Nos, megint nem mentünk korizni hétvégén. :D Itt volt Dodó is nálunk, megbeszéltük, hogy vasárnap délelőtt megyünk, Jojó is benne volt, aztán aznap reggel olyan randa, borult időre ébredtünk, hogy kinéztek az ablakon és meggondolták magukat. :D Persze ők még olyan fiatalok, amikor az élet végtelennek tűnik és nyilván azt gondolják, hogy az életükben végtelen sok alkalmuk lesz még korcsolyázni, meg egyáltalán kimenni valahova, ahol csak az ég van a fejük felett, és megértem, hogy ezt gondolják, mert ennyi idősen és is ezt gondoltam. Most már viszont abban a korban vagyok, amikor tudom, hogy kegyetlenül kevés olyan nap van az ember életében, amikor kinn lehet a szabadban úgy, hogy valami kellemeset csinál. Úgyhogy elmentem sétálni a Gellért-hegyre egyedül vasárnap délelőtt, zenét hallgattam közben, és nagyon jól éreztem magam. Jó volt az egész hétvége egyébként, csak hát nem koriztunk. :) Pénteken este már nálunk volt Dodó, társasoztunk négyesben, aztán másnap Kriszta elutazott a vidéki...