Amikor szombaton koraeste elindultunk be az erdőbe a motyónkkal, az tűnt fel, hogy csend van. A madarak már elmentek aludni, a tücskök viszont még nem kezdték el a muzsikát. Mint már többször említettem, nem vagyunk túl bátrak, így igencsak szedtük a lábunkat, hogy minél előbb a biztonságot jelentő magasleshez érjünk. Félve nézegettünk körbe, ahányszor reccsent egy ág a fák közt. Találkoztunk egy jól megtermett szarvasanyával és a kicsinyével. Ők nem féltek, elég messze voltunk ahhoz. Csak szép nyugodtan átsétáltak előttünk az úton és mentek a dolgukra.
Most persze nem az itt megtett útvonalon mentünk a leshez, amikor először véletlenül rábukkantunk, hanem célirányosan haladtunk. Este negyed 8 körül érkeztünk oda, felmásztunk, lecuccoltunk, tisztálkodtunk. Így augusztus végén még forrók a nappalok, de naplemente után hamar elkezd hűlni a levegő, minderre felkészültünk tisztálkodó kendőkkel és meleg ruhával. Amíg még melegünk volt, hiányos öltözetben üldögéltünk, nézelődtünk, rágtuk a chipset. Szürkületkor megszólaltak a tücskök. Lement a nap és rózsaszín felhőfoszlányokban gyönyörködhettünk. Egyszercsak meghallottunk valamit, ami gímszarvas bika bőgésének hangzott. És aztán onnantól napfelkeltéig bőgicséltek hol erre-hol arra az erdőségben. Annak ellenére, hogy még csak nyár vége van, és a szarvasbőgés szokásos ideje szeptember vége és október eleje, nem lehetett más, amit hallottunk.
Ahogy teltek az órák, felvettem először egy hosszú ujjú pólót, aztán egy pulcsit, aztán még egy pulcsit. Amikor már teljesen besötétedett, a csillagokat nézegettük. Lemenni pisilni a sötétben kicsit para volt, de azt muszáj volt párszor. :) Amikor elálmosodtunk, megágyaztunk és nyugovóra tértünk. Aludni csak szakaszosan sikerült néhány órákat, mert annyi cuccot nem lett volna egyszerű elcipelni magukkal, hogy ne legyen túl kemény a magasles deszkapadlója. De nem bánom, mert végülis azért mentem, hogy megtapasztaljam, milyen az erdőben lenni éjszaka, nem azért, hogy átaludjam az egészet. :) Így azt is láttam, hogy milyen szép volt a holdfény aznap. A magaslesünk éles árnyékot vetett a fűre. :) Hallgattam a tücskök ciripelését és a szarvasok bőgését, szimatoltam a friss, erdei levegőt, aztán megpróbáltam újra elaludni. Ez még többször megismétlődött. Valamennyit biztos aludtam, mert álmodtam többször is. Kriszta mondta, hogy ő is ugyanígy, keveset aludt.
Nem fáztam egyáltalán. Az új hálózsákjaink, amik 10 fokig ígérnek melegen tartani, teljesen jól beváltak. Hajnalban 16 fok körül volt a hőmérséklet. Háromnegyed 6 körül már elég éberek voltunk. Kriszta kinézett a deszkák közti résen és mondta, hogy gyorsan keljek fel, nézzem meg, milyen szép a táj! Akkor fotóztam párat, majd megmutatom. Felkelt a nap, elhallgattak a szarvasok. Egy vaddisznócsaládot láttunk még, akiktől megijedtünk volna, ha nem lettünk volna távol és magasan. A lesen semmitől se féltünk. :) Reggelire málnás croissant volt nálunk és nekem tej, Krisztának kávé. A hálózsákunkba bújva eszegettünk, mert nem volt még meleg.
Reggel 8 után valamivel másztunk le és indultunk vissza az autóhoz, amikor rohamosan melegedni kezdett a levegő, és már biztosak voltunk benne, hogy a szarvasbikák elbújtak és a vaddisznók messze járnak. :) Akkor már újra madárcsicsergés töltötte be az erdőt.
Tegnap a Balatonnál strandoltunk, este megnéztük a naplementét egy mólóról, és csak azután indultunk vissza ide a zalai házhoz. Ma délelőtt a ház körül szorgoskodtunk, Kriszta füvet nyírt, én kitakarítottam a kocsit. Pihenésképpen étkezésekkor X-aktákat nézünk a Disney+-on. Most már sajnos össze kell pakolni és elindulni vissza Budapest felé. Valahol útközben fogunk uzsizni.
Most persze nem az itt megtett útvonalon mentünk a leshez, amikor először véletlenül rábukkantunk, hanem célirányosan haladtunk. Este negyed 8 körül érkeztünk oda, felmásztunk, lecuccoltunk, tisztálkodtunk. Így augusztus végén még forrók a nappalok, de naplemente után hamar elkezd hűlni a levegő, minderre felkészültünk tisztálkodó kendőkkel és meleg ruhával. Amíg még melegünk volt, hiányos öltözetben üldögéltünk, nézelődtünk, rágtuk a chipset. Szürkületkor megszólaltak a tücskök. Lement a nap és rózsaszín felhőfoszlányokban gyönyörködhettünk. Egyszercsak meghallottunk valamit, ami gímszarvas bika bőgésének hangzott. És aztán onnantól napfelkeltéig bőgicséltek hol erre-hol arra az erdőségben. Annak ellenére, hogy még csak nyár vége van, és a szarvasbőgés szokásos ideje szeptember vége és október eleje, nem lehetett más, amit hallottunk.
Ahogy teltek az órák, felvettem először egy hosszú ujjú pólót, aztán egy pulcsit, aztán még egy pulcsit. Amikor már teljesen besötétedett, a csillagokat nézegettük. Lemenni pisilni a sötétben kicsit para volt, de azt muszáj volt párszor. :) Amikor elálmosodtunk, megágyaztunk és nyugovóra tértünk. Aludni csak szakaszosan sikerült néhány órákat, mert annyi cuccot nem lett volna egyszerű elcipelni magukkal, hogy ne legyen túl kemény a magasles deszkapadlója. De nem bánom, mert végülis azért mentem, hogy megtapasztaljam, milyen az erdőben lenni éjszaka, nem azért, hogy átaludjam az egészet. :) Így azt is láttam, hogy milyen szép volt a holdfény aznap. A magaslesünk éles árnyékot vetett a fűre. :) Hallgattam a tücskök ciripelését és a szarvasok bőgését, szimatoltam a friss, erdei levegőt, aztán megpróbáltam újra elaludni. Ez még többször megismétlődött. Valamennyit biztos aludtam, mert álmodtam többször is. Kriszta mondta, hogy ő is ugyanígy, keveset aludt.
Nem fáztam egyáltalán. Az új hálózsákjaink, amik 10 fokig ígérnek melegen tartani, teljesen jól beváltak. Hajnalban 16 fok körül volt a hőmérséklet. Háromnegyed 6 körül már elég éberek voltunk. Kriszta kinézett a deszkák közti résen és mondta, hogy gyorsan keljek fel, nézzem meg, milyen szép a táj! Akkor fotóztam párat, majd megmutatom. Felkelt a nap, elhallgattak a szarvasok. Egy vaddisznócsaládot láttunk még, akiktől megijedtünk volna, ha nem lettünk volna távol és magasan. A lesen semmitől se féltünk. :) Reggelire málnás croissant volt nálunk és nekem tej, Krisztának kávé. A hálózsákunkba bújva eszegettünk, mert nem volt még meleg.
Reggel 8 után valamivel másztunk le és indultunk vissza az autóhoz, amikor rohamosan melegedni kezdett a levegő, és már biztosak voltunk benne, hogy a szarvasbikák elbújtak és a vaddisznók messze járnak. :) Akkor már újra madárcsicsergés töltötte be az erdőt.
Tegnap a Balatonnál strandoltunk, este megnéztük a naplementét egy mólóról, és csak azután indultunk vissza ide a zalai házhoz. Ma délelőtt a ház körül szorgoskodtunk, Kriszta füvet nyírt, én kitakarítottam a kocsit. Pihenésképpen étkezésekkor X-aktákat nézünk a Disney+-on. Most már sajnos össze kell pakolni és elindulni vissza Budapest felé. Valahol útközben fogunk uzsizni.