Holnap már munka, ugh. De most úgy fogom fel, hogy csak meg kell szakítanom két és fél napra a pihenést (szerdán minden bizonnyal csak fél napot kell dolgozni főnökeim engedélyével), aztán folytathatom egészen január 5-éig, amikor beindul az új év. Január 2-a ugyanis nem lesz munkanap, majd helyette 10-én szombaton kell dolgozni.
A 24-e este vidámabbra sikerült, mint vártam, örültem neki. Pedig nem jól indult a nap, előtte éjjel alig aludtam, féltem, hogy el lesz rontva az egész karácsonyeste. Anélkül, hogy túl sokat írnék az eseményekről: Jojó kamasz, hülyeségeket csinál, én ettől kiborulok, Kriszta meg attól, hogy megint szenvedni lát, közben mérges lesz Jojóra, én attól még jobban kiborulok, mert nem szeretem, hogy mérges Jojóra... És ez így megy, ördögi kör.
Estére valahogy mégis jobb lett, a karácsony varázsa vagy mi miatt, nem tudom. Rikit visszahozták apái, miután pár órára elvitték, hogy náluk is lehessen kicsit huszonnegyedikén. Addigra a feldíszített fa alá pakoltuk az ajándékokat. A két óriási dobozra környezetvédelmi okokból nem akartunk annyi csomagolópapírt tekerni, így az ovis takarókba rejtettük őket - Rikié még csak néhány éves, a születése előtt vettem neki, Jojóé már régi, de féltve őrzött darab.
Jojó 4K monitort kért karácsonyra, én meg milyen anya lennék, ha nem vennék neki azt, amit kér? :) Na, nem az egészet fizettem én, nem akartam ennyire drága ajándékot venni neki, de mivel gazdag, felajánlotta, hogy fizet bele x összeget, én meg azt, hogy állom a fennmaradó részt + még ha valaki a családból hozzá szeretne járulni, azt megköszönöm. Így lett neki egy hatalmas, szépséges, LG monitorja, amit rendesen irigylek tőle. :) Karácsony este nagy boldogsággal bontotta ki, aztán elcipelte a szobájába, hogy beüzemelje. Riki óriási doboza pedig egy építőasztalt rejtett, amihez járt 100 építőkocka, golyópálya elemek és golyók. Riki boldog és cuki volt, lelkesen és türelmesen követte az utasításokat a nagy golyópálya megépítéséhez, amivel mind a hárman jót játszottunk. Az ünnepi vacsora ezúttal sushi volt - úgy hallottuk, hogy karácsonykor halat szokás enni, ezt követtük. :) Másnap úgyis várt Kriszta szüleinél a hagyományos karácsonyi menüsor.
A fenti a szokásos karácsonyesti csoportszelfi, amit Riki apukája készített. Nézem ezt a képet és azon gondolkozok, vajon meddig marad így együtt ez a kis csapat. Amikor Noéval voltam, még naivan azt hittem, örökre együtt maradunk. De már nem vagyok naiv és tudom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Krisztával örökre együtt maradunk. Nem tudom, meddig tudjuk elviselni egymást - meg egymás gyerekét, ugye. Majd kiderül.
25-én tehát Kriszta szüleinél volt a szokásos családi karácsonyi összegyűlés, lakoma és ajándékozás. A létszám 13, az életkor 8 hónapostól nagyszülőkig. Riki úgy döntött, hogy "Mamánál és Papánál" alszik aznap, így este Kriszta, Jojó és én hárman indultunk haza. Beültünk az autóba és rendesen zúgott a fülünk a hirtelen ránk szakadt csendben!
26-án pénteken reggel Kriszta Rikit egyenesen átszállította a nagyszülőktől az apáihoz, mert most az ő hetük jön. Azóta annyira ráérünk, amennyire nagyon ritkán szoktunk! Péntek délelőtt nekiálltunk egy kirakósnak, amit ajándékba kaptunk. Közben arról beszélgettünk, milyen társasjátékot játszunk később. Ajándékba kaptuk a Pandemic nevűt, azt már csütörtök este kipróbáltuk, és gondolkoztunk, hogy megint az legyen, vagy valami más. Eközben Krisztának írt az egyik barátja, hogy átjöhet-e társasozni. :) Ő elhozta az egyik kedvencét, a Fesztávot, amit mi most először próbáltunk ki. Itt jegyezném meg, hogy Kriszta elképesztő tehetséggel tanulja meg pillanatok alatt az ilyen bonyolult pontgyűjtögetős, stratégiai játékok szabályait, mint amilyen a Fesztáv és az egyik kedvencünk, a Kartográfusok is. Akkor is, ha életében először játszik, az ellenfél meg már sokadjára, akkor is, ha az ellenfelek se totál hülyék és igyekeznek nyerni, Kriszta fölényesen győz! Annak ellenére, hogy kicsit mindig elszontyolodok, amikor látom, hogy megint sokkal kevesebb pontom lesz nála, mégis szeretek ilyen játékokat játszani vele. :)
Másnap, vagyis tegnap, befejeztük a kirakóst. Mivel már nem volt ünnepnap és nyitva voltak a boltok, el is ballagtunk a közeli plázába és a játékboltban vettünk egy újabb kirakóst és azt is kiraktuk :) Bárcsak ebből állna az élet! Akkor biztos mindig jóban tudnánk lenni...
A 24-e este vidámabbra sikerült, mint vártam, örültem neki. Pedig nem jól indult a nap, előtte éjjel alig aludtam, féltem, hogy el lesz rontva az egész karácsonyeste. Anélkül, hogy túl sokat írnék az eseményekről: Jojó kamasz, hülyeségeket csinál, én ettől kiborulok, Kriszta meg attól, hogy megint szenvedni lát, közben mérges lesz Jojóra, én attól még jobban kiborulok, mert nem szeretem, hogy mérges Jojóra... És ez így megy, ördögi kör.
Estére valahogy mégis jobb lett, a karácsony varázsa vagy mi miatt, nem tudom. Rikit visszahozták apái, miután pár órára elvitték, hogy náluk is lehessen kicsit huszonnegyedikén. Addigra a feldíszített fa alá pakoltuk az ajándékokat. A két óriási dobozra környezetvédelmi okokból nem akartunk annyi csomagolópapírt tekerni, így az ovis takarókba rejtettük őket - Rikié még csak néhány éves, a születése előtt vettem neki, Jojóé már régi, de féltve őrzött darab.
Jojó 4K monitort kért karácsonyra, én meg milyen anya lennék, ha nem vennék neki azt, amit kér? :) Na, nem az egészet fizettem én, nem akartam ennyire drága ajándékot venni neki, de mivel gazdag, felajánlotta, hogy fizet bele x összeget, én meg azt, hogy állom a fennmaradó részt + még ha valaki a családból hozzá szeretne járulni, azt megköszönöm. Így lett neki egy hatalmas, szépséges, LG monitorja, amit rendesen irigylek tőle. :) Karácsony este nagy boldogsággal bontotta ki, aztán elcipelte a szobájába, hogy beüzemelje. Riki óriási doboza pedig egy építőasztalt rejtett, amihez járt 100 építőkocka, golyópálya elemek és golyók. Riki boldog és cuki volt, lelkesen és türelmesen követte az utasításokat a nagy golyópálya megépítéséhez, amivel mind a hárman jót játszottunk. Az ünnepi vacsora ezúttal sushi volt - úgy hallottuk, hogy karácsonykor halat szokás enni, ezt követtük. :) Másnap úgyis várt Kriszta szüleinél a hagyományos karácsonyi menüsor.
A fenti a szokásos karácsonyesti csoportszelfi, amit Riki apukája készített. Nézem ezt a képet és azon gondolkozok, vajon meddig marad így együtt ez a kis csapat. Amikor Noéval voltam, még naivan azt hittem, örökre együtt maradunk. De már nem vagyok naiv és tudom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Krisztával örökre együtt maradunk. Nem tudom, meddig tudjuk elviselni egymást - meg egymás gyerekét, ugye. Majd kiderül.
25-én tehát Kriszta szüleinél volt a szokásos családi karácsonyi összegyűlés, lakoma és ajándékozás. A létszám 13, az életkor 8 hónapostól nagyszülőkig. Riki úgy döntött, hogy "Mamánál és Papánál" alszik aznap, így este Kriszta, Jojó és én hárman indultunk haza. Beültünk az autóba és rendesen zúgott a fülünk a hirtelen ránk szakadt csendben!
26-án pénteken reggel Kriszta Rikit egyenesen átszállította a nagyszülőktől az apáihoz, mert most az ő hetük jön. Azóta annyira ráérünk, amennyire nagyon ritkán szoktunk! Péntek délelőtt nekiálltunk egy kirakósnak, amit ajándékba kaptunk. Közben arról beszélgettünk, milyen társasjátékot játszunk később. Ajándékba kaptuk a Pandemic nevűt, azt már csütörtök este kipróbáltuk, és gondolkoztunk, hogy megint az legyen, vagy valami más. Eközben Krisztának írt az egyik barátja, hogy átjöhet-e társasozni. :) Ő elhozta az egyik kedvencét, a Fesztávot, amit mi most először próbáltunk ki. Itt jegyezném meg, hogy Kriszta elképesztő tehetséggel tanulja meg pillanatok alatt az ilyen bonyolult pontgyűjtögetős, stratégiai játékok szabályait, mint amilyen a Fesztáv és az egyik kedvencünk, a Kartográfusok is. Akkor is, ha életében először játszik, az ellenfél meg már sokadjára, akkor is, ha az ellenfelek se totál hülyék és igyekeznek nyerni, Kriszta fölényesen győz! Annak ellenére, hogy kicsit mindig elszontyolodok, amikor látom, hogy megint sokkal kevesebb pontom lesz nála, mégis szeretek ilyen játékokat játszani vele. :)
Másnap, vagyis tegnap, befejeztük a kirakóst. Mivel már nem volt ünnepnap és nyitva voltak a boltok, el is ballagtunk a közeli plázába és a játékboltban vettünk egy újabb kirakóst és azt is kiraktuk :) Bárcsak ebből állna az élet! Akkor biztos mindig jóban tudnánk lenni...
