Pénteken megvolt a nagy coming out az új munkahelyemen. Igazából már nem annyira új, másfél éve dolgozok ott, de figyelembe véve, hogy az előző munkahelyemen több mint tíz évig dolgoztam, ezt a mostanit egy darabig még újnak fogom érezni. Nem szó szerint a munkahelyemen adtam elő az élettörténetem, hanem az egyik kolléganőm tartott egy kis évvégi házibulit, ahol nyolcan voltunk összesen, és az iszogatás hatására felbátorodtam. Már régóta el akartam mondani nekik, hogy mi a helyzet, mert egyre jobban zavart, hogy naponta ezekkel az emberekkel töltöm a legtöbb időt, és még mindig téves gondolataik voltak rólam, mert ugye az igazságot az én esetemben nem olyan egyszerű feltálalni, mint nekik. Köztük van elvált és házas, gyerekes és gyerektelen, egyedülálló és párkapcsolatban élő és ezek többféle kombinációja, pl. házas és gyerekes, házas és gyerektelen, elvált és gyerekes és új párkapcsolatban élő, elvált és gyerektelen és jelenleg egyedülálló, stb. Az ilyesmit pár mondatban el lehet magyarázni és senkinek a szembe se rebben. De az én élethelyzetem nem olyasmi, amit egy átlagos hétköznapi munkahelyi ebéd közben szívesen nekiállnék magyarázni. Azt persze tudták rólam, hogy van egy lányom meg egy párom. Ketten közülük Facebookon is bejelöltek korábban, ők azt is látták, hogy van az életemben egy kisbaba tavaly óta, de nem kérdezték, hogy az meg ki. Zavart, hogy egyesek elváltnak gondoltak, mások azt hitték, Jojót nem terveztem, csak "becsúszott", a párom emlegetésére meg nyilván pasit képzeltek mellém. Annak se örültem, hogy valaki azt hiheti Riki láttán, hogy olyan hülyén(ek) neveltem a most 14 éves lányom, hogy már nagymama vagyok...

Tehát nyolcan voltunk, 5 nő, 3 fickó. Születési évek: 4 fő '79 (egyik volnék én), 1 fő '80, 2 fő '83, 1 fő '89. Vagyis komoly felnőttek vagyunk mind, ezt is szeretem ezen a munkahelyemen, hogy az előzővel ellentétben nem csupa éretlen huszonéves vesz körül. Ettünk, ittunk, activityztünk és nem voltam már egész józan, de nagyon jól éreztem magam. Második parti Activity után egyik fickó javasolta, hogy most már beszélgessünk valami komolyabb témáról is. Na, kapva kaptam az alkalmon. :D Tök jó érzés volt, hogy meghallgattak és utána mindenfélét kérdezgettek és a legkedvesebb közülük megköszönte, hogy elmondtam, mert szerinte megható, hogy ilyesmit megosztottam velük. Mondanom se kell, hogy egyikünk se volt már akkor egészen józan, de sebaj. :) Örülök, hogy mindez megtörtént.

Még egy fontos dolgot meg kell említenem ma. Ez a blog a mai napon életem eddigi leghosszabban vezetett blogja lett. Tegnap lett 9 éves. 2014. december 10-én kezdtem. Az előző blogom, amit 2002. dec. 10-én kezdtem és 2011. dec. 10-e után képtelen voltam tovább folytatni az akkori szomorúságom miatt, innentől már mindig rövidebb lesz ennél a blognál. Ez nagy szó szerintem. Még mindig nem akarom ide linkelni az előző blogom, de lehet, hogy egyszer azt is megteszem. Egy előző életem része az a blog, de az is én vagyok. Ugyanakkor azt is látom már, hogy az évek múlásával egy blogon belül is mennyit változik az, hogy mit írok és hogyan, azzal együtt, ahogy én változok, az életem változik és a világ változik körülöttem. 2014. dec. 10. óta is teljesen megváltozott az életemben minden. MINDEN! Viszont továbbra is szeretek blogolni meg élni. :)