Nos, megint nem mentünk korizni hétvégén. :D Itt volt Dodó is nálunk, megbeszéltük, hogy vasárnap délelőtt megyünk, Jojó is benne volt, aztán aznap reggel olyan randa, borult időre ébredtünk, hogy kinéztek az ablakon és meggondolták magukat. :D Persze ők még olyan fiatalok, amikor az élet végtelennek tűnik és nyilván azt gondolják, hogy az életükben végtelen sok alkalmuk lesz még korcsolyázni, meg egyáltalán kimenni valahova, ahol csak az ég van a fejük felett, és megértem, hogy ezt gondolják, mert ennyi idősen és is ezt gondoltam. Most már viszont abban a korban vagyok, amikor tudom, hogy kegyetlenül kevés olyan nap van az ember életében, amikor kinn lehet a szabadban úgy, hogy valami kellemeset csinál. Úgyhogy elmentem sétálni a Gellért-hegyre egyedül vasárnap délelőtt, zenét hallgattam közben, és nagyon jól éreztem magam. Jó volt az egész hétvége egyébként, csak hát nem koriztunk. :) Pénteken este már nálunk volt Dodó, társasoztunk négyesben, aztán másnap Kriszta elutazott a vidéki barátnőjéhez. Délelőtt a kölykök tanulgattak, illetve Jojó inkább programozott, elkezdett írni egy újabb szöveges játékot Pythonban. Most, hogy van különmatek tanárja, húgomékkal matek helyett programozásról beszélgetnek hetente legalább egyszer egy órát, és a többi időben Jojó a tőlük kapott feladatokon dolgozik vagy valami máson, amit kitalál magának. Ebéd után Jojó egy barátnőjével talizott és vele volt estig, úgyhogy Dodóval kettesben maradtunk. Megmutattam neki a Baldur's Gate 3-at (a videójáték, amit mostanában játszok és annyira jó, hogy külön bejegyzést kell majd írnom róla!), utána elmentünk kávézni-sütizni, aztán segített bevásárolni, és közben beszélgettünk. Tőle is olyan érdekességeket tanultam, amilyeneket csak mai tinédzserektől lehet! :D Eddig fogalmam se volt róla, mi a dubai csoki, ki Jeremy Fragrance, mi az a Superz... Ami lehet nem is azért van, mert nem TikTokozok, hanem azért, mert még csak híroldalakat se olvasok! Most már van fogalmam, és érdekes dolgok ezek. :D És a legjobb, hogy Dodó egészségesen gondolkozik az ilyen értelmetlenül felkapott dolgokról! Jojó este hazatért és azzal fogadtuk, hogy popcorn és kóla lesz a vacsi és megnézünk egy 110 éve elsüllyedt és néhány éve megtalált hajóról szóló dokumentumfilmet. Ennek Jojó is örült. :) Ez volt a film. Ernest Shackleton Antarktisz-kutató leghíresebb expedíciójáról szól, ami tulajdonképpen sikertelen volt, hiszen akkor el sem jutott az Antarktiszra, a hajója jégbe szorult, megrepedt és elsüllyedt, viszont a történet érdekessége, hogy hogyan menekült meg mindenki! Miután a hajó a jég fogságába esett és használhatatlan lett, háromnegyed évig sodródtak tehetetlenül, végül a hajót összeroppantotta a jég és elsüllyedt. Az emberek letáboroztak a jégtáblán, fókát és pingvint ettek, és tovább sodródtak, az ottani áramlatnak megfelelően szerencsére jó irányba, amerre nem volt már jég. Ezután a mentőcsónakokban kieveztek egy szigetre, de ott soha senki nem talált volna rájuk, ezért Shackleton és még 6 ember több mint 1000 kilométert eveztek egy csónakban egy másik szigetre, ahol tudták, hogy találnak segítséget. Igen ám, de a szigetnek az ellentétes oldalán kötöttek ki, mint ahol voltak emberek, ezért még át kellett mászniuk egy 2000 méter magas hegyen és csak utána tudtak segítséget kérni. Akiket az első szigeten hagytak, 4 hónapig várták a segítséget, mire visszamentek értük, de mindenki megmenekült! Ők is vadászatból éltek addig. Aztán az elsüllyedt hajót néhány éve megtalálták, és a dokumentumfilm váltogat a régi történet és a hajó megtalálásának története közt. Mindhármunknak nagyon tetszett ez a dokumentumfilm! Érdemes megnézni bárkinek, akit érdekelnek a felfedezőkről, elsüllyedt hajókról vagy csodával határos módon megmenekült emberekről szóló történetek.

Riki eközben megkezdte második hetét Vietnámban. Egy fotót idebiggyesztek, ezen éppen a vietnámi újévet ünnepli. :)