
Megírom akkor az itt említett négynapos kis nyaralásunk történetét, hogy sose felejtsem el. :)
0. nap - aug. 18. péntek
Sötétben érkeztünk a zalai házikóhoz, de már azt az estét is ki akartuk használni, így kipakolás után zseblámpással tettünk egy kis sétát. Nem volt meleg az este, úgyhogy hosszúnadrágban és pulcsiban. (Azóta minden nap egyre melegebb.) Kicsi falu ez, és a ház az egyik széléhez közel áll, nem messze a háztól már rétek kezdődnek. A közeli patak fölött autós híd vezet át. Annak a közelében találtunk egy közepes méretű békát az autóúton. Nem jó hely az egy békának. Felvettem, vizes volt és élénken mocorgott a két tenyerem közt. Biztos csak túl messzire ment a pataktól. Mikor már eleget nézegettem, letettem az út melletti fűbe. A közvilágítás nagyon gyér az ilyen kis településeken, úgyhogy elég ijesztően sötét volt körülöttünk. Meg nem is vagyunk valami bátrak. Reméltük, hogy őzeket is láthatunk, de persze mikor meghallottunk egyet vágtázni a réten át, akkor megijedtünk tőle. :D Kriszta rávilágított a zseblámpával, és ő jól látta is, én kevésbé, mivel vaksi vagyok. Örültünk, hogy ennyit is sikerült tapasztalni már aznap este, és azzal hazaballagtunk.
0. napon készült képek:
1. nap - aug. 19. szombat
A teraszon hosszú ruházatban reggeliztünk. Kriszta ezután kénytelen volt füvet nyírni, mielőtt nekivághattunk volna az aznapi "kalandoknak". :) A legközelebbi Spar már másik településen van, összepakolás után arra vettük az irányt először is. Vettünk kaját, benzint, és irány a Balaton. Kb. egyórás utat kellett megtennünk a partig és vissza minden nap. De így is nagyon megérte. Autózni is kellemes, a szállás ingyen volt és a strand is, mert szabadstrandra mentünk. Nagy örömünkre alig volt ott valaki, a mellette lévő fizetős strand sokkal népszerűbb valamiért. Pedig semmiben nem szenvedtünk hiányt mi sem, volt szépen nyírt fű, árnyék, tiszta és ingyenes vécé, kajáldák. A fizetős strandon ezeken kívül van játszótér (gyerek hiányában nem volt rá szükségünk) és a vízbe vezető lépcsők, de képesek vagyunk kikerülni néhány követ, hogy a vízbe jussunk. Bár aznap Kriszta még nem ment a vízbe, én is csak egyszer. A kánikula még alakulóban volt. :) A strandsátrunk alatt heverésztünk, sokat olvastunk (mindketten a The Color Purple-t), ebédre szendókat és Kriszta szüleinél termett parit ettünk, a desszert egy kevés maradék M&M's volt és a Sparból szerzett kávét ittuk meg uzsi időben. A délután legmelegebb időszakában aztán én bementem az uszonyaimmal a vízbe. Ilyen hosszú, hártyázott békaláb alakú uszonyokat kell elképzelni. Gyakoroltam velük a háton és hason úszást, hogy jobban menjen. Kicsit fárasztó volt, de mint minden képesség elsajátítása, ez is csak gyakorlás kérdése. :) A víz elég jó volt, a part közelében sekély és hamar megszoktam a hőmérsékletét. Beljebb és mélyebben hidegebb volt. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, nem akarózott hazamenni vacsorára, viszont a kajánk elfogyott. Megállapítottuk, hogy okosabban kell majd ellátnunk magunkat kajával, ha estig akarunk maradni a parton. Végül jó olajos sültkrumplit és hagymakarikákat sikerült ennünk majonézzel és kecsappal, és mindezt hideg, szénsavas vízzel öblítettük le, miközben a gyönyörű déli parti naplementét néztük. Jólesett az étel, elég éhesek voltunk már ekkorra. Aztán sötétben autóztunk hazafelé, Two Steps From Hell playlistet hallgattunk, és varázslatos érzés volt bámulni a kétoldalt elsuhanó fekete erdőket, fekete mezőket, fekete dombokat és fekete fákat... Huszadika előestéjére tekintettel valami buli volt a kis falunk szabadtéri színpadánál. Még soha nem láttunk ott annyi autót azelőtt, mint akkor. :) Kriszta megjegyezte, hogy egész otthon érzi magát, hogy parkolóhelyet kell keresni a házunk előtt. :) Az aznapi bulit kihagytuk (másnapira terveztünk menni), otthon ittunk egy fröccsöt és aludni tértünk.
1. napon készült képek:
2. nap - aug. 20. vasárnap
A teraszon elfogyasztott reggelihez már nem kellett pulcsit felvenni. :) A Balaton felé vezető úton "70s disco" témájú playlistet hallgattunk. :) Sokat úsztunk aznap, mert már strandidő volt. Az uszonyokkal már többet tudtam úszni elfáradás nélkül, mint előző nap. Amikor nem úsztunk, olvastunk vagy kártyáztunk, akkor a parton üldögéltük és néztük a vízen lengedező kacsákat és hattyúkat. Egész napra vittünk kaját és a hűteni valókat a hűtőszatyrunkban tároltuk a strandsátrunk alatt letakarva, a melegen tartandókat meg az autóban hagytuk. Meleg is maradt az ebédre szánt, reggel sütött pizza. :) Aznap csak annyi kellemetlenség ért minket, hogy kétszer kilakoltattak az esti tűzijátékot előkészítő emberek. Miután először megkértek, hogy vonuljunk odébb a cuccunkkal, el is költözködtünk, aztán később eldöntötték, hogy még nagyobb terület kell nekik a tűzijáték biztonságos eldurrogtatásához, úgyhogy megint vonszolhattuk odébb a sátrat, takarót, törölközőket, táskákat, mindent. A naplementét megnéztük megint, aztán valami minket nem érdeklő koncert kezdődött a parton. A tűzijátékot sem vártuk meg, mert kíváncsiak voltunk a kis falunkban 10-től tartandó bulira. :) Sose láttunk még falusi bulit, na. Hazafele Modern Talking szólt a Spotify-ról és a narancsos égen a Hold keskeny sarlója világított a rétek fölött. Átautózván a Sparral rendelkező nagyobb falun azt vettük észre, hogy bár Sparjuk van és kb. kétszer annyi a lakosság, mint a mi falunkban, buli az nincs. :) Megnéztem Wikipedián a mi falunk lakosságát, 900 fő alatt van. Kriszta megjegyezte, hogy majdnem annyi Facebook ismerőse van, mint ahányan ott laknak! Otthon "kiöltöztünk" a bulira - melegítőnaciba és pulcsiba. :D Késő este még aznap sem volt meleg. Egyetértettünk, hogy kártyás fizetésre tuti nem lesz lehetőség a buliban. (Egyszer kilátogattunk egy focimeccsre ebben a faluban, ahol a büfé abból állt, hogy valaki a kocsija csomagatartójából söröket árult.) Szóval mondtam Krisztának, hogy beteszek 4000 Ft készpénzt a gatyám zsebébe. Kriszta: "Az egész falut meg akarod hívni?" :D Na, kimentünk a buliba, ahol már forró volt a hangulat, mulatós zene szólt és a falu apraja-nagyja ott ropta a táncot. A "tömeget" elnézve kb. a lakosság tizede jelen volt, ami nem semmi! Mi csak álltunk és bámultunk és örültünk, hogy ilyet is láttunk. :D Illetve megbeszéltük, hogy azért jó, hogy nem falun élünk... Fröccsöket vettünk a felállított bódéból, azokat elszopogattuk, kicsit sétáltunk még a házikók között, aztán hazamentünk.
2. napon készült képek:
3. nap - aug. 21. hétfő
Késői reggelink után autóba pattantunk és valami "Ibiza mixet" hallgatván elindultunk a Balaton felé. Aznap már forróság volt, ennek megfelelően étkeztünk, tízóraira hideg joghurtot mangóval és körtével, ebédre salit hideg rántott sajttal, uzsira hideg kávét és fánkot, vacsira majonézes salit és korábbi napról maradt szendót. Szóval megint sikerült ügyesen olcsón étkezni a Sparból és a hűtőszatyrunkból. :) Enni mindig kiültünk a partra egy éppen árnyas helyre és közben a vizet néztük. Kriszta egyszer észrevett egy siklót, amint a fejét ki-kidugta a kövek között a vízből. Megint láttuk a kacsákat és hattyúkat, utóbbiakat meg is etettem az előző napi pizzám szélével. Délután 4 körül megint megfigyelhettük az általam "bird meetingnek" keresztelt eseményt, amikor ezer apró fekete madárka lepte el az egyik fát vagy a nádast vagy csak letelepedtek a közelünkben az üres füves területre, ricsajoztak kb. negyed órán át, aztán mikor így mindent jól megbeszéltek, egyszerre elrepültek. Ez minden nap ugyanígy lejátszódott. Aznap az uszonyokkal már nagyon jól bántam, nem éreztem fárasztónak a velük való úszást. A víz is nagyon kellemes lett a folyamatosan tűző napnak köszönhetően. Aznap mindketten befejeztük a könyvet. Egyetértettünk, hogy kicsit hirtelen lett vége, de igazából végül minden a helyére került. Mindkettőnknek tetszett és várjuk a könyvből készült filmet, ami előreláthatólag jövő év elején lesz a mozikban. Szerettem volna naplemente után is fürdőzni aznap. Egyik nap se voltak sokan ezen a strandon az emberek, és naplemente után már senki se ment be pont ott, ahol mi. Ahogy gázoltunk befelé a sekély vízben és csak a Balatont láttuk magunk előtt, úgy éreztem, hogy megérkeztünk arra a vizes bolygóra az Interstellarból. (Kriszta nagyon szereti azt a filmet, én nem. Nagyon vártam annak idején, mert előtte azt olvastam róla, hogy tudományos szempontból teljesen reális. Ehhez képest az van benne, hogy emberek beleesnek egy fekete lyukba és találnak benne egy könyvespolcot. :D Nem mondom, hogy nem jó film, csak hogy nekem nem tetszet, mert nem ilyen filmekre van szükségem. Azonban vannak benne hangulatos jelenetek is, és az a vizes bolygós olyan.) Kriszta korábban kiment a vízből, mint én, és utána én még egyedül úszkáltam az uszonyaimmal. Felfeküdtem háttal a vízre, aminek a teteje már langymeleg volt, fülem a vízbe merült, szemem a vízfelszínnel majdnem egy szintbe került, és egyszerre láttam az engem körülölelő szinte teljesen sík vizet, messzebb a strand köveit, a nádast és a túlparti dombokat. Csapkodtam az uszonyokkal, szinte semmi erőfeszítésbe nem került nagyon gyorsan siklani így a vízen lebegve, és csak néztem a fölém boruló halvány narancssárga és sötétedő kék eget meg a Holdat. Teljes tudatában voltam annak, hogy egy nagyon különleges bolygón vagyok. Mire kimásztam a Balatonból, Kriszta már megszárítkozott és átöltözött. Én is így tettem. Megint volt rajtunk pulcsi, de nemsokára rájöttünk, hogy túl meleg van hozzá, úgyhogy megszabadultunk tőlük. Fagyi keresésére indultunk az akkor már ingyenesen látogatható fizetős strand területén. Rövid séta után rájöttünk, hogy már minden fagyizó bezárt. Viszont találtunk a fűben egy sünt! Szegénykét körbevilágítottuk a telefonunk lámpájával, hogy jól megfigyelhessük, ő meg csak megszeppenve lapult. Mikor békén hagytuk, akkor elfutott. Hazafelé a sötét autóutakon "epic video game music" szólt és a tücskök hangos ciripelése, mert leengedtem az ablakot, hogy kitarthassam a kezem a szélbe. Az erdővel szegélyezett utakon hidegnek tűnt a szél és nagyon jólesett a nappali forróság után. Kidugtam a fejem az ablakon, néztem a csillagokat és kedvem támadt csillaglesre menni aznap éjjel. Mint korábban említettem, bátorságnak híján vagyunk, így nem merészkedtünk messze a háztól, csak megágyaztunk a teraszon, befújtuk magunkat szúnyogriasztó szerrel és leheveredtünk a Tejút sávja alá. Nézelődtünk, amíg sikerült látni néhány hullócsillagot, aztán nyugovóra tértünk.
3. napon készült képek:
4. nap - aug. 22. kedd
Már másodfokú hőségriadó volt érvényben, amikor nekünk reggel össze kellett pakolnunk, mert aznap haza kellett jönnünk. Persze aznap még, amíg tehettük, maradtunk a Balaton-parton. Zenét nem hallgattunk az autóban már, csak a gondolatainkat vagy beszélgettünk. Néztem a szép zalai erdőket, amíg tehettem. A Balaton sekély vize már olyan meleg volt, mint egy fürdőkád. Az uszonyok mintha hozzám nőttek volna, úgy lubickoltam velük, mint egy hal. Csak ebédet és uzsit költöttünk el a strandon, 4 óra után hazaindultunk. Mikor már újra fogható volt a Rádió 1, bekapcsoltuk azt és hazáig az szólt.
Eddig tartott mininyaralásunk története. Kihoztuk belőle, amit lehetett. Azóta is minden nap egyre melegebb, szóval a nyár még tesz egy utolsó erőfeszítést. :) Rekordhőmérséklet az otthonunkban tegnap 33,4 fok, ma 34,3 fok. Ezt úgy értük el, hogy használtuk a villanytűzhelyt, a mosó- és mosogatógépet, valamint a szárítót is. Nagyon igyekeztünk. :D A tavalyi lakásátalakítás következtében ugyanis ezek a szerkezetek mind a lakás középső helyiségébe kerültek. Cserébe évente kb. egy hónapig kell fűteni, szóval valamit valamiért. Bevezettük ezeket az intézkedéseket és egész nap egy szál bugyiban elvagyunk. Holnaptól már harmadfokúra emelkedik a hőségriadó szintje, amit jövő hét hétfőig rendeltek el. Jojó holnap délután tér haza a gólyatáborból, kimegyek majd elé a vonathoz jégakkuval, vizes textilpelussal és hideg vízzel felszerelkezve, mert biztos neki is jól fognak esni ezek.
Ezt a felgyorsított videót Kriszta csinálta egyik este a Balaton partján ülve.
Megírom akkor az itt említett négynapos kis nyaralásunk történetét, hogy sose felejtsem el. :)
0. nap - aug. 18. péntek
Sötétben érkeztünk a zalai házikóhoz, de már azt az estét is ki akartuk használni, így kipakolás után zseblámpással tettünk egy kis sétát. Nem volt meleg az este, úgyhogy hosszúnadrágban és pulcsiban. (Azóta minden nap egyre melegebb.) Kicsi falu ez, és a ház az egyik széléhez közel áll, nem messze a háztól már rétek kezdődnek. A közeli patak fölött autós híd vezet át. Annak a közelében találtunk egy közepes méretű békát az autóúton. Nem jó hely az egy békának. Felvettem, vizes volt és élénken mocorgott a két tenyerem közt. Biztos csak túl messzire ment a pataktól. Mikor már eleget nézegettem, letettem az út melletti fűbe. A közvilágítás nagyon gyér az ilyen kis településeken, úgyhogy elég ijesztően sötét volt körülöttünk. Meg nem is vagyunk valami bátrak. Reméltük, hogy őzeket is láthatunk, de persze mikor meghallottunk egyet vágtázni a réten át, akkor megijedtünk tőle. :D Kriszta rávilágított a zseblámpával, és ő jól látta is, én kevésbé, mivel vaksi vagyok. Örültünk, hogy ennyit is sikerült tapasztalni már aznap este, és azzal hazaballagtunk.
0. napon készült képek:
1. nap - aug. 19. szombat
A teraszon hosszú ruházatban reggeliztünk. Kriszta ezután kénytelen volt füvet nyírni, mielőtt nekivághattunk volna az aznapi "kalandoknak". :) A legközelebbi Spar már másik településen van, összepakolás után arra vettük az irányt először is. Vettünk kaját, benzint, és irány a Balaton. Kb. egyórás utat kellett megtennünk a partig és vissza minden nap. De így is nagyon megérte. Autózni is kellemes, a szállás ingyen volt és a strand is, mert szabadstrandra mentünk. Nagy örömünkre alig volt ott valaki, a mellette lévő fizetős strand sokkal népszerűbb valamiért. Pedig semmiben nem szenvedtünk hiányt mi sem, volt szépen nyírt fű, árnyék, tiszta és ingyenes vécé, kajáldák. A fizetős strandon ezeken kívül van játszótér (gyerek hiányában nem volt rá szükségünk) és a vízbe vezető lépcsők, de képesek vagyunk kikerülni néhány követ, hogy a vízbe jussunk. Bár aznap Kriszta még nem ment a vízbe, én is csak egyszer. A kánikula még alakulóban volt. :) A strandsátrunk alatt heverésztünk, sokat olvastunk (mindketten a The Color Purple-t), ebédre szendókat és Kriszta szüleinél termett parit ettünk, a desszert egy kevés maradék M&M's volt és a Sparból szerzett kávét ittuk meg uzsi időben. A délután legmelegebb időszakában aztán én bementem az uszonyaimmal a vízbe. Ilyen hosszú, hártyázott békaláb alakú uszonyokat kell elképzelni. Gyakoroltam velük a háton és hason úszást, hogy jobban menjen. Kicsit fárasztó volt, de mint minden képesség elsajátítása, ez is csak gyakorlás kérdése. :) A víz elég jó volt, a part közelében sekély és hamar megszoktam a hőmérsékletét. Beljebb és mélyebben hidegebb volt. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, nem akarózott hazamenni vacsorára, viszont a kajánk elfogyott. Megállapítottuk, hogy okosabban kell majd ellátnunk magunkat kajával, ha estig akarunk maradni a parton. Végül jó olajos sültkrumplit és hagymakarikákat sikerült ennünk majonézzel és kecsappal, és mindezt hideg, szénsavas vízzel öblítettük le, miközben a gyönyörű déli parti naplementét néztük. Jólesett az étel, elég éhesek voltunk már ekkorra. Aztán sötétben autóztunk hazafelé, Two Steps From Hell playlistet hallgattunk, és varázslatos érzés volt bámulni a kétoldalt elsuhanó fekete erdőket, fekete mezőket, fekete dombokat és fekete fákat... Huszadika előestéjére tekintettel valami buli volt a kis falunk szabadtéri színpadánál. Még soha nem láttunk ott annyi autót azelőtt, mint akkor. :) Kriszta megjegyezte, hogy egész otthon érzi magát, hogy parkolóhelyet kell keresni a házunk előtt. :) Az aznapi bulit kihagytuk (másnapira terveztünk menni), otthon ittunk egy fröccsöt és aludni tértünk.
1. napon készült képek:
2. nap - aug. 20. vasárnap
A teraszon elfogyasztott reggelihez már nem kellett pulcsit felvenni. :) A Balaton felé vezető úton "70s disco" témájú playlistet hallgattunk. :) Sokat úsztunk aznap, mert már strandidő volt. Az uszonyokkal már többet tudtam úszni elfáradás nélkül, mint előző nap. Amikor nem úsztunk, olvastunk vagy kártyáztunk, akkor a parton üldögéltük és néztük a vízen lengedező kacsákat és hattyúkat. Egész napra vittünk kaját és a hűteni valókat a hűtőszatyrunkban tároltuk a strandsátrunk alatt letakarva, a melegen tartandókat meg az autóban hagytuk. Meleg is maradt az ebédre szánt, reggel sütött pizza. :) Aznap csak annyi kellemetlenség ért minket, hogy kétszer kilakoltattak az esti tűzijátékot előkészítő emberek. Miután először megkértek, hogy vonuljunk odébb a cuccunkkal, el is költözködtünk, aztán később eldöntötték, hogy még nagyobb terület kell nekik a tűzijáték biztonságos eldurrogtatásához, úgyhogy megint vonszolhattuk odébb a sátrat, takarót, törölközőket, táskákat, mindent. A naplementét megnéztük megint, aztán valami minket nem érdeklő koncert kezdődött a parton. A tűzijátékot sem vártuk meg, mert kíváncsiak voltunk a kis falunkban 10-től tartandó bulira. :) Sose láttunk még falusi bulit, na. Hazafele Modern Talking szólt a Spotify-ról és a narancsos égen a Hold keskeny sarlója világított a rétek fölött. Átautózván a Sparral rendelkező nagyobb falun azt vettük észre, hogy bár Sparjuk van és kb. kétszer annyi a lakosság, mint a mi falunkban, buli az nincs. :) Megnéztem Wikipedián a mi falunk lakosságát, 900 fő alatt van. Kriszta megjegyezte, hogy majdnem annyi Facebook ismerőse van, mint ahányan ott laknak! Otthon "kiöltöztünk" a bulira - melegítőnaciba és pulcsiba. :D Késő este még aznap sem volt meleg. Egyetértettünk, hogy kártyás fizetésre tuti nem lesz lehetőség a buliban. (Egyszer kilátogattunk egy focimeccsre ebben a faluban, ahol a büfé abból állt, hogy valaki a kocsija csomagatartójából söröket árult.) Szóval mondtam Krisztának, hogy beteszek 4000 Ft készpénzt a gatyám zsebébe. Kriszta: "Az egész falut meg akarod hívni?" :D Na, kimentünk a buliba, ahol már forró volt a hangulat, mulatós zene szólt és a falu apraja-nagyja ott ropta a táncot. A "tömeget" elnézve kb. a lakosság tizede jelen volt, ami nem semmi! Mi csak álltunk és bámultunk és örültünk, hogy ilyet is láttunk. :D Illetve megbeszéltük, hogy azért jó, hogy nem falun élünk... Fröccsöket vettünk a felállított bódéból, azokat elszopogattuk, kicsit sétáltunk még a házikók között, aztán hazamentünk.
2. napon készült képek:
3. nap - aug. 21. hétfő
Késői reggelink után autóba pattantunk és valami "Ibiza mixet" hallgatván elindultunk a Balaton felé. Aznap már forróság volt, ennek megfelelően étkeztünk, tízóraira hideg joghurtot mangóval és körtével, ebédre salit hideg rántott sajttal, uzsira hideg kávét és fánkot, vacsira majonézes salit és korábbi napról maradt szendót. Szóval megint sikerült ügyesen olcsón étkezni a Sparból és a hűtőszatyrunkból. :) Enni mindig kiültünk a partra egy éppen árnyas helyre és közben a vizet néztük. Kriszta egyszer észrevett egy siklót, amint a fejét ki-kidugta a kövek között a vízből. Megint láttuk a kacsákat és hattyúkat, utóbbiakat meg is etettem az előző napi pizzám szélével. Délután 4 körül megint megfigyelhettük az általam "bird meetingnek" keresztelt eseményt, amikor ezer apró fekete madárka lepte el az egyik fát vagy a nádast vagy csak letelepedtek a közelünkben az üres füves területre, ricsajoztak kb. negyed órán át, aztán mikor így mindent jól megbeszéltek, egyszerre elrepültek. Ez minden nap ugyanígy lejátszódott. Aznap az uszonyokkal már nagyon jól bántam, nem éreztem fárasztónak a velük való úszást. A víz is nagyon kellemes lett a folyamatosan tűző napnak köszönhetően. Aznap mindketten befejeztük a könyvet. Egyetértettünk, hogy kicsit hirtelen lett vége, de igazából végül minden a helyére került. Mindkettőnknek tetszett és várjuk a könyvből készült filmet, ami előreláthatólag jövő év elején lesz a mozikban. Szerettem volna naplemente után is fürdőzni aznap. Egyik nap se voltak sokan ezen a strandon az emberek, és naplemente után már senki se ment be pont ott, ahol mi. Ahogy gázoltunk befelé a sekély vízben és csak a Balatont láttuk magunk előtt, úgy éreztem, hogy megérkeztünk arra a vizes bolygóra az Interstellarból. (Kriszta nagyon szereti azt a filmet, én nem. Nagyon vártam annak idején, mert előtte azt olvastam róla, hogy tudományos szempontból teljesen reális. Ehhez képest az van benne, hogy emberek beleesnek egy fekete lyukba és találnak benne egy könyvespolcot. :D Nem mondom, hogy nem jó film, csak hogy nekem nem tetszet, mert nem ilyen filmekre van szükségem. Azonban vannak benne hangulatos jelenetek is, és az a vizes bolygós olyan.) Kriszta korábban kiment a vízből, mint én, és utána én még egyedül úszkáltam az uszonyaimmal. Felfeküdtem háttal a vízre, aminek a teteje már langymeleg volt, fülem a vízbe merült, szemem a vízfelszínnel majdnem egy szintbe került, és egyszerre láttam az engem körülölelő szinte teljesen sík vizet, messzebb a strand köveit, a nádast és a túlparti dombokat. Csapkodtam az uszonyokkal, szinte semmi erőfeszítésbe nem került nagyon gyorsan siklani így a vízen lebegve, és csak néztem a fölém boruló halvány narancssárga és sötétedő kék eget meg a Holdat. Teljes tudatában voltam annak, hogy egy nagyon különleges bolygón vagyok. Mire kimásztam a Balatonból, Kriszta már megszárítkozott és átöltözött. Én is így tettem. Megint volt rajtunk pulcsi, de nemsokára rájöttünk, hogy túl meleg van hozzá, úgyhogy megszabadultunk tőlük. Fagyi keresésére indultunk az akkor már ingyenesen látogatható fizetős strand területén. Rövid séta után rájöttünk, hogy már minden fagyizó bezárt. Viszont találtunk a fűben egy sünt! Szegénykét körbevilágítottuk a telefonunk lámpájával, hogy jól megfigyelhessük, ő meg csak megszeppenve lapult. Mikor békén hagytuk, akkor elfutott. Hazafelé a sötét autóutakon "epic video game music" szólt és a tücskök hangos ciripelése, mert leengedtem az ablakot, hogy kitarthassam a kezem a szélbe. Az erdővel szegélyezett utakon hidegnek tűnt a szél és nagyon jólesett a nappali forróság után. Kidugtam a fejem az ablakon, néztem a csillagokat és kedvem támadt csillaglesre menni aznap éjjel. Mint korábban említettem, bátorságnak híján vagyunk, így nem merészkedtünk messze a háztól, csak megágyaztunk a teraszon, befújtuk magunkat szúnyogriasztó szerrel és leheveredtünk a Tejút sávja alá. Nézelődtünk, amíg sikerült látni néhány hullócsillagot, aztán nyugovóra tértünk.
3. napon készült képek:
4. nap - aug. 22. kedd
Már másodfokú hőségriadó volt érvényben, amikor nekünk reggel össze kellett pakolnunk, mert aznap haza kellett jönnünk. Persze aznap még, amíg tehettük, maradtunk a Balaton-parton. Zenét nem hallgattunk az autóban már, csak a gondolatainkat vagy beszélgettünk. Néztem a szép zalai erdőket, amíg tehettem. A Balaton sekély vize már olyan meleg volt, mint egy fürdőkád. Az uszonyok mintha hozzám nőttek volna, úgy lubickoltam velük, mint egy hal. Csak ebédet és uzsit költöttünk el a strandon, 4 óra után hazaindultunk. Mikor már újra fogható volt a Rádió 1, bekapcsoltuk azt és hazáig az szólt.
Eddig tartott mininyaralásunk története. Kihoztuk belőle, amit lehetett. Azóta is minden nap egyre melegebb, szóval a nyár még tesz egy utolsó erőfeszítést. :) Rekordhőmérséklet az otthonunkban tegnap 33,4 fok, ma 34,3 fok. Ezt úgy értük el, hogy használtuk a villanytűzhelyt, a mosó- és mosogatógépet, valamint a szárítót is. Nagyon igyekeztünk. :D A tavalyi lakásátalakítás következtében ugyanis ezek a szerkezetek mind a lakás középső helyiségébe kerültek. Cserébe évente kb. egy hónapig kell fűteni, szóval valamit valamiért. Bevezettük ezeket az intézkedéseket és egész nap egy szál bugyiban elvagyunk. Holnaptól már harmadfokúra emelkedik a hőségriadó szintje, amit jövő hét hétfőig rendeltek el. Jojó holnap délután tér haza a gólyatáborból, kimegyek majd elé a vonathoz jégakkuval, vizes textilpelussal és hideg vízzel felszerelkezve, mert biztos neki is jól fognak esni ezek.
Ezt a felgyorsított videót Kriszta csinálta egyik este a Balaton partján ülve.