Antibiotikumot szedek és betegszabin vagyok holnaptól legalább péntekig. Sajnos nem egy egyszerű betegség miatt. Legjobb esetben gyógyszerek segíteni fognak, legrosszabb esetben csak műtét. Ezt le kellett most írnom, mert ez van, de részletezni nincs kedvem, mert szerintem a betegség unalmas téma. Ha muszáj lesz, mert túlzottan átveszi az irányítást az életem felett, akkor írni fogok róla többet. Kb. egy évtizede szedtem utoljára antibiotikumot és betegszabi se kellett a két évvel ezelőtti műtétem óta, azelőtt meg utoljára kb. 9 éve kellett pár nap. Dühös vagyok, mert gyűlölöm, ha fájdalom akadályoz meg akár munkában, akár szórakozásban, de próbálom megnyugtatni magam a következő gondolatokkal: Még 100 éve is, mielőtt az antibiotikumok használata elterjedt, az emberek várható élettartama 40-50 év volt. Jövő héten leszek 45 éves. Nem véletlenül élünk már évtizedekkel tovább. Igyekszem megbékélni a sorsommal, örülni a gyógyszerek létezésének, és éldegélni, amíg tehetem.