Noj Blogja

Ez külön bejegyzést érdemel úgyhogy külön bejegyzésbe teszem: Jojó plein-air digitális festménye a Tátika-várról Megkérdezte, hogy feltenném-e a blogomba, hát számomra megtiszteltetés! :) Jó neki, hogy ő úgy tudja látni a világot, ahogy egy igazi művész, és annyi lazaság van benne, ami az ilyen festményekhez kell. (Készült az iPadjén, amit magával cipelt a túrára, Apple Pencillel a Procreate-ben.)

Az őszi szünet első napja van, Jojónak egész héten nincs suli. Szabin vagyok ma és holnap, aztán jön az idén hét közepére eső november elsejei ünnep. Úgyhogy ezen a héten csak két napot fogok dolgozni. Jojó szerdán ebéd után megy apjáékhoz. Ma a budaörsi Kő-hegyen jártunk négyesben. Rikit Kriszta fel- és lecipelte a hátán, Jojó és én vittük a cuccokat. Fenn a sziklákon tízóraiztunk és rohangáltunk meg mászkáltunk pár órát. Riki a korához képest jól teljesített, a jövőben majd megpróbáljuk ennél nagyobb túráknak is kitenni. :) Most ráérek, úgyhogy elteszem ide a legutóbbi zalai túráink emlékeit. Abnormális meleg este negyed nyolckor október 20-án. Aznap indultunk Zalába. A siófoki Mekiben vacsoráztunk a szabadban álló asztaloknál sötétben és fülledt, meleg szélviharban. Egész bizarr volt az időjárás aznap. Előtte 16 fok körüli napok voltak, utána 20 fok körüliek, aznap meg felment 28-ig. Az időjáráshoz tartozik, hogy idén szeptemberben az tűnt fel, hogy a nyárnak valahogy nem akar...

Zalából autózunk hazafele, ez mindig elég szomorú nekem, mert annyira szeretek ott lenni. De nincs mit tenni, holnap megint munka / suli. Megtoldottam a hosszú hétvégét egy nappal, kivettem szabinak a pénteket, hogy nyugodtan be tudjak pakolni, meg délelőtt fodrászhoz is mentem. Jojónak persze volt suli, de péntekenként szerencsére nincs sok órája. Hazajött, ő is bepakolt, Riki babát elvitték az apái, aztán indultunk. Jojó apáival cseréltünk egy hétvégét ennek érdekében, hogy ő is velünk jöhessen. És persze Dodót is vittük volna, de szegény ő most nyolcadikos, az a nehéz tanéve van, ami tavaly Jojónak volt, előkészítőkre jár minden hétvégén, hogy a januári központi felvételit minél jobban meg tudja írni. Nagy túrákat tettünk, első nap 17 km, második nap 15 km, ma pedig 7 km volt a táv. Felteszek majd képeket meg videókat később.

Szeretem a hasam. Na, nem olyan értelemben, ahogyan ezt a legtöbben értik ( itt fejtegettem már, mennyire untat az evés), hanem azért, mert a rajta lévő most már nem kevesebb mint hét sebhely elmondja nagyjából az egész eddigi élettörténetem. Tizenhat éves voltam, amikor az első heget szereztem. Vakbélgyulladás miatt kerültem kórházba, a kilencvenes évek közepén jártunk még csak, és akkoriban ezt úgy volt szokás megoldani, hogy jó nagy vágást ejtettek az ember jobb felén, hogy azon át kivegyék a begyulladt részt. Biztos, hogy ma már elterjedtek kevésbé durva módszerek is. Nagyon jól emlékszem a fájdalomra a mai napig is és széles, hosszú, fehér heg őrzi ennek az esetnek az emlékét rajtam. Viszont az egyik legérdekesebb, amire emlékszem a kórházban töltött időről, hogy az osztálytársaim közül néhányan bejöttek meglátogatni és hoztak egy levelet, amibe minden osztálytársam írt valami kedveset. Elképedtem, mert addig azt hittem, a létezésemről se tudnak! Húszéves voltam, amikor önszán...

Szóval a mesterséges intelligencia már nem csak szöveget , hanem képeket is tud alkotni. Erről is húgomékkal beszélgettünk, amikor legutoljára nálunk jártak, ami augusztus közepén volt. Lenyűgözőnek tartom ezt a témát, úgyhogy azóta sokat nézelődtem a neten, olvastam és kipróbáltam pár dolgot. Amikor itt jártak, húgom barátja mutatta, hogy már milyen képeket lehet generálni, pl. újságcikkek illusztrálásához, amik úgy néznek ki, mint egy fénykép. És mutatott egy képet, ami úgy nézett ki, mint egy húszéves videójáték grafika. :) Vagyis teljesen egyértelműen látszott rajta, hogy nem fénykép. Arra gondoltam, érdekes, hogy már ilyen is van, de ha itt tart ez a technológia, akkor azért a fotóriportereknek még nem kell attól félniük, hogy nem lesz munkájuk. Csakhogy mióta nézelődtem még a témában, megtudtam, hogy már egyáltalán nem csak itt tart ez a technológia! Csak valamiért húgom barátja olyan képet mutatott példaként, ami nem túl meggyőző. Kezdtem azzal, hogy kipróbáltam egy ingyenes A...