Noj Blogja

Itt írtam , hogy nem vagyok egész jól lelkileg, most akkor leírom az okát. Röviden: kevés a pénz. Legalábbis ahhoz képest kevés, hogy az árak megduplázódtak néhány év alatt. Nem úgy a fizetésem. 2022-ben jóval magasabb lett, amikor a mostani munkahelyemen kezdtem, de nem duplázódott meg, azóta meg csak minimálisan nőtt. És én a bevételemhez képest sokat teszek félre minden hónapban megtakarításokba, hogy ezt a lakást, amit testvéreimmel örököltünk, de én lakom, fejleszteni tudjam, meg a majdani nyugdíjamat kiegészítendő is teszek félre, meg egy életbiztosítást is fizetek, hogy Jojó kapjon pénzt, ha én idő előtt elpusztulok. Mindezek félretétele és minden szükséges és kellemes kiadás után az elmúlt években tapasztalt borzalmas drágulások előtt még fennmaradt egy értékelhető összeg a következő fizetésemig, ami a számlámon maradt és hónapról hónapra gyűlt. Ez megnyugtató volt, mert láttam, hogy ha kedvem támad nyaralni vagy telefont venni vagy hasonló nagyobb kiadásba bocsátkozni, akkor m...

Újabb bejegyzés arról, hogy ezen a hétvégén meg miért nem jutunk el korizni ... Kriszta megette Riki maradékát hét elején, bár Riki éppen nagyon beteg volt, így aztán Kriszta még betegebb lett. Influenza A vírust szedett össze a teszt szerint, amit a dokija elvégeztetett vele, ebből következik, hogy akkor Rikinek is az volt / van, illetve persze ő már javul, bár még elég rondán köhög, amikor köhög. Ja, és jelenleg éppen Dubai felé repül az apáival. Onnan Ho Chi Minh City-be repülnek, onnan meg egy éjjel megszállás után egy északabbra fekvő tengerparti városba, ami Riki édesapjának a szülővárosa. Kriszta már biztos megbánta azt is, hogy megette azt a maradékot meg azt is, hogy elengedte beteges gyermekét ilyen helyekre, de már nem akarta visszavonni az engedélyt, miután Riki apái jó előre megszervezték ezt az utat. Már tavaly nyáron is el akarták vinni Vietnámba Rikit, de akkor Kriszta nem engedte, túl kicsinek találta hozzá, továbbá Riki tényleg egy rendkívül beteges gyerek, már kisbab...

Idén előtt 5 éve jártam utoljára a Városligeti Műjégpályán, Kriszta és én 2020 legelején koriztunk ott egyet, mielőtt néhány hónappal később az egész világ bezárt. Az azóta eltelt évek valahogy úgy szaladtak el, hogy nem jutottunk el korizni. De közben lett Riki és Kriszta idén szerette volna már jégre ereszteni, de először csak egy kis kerületi ingyenes pályán. Oda mentünk el négyesben, Jojó is jött, 2 héttel ezelőtt. Nyomi kis pálya volt és nyomi korcsolyákat lehetett bérelni, de arra tökéletesen megfelelt, hogy Riki bukdácsoljon egy kicsit a jégen, nekünk többieknek meg meghozza a kedvünk Európa legnagyobb szabadtéri koripályájához . :) Két hete vasárnap, amíg Kriszta úszni vitte Rikit, addig Jojó és én koriztunk pár órát a nagy Műjégen, és egy hete, amikor Jojó Noénál hétvégézett és Rikike az apáinál volt, akkor Krisztával kettesben 5 év után először visszatértünk oda. :) Ezen a hétvégén megint itthon van Jojó és Riki, úgyhogy megint Jojóval mentem VOLNA, igen ám, de Jojónak épp me...

Szóval a változások, amiket itt említettem . Lényegében az van, hogy Jojó apja nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy egy tinédzser apja legyen. Jojó az év legelején kijelentette, hogy nem szeret ott lenni náluk és nem akar odamenni beláthatatlan ideig. Természetesen a helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Tavaly tavaszi ez a bejegyzés, ahol írtam, hogy Jojó inkább itthon maradt, mert nem volt kedve az apjáékkal hétvégézni. Nem egyszer leültünk utána beszélgetni Jojó apjával, kettesben is és úgy is, hogy Jojó ott volt, és Jojó is próbált vele beszélni, amikor náluk volt, szóval én tényleg úgy érzem, hogy megtettük, amit tehettünk. Jojó apja nem képes elfogadni a lányát olyannak, amilyen. Hogy miért, azt nem tisztem itt kielemezgetni, és azt is aláírom, hogy ez a legnehezebb feladat, ami egy felnőtté válás előtt álló gyerek szülőjére vár. De most nála a labda, vagy nekiáll felépíteni a kapcsolatot a nagylányával vagy nem lesz kapcsolatuk, mert Jojónak elege lett a próbálk...

Az előző évről, annak ellenére, hogy az első fele betegeskedéssel telt, nem a rossz dolgok jutnak eszembe, hanem a sok szép emlék! Ez az év, bár még csak néhány napja tart, máris hatalmas változásokat hozott. Majd írok azokról is, de egyelőre csak megosztom a tavalyi év összefoglalóját. Ez már a harmadik év, hogy ilyet írok, ezek a korábbiak: 2022 , 2023 2024 január Rikit felvették ugyanabba a bölcsibe, ahova 13 évvel korábban Jojó is járt. február Jojó 15 éves lett. Riki másfél éves lett és beszokott a bölcsibe. március Jojót életében először elvittem Bécsbe úgy, hogy látott is belőle valamit. (Korábban a hasamban vittem.) április Nehéz hónap. Kriszta szüleinek házát elárverezték. Olyan beteg lettem, hogy 10 év óta először antibiót kellett szednem. 45 éves lettem. Előző két esemény közt gondolom van összefüggés. Kriszta elkezdett heti tíz óra helyett napi négy órát dolgozni. május Riki életében először túrázott velünk Zalában. június Dodó elballagott az általános i...

A 2024-es szilveszterre is ugyanoda kaptunk meghívást, mint egy éve : társasoztunk és ettünk-ittunk Kriszta barátaival. Riki a nagyszüleinél aludt, Jojó pedig, bár ő is jöhetett volna velünk, inkább kipróbálta, milyen teljesen egyedül szilveszterezni. Rajzolt, játszott, nem unatkozott, kétóránként meg felhívtam, hogy megtudjam, minden rendben van-e. Ezúttal nem maradtunk reggelig a buliban, fél 4-kor már itthon feküdtünk le aludni. Boldog új évet és minden jót és szépet kívánok mindenkinek, aki az internetnek ebbe a szegletébe téved vagy ide rendszeresen ellátogat. :)