Szóval a változások, amiket itt említettem. Lényegében az van, hogy Jojó apja nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy egy tinédzser apja legyen. Jojó az év legelején kijelentette, hogy nem szeret ott lenni náluk és nem akar odamenni beláthatatlan ideig. Természetesen a helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Tavaly tavaszi ez a bejegyzés, ahol írtam, hogy Jojó inkább itthon maradt, mert nem volt kedve az apjáékkal hétvégézni. Nem egyszer leültünk utána beszélgetni Jojó apjával, kettesben is és úgy is, hogy Jojó ott volt, és Jojó is próbált vele beszélni, amikor náluk volt, szóval én tényleg úgy érzem, hogy megtettük, amit tehettünk. Jojó apja nem képes elfogadni a lányát olyannak, amilyen. Hogy miért, azt nem tisztem itt kielemezgetni, és azt is aláírom, hogy ez a legnehezebb feladat, ami egy felnőtté válás előtt álló gyerek szülőjére vár. De most nála a labda, vagy nekiáll felépíteni a kapcsolatot a nagylányával vagy nem lesz kapcsolatuk, mert Jojónak elege lett a próbálkozásból. Azt hiszem, erre a helyzetre mondják azt, hogy egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon sokat sírtam az elmúlt másfél hétben emiatt, sajnálom Jojót, azt látni, hogy neki sem olyan apa jutott, amilyet egy lány érdemelne, amilyet neki megálmodtam, amilyen nekem nem volt soha, egy apa, aki erős támasz, rajongva szereti a lányát és a tűzbe menne érte! Nem csak mesékben van ilyen, tudom, mert ismerek ilyen apákat, csak sajnos egyik sem az enyém. Nem, helyette nekem jutott egy olyan, aki miatt egész életemben azt érzem, hogy csalódás vagyok neki. De ez már mindegy, túltettem magam, most azon kéne túltennem magam, hogy Jojónak is ezt kell éreznie, és ez borzalmas, ezért sírtam sokat. Viszont amiért a másik szemem nevet, megbeszéltünk Noéval egy olyan új megoldást, ami mindenkinek örömére szolgál, Jojót gyakrabban láthatják ők, mi gyakrabban láthatjuk Dodót, a gyerekek továbbra is rendszeresen találkozhatnak, miközben Dodó fog még menni apjáékhoz, csak nem kéthetente, mint eddig, hanem ritkábban. Dodónak sem a kedvenc programja odamenni sajnos, de azért ő nem jelentette ki, hogy nem akar menni, viszont neki is jobb volt ott úgy, hogy Jojó is ott volt. Jojó viszont szívesen megy Noéhoz és Dodó szívesen jön ide, és mindenki örül Dodónak itt, Rikit is beleértve! :) És ezek viszont olyan pozitív változások, amik miatt örömmel vágok neki ennek az évnek, ezért nehezen is tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Boldogan várom azt a sok közös élményt, amiben tudom hogy részünk lesz idén a gyerekekkel, és nagyon megnyugtató a tudat, hogy Jojó is minden hétvégét örömmel vár ezentúl, akár Noéhoz megy, akár itthon marad velünk. Miközben elkeserít a kialakult helyzet Jojó apjával és csak remélem, hogy még időben lép, és nem lesz késő, és nem veszti el a lányát...