Ha a gyereked szeret, akkor eltűr és megtesz dolgokat a kedvedért, de el fog jönni a nap, amikor azt mondja: "Elég!" És akkor nem fogja megválogatni a szavait.
Jojónak múlt héten jött el ez a nap és aztán egy egész napot végigbőgtünk Krisztával. Nem azt érdemlem, hogy Jojó kiabáljon velem, mondja Kriszta, de szerintem nem érdemes ezen keseregni, hiszen az életben senki sem azt kapja, amit érdemel. Van, aki jobbat kap annál és van, aki rosszabbat. Az élet ugyanis nem tündérmese. Kriszta sem azt érdemli, amiket Jojó mondott neki múlt héten és Jojó is csak csupa jót érdemelne, ehhez képest felforgattam az addig megszokott kis életét 9 éves korában, amikor Krisztával összekötöttem az életemet. Jojó most tart élete legnehezebb időszakában, amikor már elég felnőtt ahhoz, hogy úgy akarjon élni, ahogy szerinte neki jó (konkrétan egyedül), viszont túl gyerek még ahhoz, hogy ezt azonnal meg is valósítsa. Kegyetlenségeket mondott nekünk, de nem lehet rá haragudni ezért. Én is mondtam kegyetlenségeket az anyámnak annak idején - hát, most visszakaptam. Ez az élet körforgása, úgy tűnik. Illetve Kriszta szerint még az van, hogy a 2000 után született emberek azért végtelenül önzők és vannak híján empátiának, mert a világ, amiben felnőnek, olyannak neveli őket. Ezt alátámasztja, hogy ott van például Kriszta nővére és az egyik barátnője, mindketten teljesen más személyiségek, mint én és teljesen máshogy nevelik a gyerekeiket és mégis, tinédzser lányaik pontosan azokat a tüneteket mutatják, mint Jojó. Pontosabban egyikük lánya azóta már nem tini, 21 éves, benőtt a feje lágya és már nagyon jóban van az anyjával. Csak abban bízhatunk, hogy egyszer Jojó is meg fogja érteni azokat a dolgokat, amiket most még képtelen megérteni, és akkor újra igazán jóban leszünk.
Most sem vagyunk rosszban, de valami örökre megváltozott a múlt heti események után. Tudom, hogy elvesztettem a gyereket, aki volt. Borzalmas érzés, miközben tudom, hogy elkerülhetetlen és természetes dolog, hogy felnő. Bárcsak tudnám, meddig kell várnom arra, hogy megkapjam a felnőtt embert, aki lesz! De mintha egy kis hernyó bebábozódott volna, nem lehet hozzáférkőzni, nem mozdul, és csak lesni lehet, mikor bújik elő végre a gyönyörű pillangó...
Jojónak múlt héten jött el ez a nap és aztán egy egész napot végigbőgtünk Krisztával. Nem azt érdemlem, hogy Jojó kiabáljon velem, mondja Kriszta, de szerintem nem érdemes ezen keseregni, hiszen az életben senki sem azt kapja, amit érdemel. Van, aki jobbat kap annál és van, aki rosszabbat. Az élet ugyanis nem tündérmese. Kriszta sem azt érdemli, amiket Jojó mondott neki múlt héten és Jojó is csak csupa jót érdemelne, ehhez képest felforgattam az addig megszokott kis életét 9 éves korában, amikor Krisztával összekötöttem az életemet. Jojó most tart élete legnehezebb időszakában, amikor már elég felnőtt ahhoz, hogy úgy akarjon élni, ahogy szerinte neki jó (konkrétan egyedül), viszont túl gyerek még ahhoz, hogy ezt azonnal meg is valósítsa. Kegyetlenségeket mondott nekünk, de nem lehet rá haragudni ezért. Én is mondtam kegyetlenségeket az anyámnak annak idején - hát, most visszakaptam. Ez az élet körforgása, úgy tűnik. Illetve Kriszta szerint még az van, hogy a 2000 után született emberek azért végtelenül önzők és vannak híján empátiának, mert a világ, amiben felnőnek, olyannak neveli őket. Ezt alátámasztja, hogy ott van például Kriszta nővére és az egyik barátnője, mindketten teljesen más személyiségek, mint én és teljesen máshogy nevelik a gyerekeiket és mégis, tinédzser lányaik pontosan azokat a tüneteket mutatják, mint Jojó. Pontosabban egyikük lánya azóta már nem tini, 21 éves, benőtt a feje lágya és már nagyon jóban van az anyjával. Csak abban bízhatunk, hogy egyszer Jojó is meg fogja érteni azokat a dolgokat, amiket most még képtelen megérteni, és akkor újra igazán jóban leszünk.
Most sem vagyunk rosszban, de valami örökre megváltozott a múlt heti események után. Tudom, hogy elvesztettem a gyereket, aki volt. Borzalmas érzés, miközben tudom, hogy elkerülhetetlen és természetes dolog, hogy felnő. Bárcsak tudnám, meddig kell várnom arra, hogy megkapjam a felnőtt embert, aki lesz! De mintha egy kis hernyó bebábozódott volna, nem lehet hozzáférkőzni, nem mozdul, és csak lesni lehet, mikor bújik elő végre a gyönyörű pillangó...