Annak idején, mikor Jojót hurcoltam reggelenként bölcsibe, szörnyülködve néztem az ordítozva idétlenkedő kisfiúkat és hálát adtam, hogy nekem lány jutott. (Dodó, bár fiú, mindig is kifejezetten jámbor és szelíd volt, így az, hogy őt ismertem, nem segített felkészülni egy ordítozó fiúgyerekre.) És most akkor itt van Riki, és gondolom, már ki lehet találni, hova akarok kilyukadni. :D Amikor megszállja az ihlet, akkor egyébként cukipofa ő is. :) 2 és fél éves lett, hivatalosan feb. 29-én, csak olyan nap idén nem volt. Eljött a "miért korszaka", amit nagyon aranyosan csinál, bármit mondunk, megkérdezi, "miért?" és utána elismétli az egész mondatot, amit mondtunk. Például:

Riki: Hol van Jojó?
Válasz: Elment iskolába.
Riki: Miért elment iskolába?

Ezt imádom. :D De nem csak azt szereti kérdezni, hogy "miért?", hanem azt is, hogy "ez mi? ez mi? ez mi?" (amikor képeskönyvet nézegetünk) meg azt is, hogy "mi történt?" Utóbbi is nagyon vicces szokott lenni, mert olyan kis ártatlan hangon tudja kérdezni. Például:

Kriszta: *mivel Riki felidegesítette, káromkodik*
Riki ártatlanul: Mi történt anyával?

Na, vajon mi? :D

Ha velem történik valami szerencsétlenség, akkor meg ezt szokta kérdezni: "Mi történt Nojval?" :D Ezt az egy szót még nem sikerült megtanulnia helyesen ragozni, de szerintem nem is fogja, mert olyan viccesnek találjuk, hogy már mi is mindig így mondjuk. :D Vagy ha Riki nincs is itthon és nézünk egy X-aktát és valami brutális módon elhunyt személyt látunk, akkor egyikünk megkérdezi olyan ártatlan hangon, ahogy Riki mondaná: "Mi történt bácsival?" :D Szóval ez nagyon tetszik. :) Ha valamit kérdezünk és nem tudja vagy nem akarja mondani a választ, akkor azt mondja: "Mondd el!" Ezt is nagyon aranyosan csinálja.

Aztán mit tud még? A színeket mostanra tökéletesen felismeri, ez fél éve még nem ment neki, szóval okosodik. :) A bölcsiben pedig tanítgatják neki a számolást és a hét napjait, és ezeket is szívesen gyakorolja itthon.