Elindultunk autóval a zalai háztól Keszthelyre. A csomagtartóban már ott vannak a tegnap átvett bérelt rollerek. Az autót egy ismerősnél hagyjuk. Izgulunk, mi lesz! Tegnap kicsit teszteltük a rollereket a ház melletti vacak, falusi úton. Kriszta magabiztosabb, én persze eléggé félek most egy rolleren. Régóta tervezzük ezt az utat, és pont így jött ki, hogy 15 évnyi rollerezésem után az első súlyos balesetem ezelőtt az út előtt egy héttel történt.

Tegnap reggel kiszedték a varratokat az államból. Aztán pakoltunk, aztán átvettük a közeli túraboltba odarendelt bukósisakokat és én egy rugalmas cipőfűzőt is. Mivel lógó cipőfűző miatt taknyoltam el, többet nem merek hagyományos cipőfűzővel rollerezni. Ezt ártalmatlanná lehet tenni úgy, hogy megkötés után a felesleget levágjuk és egy kis műanyag zárral rögzítjük.

A hátizsákunk brutál nehéz, még amiatt izgulunk, azokkal milyen lesz rollerezni. Jó túrahátizsákokat hoztunk, a súlyelosztás elvben jó, de így is nehéz. Ruhát, kaját persze alig tettünk bele, de ami megdobja a súlyt, az főleg a plusz egy aksi a rollerekbe, hogy tovább tudjunk menni, ha az egyik lemerül. Aztán a víz is nehéz, fejenként egy powerbank a telefonokhoz, Krisztánál egy elosztós hosszabbító is van, amit a rollerek bérbeadója javasolt, nálam kis tisztálkodószerek, naptej... Ezek mind összeadódnak.

Az út többi részében majd füzetbe írok és otthon legépelem.