Csütörtökön volt az idei Gamer Symphony a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, és Kriszta végig Fellegi Anna-rajongásommal szívatott. :D *elfoglaljuk helyeinket az első sorban a színpadtól centikre* Kriszta: Itt fog énekelni a barátnőd! én: *csinálok egy fotót, amin Fellegi Anna nincs rajta* Kriszta: Pedig kitehetted volna telefon háttérképnek! Fellegi Anna: *bejön a színpadra énekelni* Kriszta: Na, jön a csajod! És ez ment. :D Nagyon jól éreztük magunkat megint, újra volt Skyrim , Baldur's Gate 3 , Black Flag , Baba Yetu (Civilization IV), Ori és még sok minden más, amit szeretünk. Kriszta nagyon megörült az Orinak, mert a tavalyi koncerten az nem volt és a tavalyelőttire nem tudott még eljönni. Erről a koncertről viszonylag későn szereztünk tudomást, csak tavaly év végén - nem is tudom, reklámozták-e előtte vagy mikor dőlt el, hogy lesz - úgyhogy már jóval azelőtt megvolt a jegyünk a májusi PlayStation koncertre. Nagyon várom azt is! Ez az év videójáték zene koncerte...
Bejegyzések
Jojó mindig is kisebb volt, mint az átlag, születésétől kezdve. Ennek ellenére reménykedtem abban, hogy majdcsak megnő egyszer, mert tudom, hogy mennyi előnnyel jár az átlagnál magasabbnak lenni. Most már nem is értem, miért reménykedtem ebben, mikor egyértelmű, hogy külsőre nem az én családomra ütött, hanem az apai rokonaira. Édesapja alig magasabb nálam, vagyis férfinak átlag alatti magasságú. Apai nagymamája is picike volt. Jojó 16 évesen 160,5 centi. Láttam már nála 2-3 évvel fiatalabb kislányokat fölé tornyosulni. Tudom, hogy én 14 éves korom körül nőttem egy nagyot, 169 centi lettem és annyi is maradtam. Valamiért azt hittem, Jojó túlnő majd egyszer rajtam, ahogy én is kicsit túlnőttem 168 centis édesanyámon, húgom 170-nél is magasabbra nőtt, ecsém pedig jóval túlnőtt 182 centis édesapánkon. De úgy tűnik, Jojó már mindig az én kicsi lányom marad. :)
Mióta 2017-ben csináltam egy ilyen blogot , már nem szoktam részletesen írkálni itt a videójátékaimról, de erről most érdemes. :) A Baldur's Gate 3-ról a tavalyi Dohnányi koncerten szereztem tudomást. A zenéjét úgy jelentették be mint "zene a sokak által a tavalyi év legjobbjának tartott videójátékból". Ez volt a zene. Így szólt élőben. A játék olyan típusú, amilyenekkel nem szoktam játszani (turn based, vagyis főleg stratégiai és nem ügyességi), valamint a Dungeons & Dragons asztali szerepjáték alapján készült, amiről csak minimális ismereteim vannak, ezért történhetett, hogy addig nem tudtam a létezéséről. A koncert után nekiálltam olvasni és videókat nézni róla és hamar kiderült számomra, hogy életem egyik kedvenc videójátéka lesz, ha nekiállok, úgyhogy beszereztem tavaly ősszel. Három végigjátszást kezdtem egyszerre: egyet egyedül, egyet Krisztával és egyet Jojóval. A 18+-os tartalmakat kikapcsoltam, így nincs benne pucérkodás meg szexjelenet - igazából ezek ne...
Ezt bármelyik nap leírhatnám, úgyhogy akkor leírom ma. Többször eszembe jutott mostanában, hogy milyen szomorú, hogy már Amerika se a régi , meg Elon Musk se a régi , lényegében egyik is meg másik is megőrült. Szomorú, hogy van az a pénz meg hatalom, ami túl sok, amitől egy ember már annyira elveszti a kapcsolatát a való világgal, az átlagossal, a lényegessel, hogy nem tud józanul gondolkodni. És a legszomorúbb az, hogy kicsiben ugyanezt tapasztaltam egy rokonomon is.
Nagy nap volt tegnap! Jojó 16 éves lett, Riki pedig 2 hét után visszatért Vietnámból! Délután közepén érkeztek, Kriszta kivett fél nap szabit, hogy a reptéren várhassa őket és végre újra magához ölelgethesse kisfiát. :) Utána néhány órát játszottak még itthon, aztán vissza is vitte apáihoz még egy éjjelre, hogy egyrészt ne neki kelljen azzal szívni, hogy Riki a jetlag miatt hajnali 3-kor kért reggelit, másrészt mert este Jojó szülinapját egy étteremben ünnepeltük. Még hét elején Jojó választhatott háromféle ételből: indiai, mexikói vagy hamburger. Mindháromra kinéztünk egy sokak által ajánlott éttermet, és ő az indiait választotta, úgyhogy ide mentünk: MahaRana Indian Ayurvedic Restaurant Elhívtuk Dodóékat is, vagyis Dodót, Noét és aktuális barátnőjét, úgyhogy hatan mentünk. Rendkívül ízletes kajákat ettünk, Jojó pedig nagyon örült, úgyhogy jól sikerült az este! Még egy kis meglepetésben lesz része, amikor 22-én délelőtt elvisszük egy programra, de azt addig nem írom ide, nehogy meglá...
Nos, megint nem mentünk korizni hétvégén. :D Itt volt Dodó is nálunk, megbeszéltük, hogy vasárnap délelőtt megyünk, Jojó is benne volt, aztán aznap reggel olyan randa, borult időre ébredtünk, hogy kinéztek az ablakon és meggondolták magukat. :D Persze ők még olyan fiatalok, amikor az élet végtelennek tűnik és nyilván azt gondolják, hogy az életükben végtelen sok alkalmuk lesz még korcsolyázni, meg egyáltalán kimenni valahova, ahol csak az ég van a fejük felett, és megértem, hogy ezt gondolják, mert ennyi idősen és is ezt gondoltam. Most már viszont abban a korban vagyok, amikor tudom, hogy kegyetlenül kevés olyan nap van az ember életében, amikor kinn lehet a szabadban úgy, hogy valami kellemeset csinál. Úgyhogy elmentem sétálni a Gellért-hegyre egyedül vasárnap délelőtt, zenét hallgattam közben, és nagyon jól éreztem magam. Jó volt az egész hétvége egyébként, csak hát nem koriztunk. :) Pénteken este már nálunk volt Dodó, társasoztunk négyesben, aztán másnap Kriszta elutazott a vidéki...