A görög nyaralás alatt ceruzával írt kis naplómat felteszem most ide.
július 31. péntek
A reptéren ülünk Jojóval, a bőröndünket már feladtuk, a biztonsági ellenőrzésen sikeresen átmentünk. Eddig egy óra késésre kell számítanunk. Most már tényleg nem értem, mi okból késik mindig minden repülőgép. Talán olyan ez, mint a moziban, hogy a film "kezdési időpontja" valójában csak a legalább negyed óráig tartó reklámok és előzetesek kezdetét jelenti, így kényszerítve rá az embert arra, hogy azokat is végignézze? És a repülőgépek indulását meg azért halogatják, hogy hosszú órákat legyél kénytelen a repülőtéren tölteni, vásárolni, eszegetni, költeni a pénzed közben? Persze lehet, hogy ez hülyeség. De egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha tényleg így lenne. Este 7 előtt 5 perccel indultunk volna, ehelyett háromnegyed 8-ra tettek ígéretet.
Most múlt fél 7.
Végül 20:19 lett az indulásunk időpontja, akkor bőgtek fel a repülőgép hajtóművei. Na, mindegy, a lényeg, hogy végre úton vagyunk. Görögországban a magyar időnél egy órával később van, úgyhogy mire megérkezünk, ott kb. este 11 lesz. Akkor kell majd valahogy eljutnunk a szállásunkra. Jojó az iPad-jén rajzolgat, mellette az ablaknál ülő görög fiatalember kávézgat. Mi Kriszta által csomagolt szendvicseket vacsoráztunk. <3 Most akkor előhalászom az ülészsebből a Kindle-ömet és olvasni fogok.
20 óra 48 van.
augusztus 1. szombat
VÉGRE a szálláson! Éjjel háromnegyed 2-re értünk ide. Nincs valami jó helyen a szállás, de hát mit tudtam én, sose jöttem ide repülővel ezelőtt. Metrónak nincs megállója a közelben, szóval kétféle busszal jöttünk, és utána még tíz percet gyalogolni is kellett. De a lényeg, hogy megérkeztünk, Athénban vagyunk, és ennek nagyon örülök. :)
Jojó mosakszik, utána megyek én is, aztán alszunk. A szállásunk belülről amúgy szuper, tágas, két külön szobánk van, mindkettőben nagy dupla ágy, saját fürdő, konyha, csak a környék fura, legalábbis sötétben. Világosban talán szebb.
Az időjárásról: erős, langymeleg szél süvít és jóval alacsonyabb a hőmérséklet, mint Budapesten.
Helyi idő 1:59, otthon 00:59 van.
Este van már, a konyhában ülök egyedül. Jojó vacsi után azonnal nyugovóra tért. Jól kifárasztottam szegényt. :) Nem sokat aludtunk, mert reggel 8-kor ébresztőt fújtam, hogy ki tudjuk használni az időt. Reggeli után először is a közeli Lidl-be sétáltunk el kaját szerezni, utána hazajöttünk, összepakoltunk és ellátogattunk a Votsalakia Beach nevű tengerpartra. Ez ingyen van és kezdetnek jó volt, de biztos fogunk szebb tengerpartot is látni itt Görögországban. (Barcelona ingyenes tengerpartjai sokkal jobbak.)
A környék, ahol lakunk, nappal tényleg szebb, mint éjjel. Sok érdekes fát láttunk, mindegyiken zöld, éretlen termésekkel: olajbogyó, gránátalma, citrom. Gyönyörködünk a pálmafákban - azok mindig különlegesek lesznek nekem, mert ritkán látom őket - és hallgatjuk a kabócák kerepelését. Nagyon örülünk az itt mindenfelé sétálgató és heverésző macskák társaságának is. :) Direkt nekik vettünk egy kis cica snack-et is a Lidl-ben, és Jojó azzal csalogatja magához őket. :)
A tengerparton kajáltunk kis hűtőszatyrunkból, aztán hazajöttünk és délután 4-re mentünk az Akropoliszhoz. Mivel azt olvastam, hogy oda érdemes előre venni jegyet és vagy nagyon korán reggel vagy késő délután tanácsos menni, ezért erre az időpontra kellett odaérnünk.
Buszokkal és villamossal közlekedtünk ma mindenhova a nem túl jó elhelyezkedésű szállásunk és amiatt, hogy a tengerpartra se visz metró. Jojó nagyon ügyesen navigál, ezzel sok stresszt levesz rólam, mert én borzalmasan rosszul tudok tájékozódni. Szóval hálás vagyok neki, hogy gyorsan és hatékonyan megtalálja mindig a legjobb utat és a megállókat, nekem meg csak követnem kell. :)
Egyébként azért pont Görögországba jöttünk, mert amikor ajánlottam Jojónak (tavaly év végén vagy idén év elején, már nem emlékszem), hogy egy közös tengerparti nyaralást megejthetnénk már, amíg még gyereknek számít a booking.com-on, akkor azonnal Görögországot választotta úticélnak. Szerette volna a valóságban is megnézni az ókori romokat, amikről történelemórákon tanult. Mivel én is imádom, ha ókori romok közelében lehetek, nagyon örültem a választásának. :) Én 20+ plusz éve Noéval jártam már egyszer Görögországban, Nei Pori-ban, ahova busszal utaztunk Magyarországról egy egész napig, aztán egy napra ide Athénba is elhozattuk magunkat és megnéztük az Akropoliszt. Az is jó kaland volt, de nagyon örülök, hogy most Jojóval is lehetek itt, még mielőtt végérvényesen felnő. :)
A nap egyik fénypontja: görögnek néztek. :) Mármint nem kinézetem alapján, hanem görögül köszöntem egy eladónak, mikor fagyit vettünk, de persze mást nem igazán tudtam görögül mondani, és az eladó meghökkenve azt mondta, hogy "Oh, hello! I thought you were Greek! You have very good pronunciation!" :))
21:45 van, igyekszem én is nemsokára lepihenni.
augusztus 2. vasárnap
A Nemzeti Kert nevezetű parkban ülünk Jojóval. Kellemes, árnyas padot találtunk. Ő fest, én írok. Szellő lengedez, pihenünk, ránk fér.
Délelőtt az Ókori Agorát látogattuk meg. Leginkább Héphaisztosz temploma nyűgözött le minket. Ez a legjobb állapotban fennmaradt ókori görög templom. Nekem a tegnap látott Parthenónnál is jobban tetszik, hiába utóbbi nagyobb meg híresebb. Héphaisztosz temploma pont elég nagy ahhoz, hogy lenyűgöző legyen, de nem annyira nagy, hogy fenyegető legyen. És tényleg olyan jó állapotban van, több ezer éves kora ellenére, hogy könnyű elképzelni, milyen lehetett fénykorában, amikor a díszes faragványai még nem koptak meg, amikor még ókori emberek sétálgattak mellette. Arról beszélgettünk Jojóval, hogy mennyivel szimpatikusabbnak tartjuk a görög többistenhitet a keresztény egyistenhitnél, mert előbbi szerint az isteneknek is emberi tulajdonságaik és hiányosságaik vannak, amitől szerethetővé és megközelíthetővé válnak. A keresztény egyistent félni kéne, ami sokkal kevésbé motiváló szerintünk.
Az itteni buszközlekedés sajnos pont olyan, amilyennek leírták a neten, akik sokat jártak már itt. Elvben van menetrend, de aztán ha beállsz a buszmegállóba, a busz vagy jön vagy nem vagy már elhúzott - legutóbbira is láttunk példát, mikor sikerült az időpont előtt egy kicsivel megérkeznünk egy megállóba. Aki az időpontra érkezett, már csak az elinduló busz fenekét figyelhette meg. Aztán ha jön a busz, akkor se tudsz felszállni, csak ha hadonászol neki, hogy álljon meg. Láttuk, hogy a helyiek szokása emiatt az úttesten állva várni a buszt, vagy pedig a motyóikat kipakolni a járda szélére a buszsofőr által is jól látható helyre, hogy így jelezzék a felszállási szándékukat. Na, ha jövök még ide, emiatt sem foglalnék még egyszer olyan helyre szállást, ahol ennyire buszokra vagyunk utalva. A metrózást is kipróbáltuk, az sokkal kényelmesebb. A metrók úgy járnak, mint a többi európai nagyvárosban: gyakran és megbízhatóan.
Ide holnap érkezik egy kis hőhullám 35 fokkal. Tegnap 31 volt, ma 33. Semmi ahhoz képest, ami otthon van. :(
18:09
augusztus 3. hétfő
Összepakolásztunk athéni szállásunkon. 11-ig lehetünk itt, akkor a bőröndöt leadhatjuk a tulaj anyukájánál egy emelettel fejjebb és itt hagyhatjuk délutánig. Kis kajavásárlás után tengerpartra megyünk, fél 4-re visszajövünk a bőröndért, aztán irány a kikötő, ahonnan a kompunk fél 6-kor indul Náxosz szigetére. :)
10:17
Fél óra késéssel ugyan, de elindult végre a nagy komp, amin ülünk! Nagyon izgi, sose láttam még ilyesmiket, mint ma! A kikötő hatalmas és nem értünk itt semmihez, úgyhogy a villamos, amivel jöttünk, kilométerekre tett le onnan, ahol a kompunk állt, szóval a tűző napon az összes cókmókunkkal együtt loholtunk ide. A bőröndünket a komp gyomrában hagytuk, lépcsők és mozgólépcsők hoztak fel az utastérbe, aminek nagy részét végigjártuk, mire találtunk üres helyet magunknak. Kitikkadva ültünk le végre egy asztalhoz. Az ülés (pad) kényelmes, puha, bár az út végére valószínűleg már nem fog annak tűnni, mert megint fáradtak leszünk, de most minden nagyon jó. :) A büféből szereztünk óriási, cukros fánkokat, frappét és hideg vizet, ezektől vissza is tért az életerőnk. Már kinyitott az étterem, később főtt vacsit is veszünk majd. Nem olcsó, de most nem érdekel az ára. Az elmúlt napokban semmi főtt kaját nem ettünk és nagyon olcsón étkeztünk.
Ma délelőtt egyébként egy olyan tengerparton fürdőztünk, ami jobb, mint ahol szombaton jártunk és ráadásul a szállásunktól könnyebben elérhető helyen volt, egy villamos pont oda vitt. Ez sem tudtam még szombaton, amúgy aznap is oda mentünk volna. Mondom, nem értek itt semmihez. :) Pedig igyekeztem gondosan felkészülni erre a nyaralásra, de aztán lenni a valóságban mégis más.
18:16
Olvastam, Jojó rajzol az iPad-jén, Krisztával írogattunk. Előtte tettem egy kis felfedezőutat, kimentem a szabadba és elképesztő dolgokat láttam! :) Soha nem voltam még ekkora tengeri hajón, soha ezelőtt nem távolodtam el ilyen messzire a szárazföldtől hajóval! Szóval nagyon izgalmas nekem itt minden. A mély tenger színe... nos, tengerészkék. :) Erős, meleg szél süvít kinn. A horizonton hegyvonulat látszik.
19:19
Az elmúlt órák hihetetlenül gyorsan repültek el, annyi izgalmas, új élményben volt részünk! Most éppen Párosz kikötőjében állunk. Sokan leszállnak itt, de mi megyünk tovább. A területet, ahol eddig ültünk, lezárták takarítás céljára már, úgyhogy átültünk máshova. Most már bőven van hely, mivel az utasok száma jócskán lecsökkent.
Fél 9 körül volt naplemente, megnéztük a fedélzetről. Tényleg szinte alig hiszem, hogy ilyesmit láttam a saját szememmel! Láttuk, ahogy a nap lassan eltűnik Kéosz szigete mögött. :) Jojó közben készített egy jó fotót egy ismeretlen lányról, mert beleállt pont a naplementébe. Jojó ezután odament a lányhoz, hogy nem kéri-e a fotót, beszédbe elegyedtek, emailt és Insta tag-et cseréltek, stb. :) Jojó mesélte, hogy a lány félig görög, félig ukrán, Pároszra tart és a neve Ioanna, vagyis lényegében Jojó druszája. :)
Nagyon tetszik, hogy szinte bárhova lehet kószálni ezen a hajón! Már minden oldalán és emeletén jártunk kinn, felmentünk a tetejére is, ahol nagy a zúgás, közelről látszik a sárga alapon kék csillag (Blue Star Ferries az üzemeltetője), és ott tárolják az utazáson résztvevő kutyusokat ketrecekben. És jártunk a tatjánál is, ahol jókora görög zászló leng a szélben.
9-kor vacsoráztunk végre főtt ételt, ránk fért.
Mivel késéssel indultunk, szerintem nem sokkal éjfél előtt fogunk Náxoszra megérkezni.
22:39
augusztus 4. kedd
Tényleg elmúlt már éjfél, mire megérkeztünk Náxoszra, de nem sokkal. A komptól azonnal a taxik felé vettük az irányt, de Jojó észrevett egy náxoszi macskát és minden fáradtságát elfelejtve meg akarta etetni egy kis macska snack-kel. Türelmesen megvártam. Elvégre azért (is) vagyunk most itt, hogy ilyen élményei legyenek. :)
Délelőtt egy kis kajavásárlás után már jöttünk is a tengerpartra. Gyönyörű itt a víz, kristálytiszta, közelről türkizzöld, a homok mély és puha. Körben a szigetek kisebb-nagyobb hegyei emelkednek a láthatár fölé.
Jojó a víz közelében ül és vízfestékkel festi, amit lát. Olyan ecsete van ehhez, aminek a nyelébe lehet tölteni vizet és tengervizet töltött bele. Tehát a tengerrel festi a tengert. Az én művészlélek lányom! <3 Az előbb láttam, hogy mellé telepedett két kislány és érdeklődve figyelték.
13:03
Jojó régóta a napon ül és most csak festeni akar. Odamentem megitatni és újra bekenegettem naptejjel. Néha bemegyek a vízbe lehűlni. Hiányolom az olvasmányom, nem hoztam el, mert arra számítottam, hogy Jojónak inkább sétálgatni lesz kedve. Nem baj, hagyom. Most éppen ráérünk.
Itt csak 28 fok van, elvben ma 29 lesz a max. Közben Magyarországon mégsem kellett teljesen leállítani a Paksi Atomerőművet, részben még üzemel, csak a víz- és villanyfogyasztás mérséklésére kérték a lakosságot. Úgy látom, holnap és holnapután fogja elérni ott a 40 fokot a hőmérséklet. Kriszta, Riki és Kriszta szülei Zalában vannak, mert még tart az oviszünet. Ez jó, ott valamivel elviselhetőbb lehet a helyzet, mint Budapesten.
14:01
Ma csak kajálni mentünk haza, egyébként a tengerparton töltjük a napot. Evészet után már az olvasmányommal tértem vissza. Jojó befejezte a kis festményét. Én sokszor beúsztam a tengerbe lehűlni, aztán heveréztem tovább a törölközőn. Kicsit aludtam is. Most olyan rendkívüli helyzetben vagyunk, hogy egy tenger partja rövid sétatávra van onnan, ahol lakunk! Nagyon, nagyon ritkán fordul ez elő a mi életünkben! Úgyhogy ki fogjuk használni és sötétedés után is körülnézünk majd itt. Megnézhetnénk a partról a naplementét és kihozhatnánk a vacsorára szánt salikat is ide! Még nem döntöttük el. Majd megbeszélem Jojóval. Most kicsit hazamegyünk mosakodni.
18:14
Miután megmosakodtunk, Jojó elaludt. Nem csodálom, múlt éjjel megint keveset aludtunk és ő a parton nem aludt, amikor én igen. Szóval egyedül mentem naplementét nézni és Krisztára gondoltam közben. <3 Nagyon hiányzik éppen!
Végigsétáltam a parton a homokban abba az irányba, amerre a napot láttam eltűnni egy kis hegy mögött. Elmentem egészen a hegyig. A parton már csak kevesen voltak. Egy-egy család, akik hagyják a gyerekeiket ébren maradni, ameddig csak akarnak és egy szál fürdőruhában szaladgálni a tengerparton, ameddig teljesen be nem sötétedik.
A kis hegy alatt egy öböl van, benne érdekes sziklák. Néhány hatalmas és lapos a teteje és biztos vagyok benne, hogy nappal azokat is ellepik a törölközők és a strandolók, de most nem volt ott senki. Még egy éttermet találtam az öböl fölött, de aztán nem mentem sokkal tovább. Zsákutcát jelzett a tábla és úgy tűnt, az út egy kis épülethez vezet. Lehet, hogy gyalog tovább lehetett volna menni, de inkább visszafordultam és hazajöttem vacsorázni. Jojó is evett, aztán javasoltam, hogy menjünk ki csillagokat nézni. Egyedül volt kedve menni, úgyhogy végül én is megint egyedül mentem. Egy darabig ültem a parton a csillagok alatt, hallgattam a tengert, megint Krisztára gondoltam, aztán később Anya is eszembe jutott meg a Mama. Szóval azok, akiket nagyon szeretek és nagyon messze vannak most tőlem. Végül felkeltem és ellenkező irányba indultam a parton, mint sötétedés előtt. Egy bárból harsány zene szólt és lila fénnyel világította be a homokot. A parton váltják egymást a bérelhető napozóágyakkal kirakott szakaszok és az üresek, ahol a saját törölköződet, napernyődet, stb. pakolhatod le. Ahogy haladtam, úgy találkoztam egyre kényelmesebb napozóágyakkal. A végén már olyan vastag matracuk volt, mint egy normál ágymatrac, aztán már külön fejpárnájuk is volt! Napi több 10 eurót is elkérnek egy ilyen napozóágy bérléséért, de sötétedés után már üresen áll mind. Néhányban egy-egy ember hever és telefonozik, a sötétben csak a képernyő által megvilágított arcuk látszik. Néhányon négy-öt fős társaságok üldögélnek, iszogatnak és beszélgetnek. Arra gondoltam, milyen jó lenne megágyazni az egyiken éjjelre és ott aludni a csillagos ég alatt a tengerzúgásban! Nyilván nem szabadna ezt csinálni, de amúgy kit zavarna? Éjjel már senkinek se kellenek ezek a nappal ilyen drágán mért ágyak.
Szóval ilyeneken gondolkodtam, elsétáltam illatozó éttermekig, aztán visszafordultam, hazajöttem és lekörmöltem ezt.
Jojó még mindig nincs itthon, felhívom most már, hogy merre jár.
23:39
augusztus 5. szerda
A sziklás öbölnél ülök, amit tegnap este fedeztem fel. Imádom az ilyen helyeket! Ebédig Jojóval voltam itt, ő is úszkált egy kicsit, felfedezte a sziklákat, az egyiknek a tetején ülve festett. Ebédelni hazamentünk és ebéd után Jojó ledőlt, mert görcsöl a méhe szegénynek. Ha estére jobban lesz, eljön velem a városba. A szigetnek a "Chora Naxos" nevű városka a fővárosa (ami annyit jelent, hogy "Náxosz városa"), oda érkezett a kompunk. A taxi aznap negyed óra alatt ért velünk a szállásunkhoz. Van egy buszjárat is itt, este megpróbálnánk azzal menni.
Én nem akartam ebéd után otthon maradni, úgyhogy most megint egyedül vagyok. De életem hány napján mondhatom azt, hogy "na, ebéd után lesétálok a tengerpartra"? Nagyon, nagyon kevés napon. Túl kevésen, az biztos. Úgyhogy jöttem egyedül.
Szerintem egy csoda minden ilyen kis sziklás tengeri öböl! A sekély, tiszta víz, ami alatt látszik a fény játéka a homokon. A sziklákon futkosó rákok. A vízinövények közt úszkáló halacskák. Búvármaszkkal érkeztem ezúttal, hogy utóbbiakat is jól megfigyelhessem. :) Subnautica élőben. :) Jojó meg mondta korábban, hogy a sziklákon átszökdelve úgy érezte magát, mint egy Metkayina. :) Érdekes, nekem is eszembe jutott erről a sziklás kis öbölről a tengeri na'vik élőhelye. :)
16:09
Késő van, de nincs kedvem aludni, amíg le nem írom, mik történtek még ma. :)
Késő délután hazaballagtam a tengerpartról. Jojó jobban volt, azt mondta, jön velem a városba. Azt olvastuk neten, hogy a buszok óra 05-kor és 35-kor érkeznek a hozzánk legközelebbi buszmegállóba, de azt is olvastuk, hogy ezt senki ne vegye biztosra. :) Ilyen itt a buszközlekedés. Jegyünk már volt, már első nap vettünk négy darabot a kisboltban, ugyanis azt is olvastam, hogy a buszon nem lehet venni. 18 órakor a buszmegállóban voltunk és 18:05-kor határozottan nem jött busz. :) Jött viszont a megállóba egy (beszédjük alapján) brit család, apa, anya, tinilány. A hölgyek hosszú nyári ruhában, a fickó is elegánsan öltözve, vasalt térdnadrág, fehér ing. Reménykedő taxisok húztak el mellettünk egymás után, lassítottak, dudáltak, hátha rájuk fanyolodunk busz hiányában. Én elhessegettem őket, nem azért vettem buszjegyeket, plusz első éjjel a taxi 30 euróért szállított haza és gondoltam, hogy most se lett volna sokkal olcsóbb. (Egy buszjegy jelenleg 2,30 euró.) A brit(nek hangzó), Osprey hátitatyót és Tommy Hilfiger inget viselő családapa megkérdezte az egyik taxist, hogy mennyi lenne a fuvar ára, de mikor meghallotta, hogy 20 euró, ő is elhajtotta. Azon mulattam magamban, hogy ha kevesebbet költene hátitatyóra és ingre, akkor talán megengedhetné magának, hogy taxival vigye be a családját a városba. :D
Végre 18:26-kor (sose tudjuk, meg miért pont akkor) megérkezett a busz! Hadonásztam neki, hogy álljon meg (így kell, különben nem áll meg), felszálltunk és végre világosban is láthattunk valamennyit ebből a szigetből. Aztán megérkeztünk a chorába és megint alig tudtam elhinni, hogy hol vagyok! :) (Sok ilyen pillanat volt az elmúlt napokban.) Hónapokig készültem erre az útra és tervezgetés közben rengeteg képet és videót láttam Náxosz városának kikötőjéről, kis utcácskáiról, éttermeiről és a sziget egyik jelképéről, a Portarának is nevezett Apollo templom kapuról. Utóbbit kivilágítva láttuk a távolban első éjjel a kompról leszállás után. Alig vártam, hogy közelről is megnézhessem! Lassan, bámészkodva mentünk odáig is, Jojó sziklákra mászott, csodáltuk a vad tenger hatalmas, sötét hullámait. A templom romja egy kis dombon áll, oda felmásztunk, fotózgattunk, nézelődtünk.
Mire onnan lemásztunk, már elég alacsonyan járt a nap, aranyszínű lett minden, egy utcazenész olyan átéléssel és szépen énekelt valamit görögül, hogy majdnem elbőgtem magam, pedig nem értettem belőle semmit. :) Kriszta megint nagyon hiányzott... Jojókám cicákat etetett (mindenhova viszi az athéni Lidl-ben vett cicacsemegét és haszna is van), aztán mi is leültünk egy étteremnél enni. Muszakát kértem, ha már Görögországban vagyok, Jojó pedig bárányt főtt krumplival. Utóbbinak a felét elhoztuk, mert annyival is jóllakott. Vacsi után még sétálgattunk és nézelődtünk egy kicsit a környéken, megsimogattunk sok szép cicát, aztán vártunk egy errefelé tartó buszt. Akkor még azon izgultam, honnan fogjuk tudni a tök sötétben, hogy hol kell leszállni, de szerencsére a buszvezető hölgy jó hangosan minden megálló nevét előre bekiabálta, úgyhogy ezzel sem volt gond. :)
23:32
augusztus 7. péntek
Tegnap nem írtam, nem jutottam oda. A szállást délelőtt 11-ig el kellett hagyni és a kompunk vissza Athénba csak este fél 11-kor indult. Bebuszoztunk a chorába és a kikötő közelében csöveztünk egész nap. Bár eredetileg szerettem volna a bőröndtől megszabadulni, sajnos nem foglaltam időben Stasher helyet és mind betelt. Úgyhogy felváltva őriztük a cuccunkat és mentünk felfedezőutakra.
A kikötő mellett, a Portara dombja alatt is szabad úszkálni, ezt nem tudtam szerda estig, amikor láttam ott úszkáló embereket. Tegnap én is megmártóztam ott. :) Jojó nem akart vízbe jönni. Körülnéztünk a kis csecsebecse piacon, ami labirintus-szerű, rendkívül szűk utcácskákban van elrejtve. Találtam ősi romokat. Jojó sokat szórakoztatta magát macskákkal. Olvastam is persze. Felváltva sétálgattunk a tengerpartnak a vad részén, ahol nem szabad fürdeni, mert óriásiak a hullámok. Imádtam nézni és hallgatni! Félelmetes!
Este felkerestük a nyilvános WC + zuhanyzó szolgáltatást. Ez egy zseniális turistabarát hely ott a náxoszi kikötőben. Ingyen (de persze illik borravalót adni) le lehet zuhanyozni és átöltözni, mielőtt folytatod az utazásodat.
Erre az éjszakai utazásra olyan jegyeket vettem a kompra, hogy legyen saját, kényelmes helyünk. Olyan üléseket utalnak ki, mint amilyenek a repülőgépen vannak. Szerencsénk volt, pont egy sor legelső két ülését kaptuk meg, az ülések előtt tehát volt sok hely. A bőröndöt ott keresztbe tettem, rátettem a lábam, betakaróztam a nagy strandtörölközőmmel, fejem alá nyomtam egy nyakpárnát és egész jót alhattam volna, csakhogy az összes többi ember, akiknek nem jutott ilyen szuper lábtartó, össze-vissza szenvedtek és nem lehetett tőlük aludni. A lábukat az ülésre behúzták, széket rángattak oda és arra pakolták, előttük lévő ülés tetejére (másik utas fejére) vagy a karfájára (másik utas mellé!) nyújtották ki gátlástalanul. A mögöttem ülő egész éjjel fészkelődött, miközben ezeket végigpróbálta és rugdosta a hátam. Szóval az éjjel nem volt kényelmes, de legalább nem is tartott sokáig, mert reggel 5-kor már szólt az ébresztő a hangosbemondóból, miszerint "megérkeztünk a Pireusz kikötőbe, tessék kérem leszállni a hajóról." Nem baj, ennyit nekem bőven megért, hogy láthassak még egy náxoszi naplementét. :)
Érkezésünk után néhány órát bolyongtunk Athénban, mire eljutottunk oda, ahol most vagyunk, egy szép, rendezett, fizetős tengerpartra a reptértől délre. Itt van saját napozóágyunk, mert a belépő árában benne van, tudunk hűsölni a tengerben, van WC, zuhany, öltöző, minden, ami kell. Délután 1 körül indulunk a reptérre, mert sokat kell odáig buszozni és nem bízok már az itteni buszokban. :)
Na, megyek a tengerbe. :)
32 fok van jelenleg, délután se lesz 33-nál több elvben. Olvastam, hogy Magyarországon véget ért a hőhullám és így lesz délután 33 fok... az eddigi 40-41 helyett.
10:01
július 31. péntek
A reptéren ülünk Jojóval, a bőröndünket már feladtuk, a biztonsági ellenőrzésen sikeresen átmentünk. Eddig egy óra késésre kell számítanunk. Most már tényleg nem értem, mi okból késik mindig minden repülőgép. Talán olyan ez, mint a moziban, hogy a film "kezdési időpontja" valójában csak a legalább negyed óráig tartó reklámok és előzetesek kezdetét jelenti, így kényszerítve rá az embert arra, hogy azokat is végignézze? És a repülőgépek indulását meg azért halogatják, hogy hosszú órákat legyél kénytelen a repülőtéren tölteni, vásárolni, eszegetni, költeni a pénzed közben? Persze lehet, hogy ez hülyeség. De egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha tényleg így lenne. Este 7 előtt 5 perccel indultunk volna, ehelyett háromnegyed 8-ra tettek ígéretet.
Most múlt fél 7.
Végül 20:19 lett az indulásunk időpontja, akkor bőgtek fel a repülőgép hajtóművei. Na, mindegy, a lényeg, hogy végre úton vagyunk. Görögországban a magyar időnél egy órával később van, úgyhogy mire megérkezünk, ott kb. este 11 lesz. Akkor kell majd valahogy eljutnunk a szállásunkra. Jojó az iPad-jén rajzolgat, mellette az ablaknál ülő görög fiatalember kávézgat. Mi Kriszta által csomagolt szendvicseket vacsoráztunk. <3 Most akkor előhalászom az ülészsebből a Kindle-ömet és olvasni fogok.
20 óra 48 van.
augusztus 1. szombat
VÉGRE a szálláson! Éjjel háromnegyed 2-re értünk ide. Nincs valami jó helyen a szállás, de hát mit tudtam én, sose jöttem ide repülővel ezelőtt. Metrónak nincs megállója a közelben, szóval kétféle busszal jöttünk, és utána még tíz percet gyalogolni is kellett. De a lényeg, hogy megérkeztünk, Athénban vagyunk, és ennek nagyon örülök. :)
Jojó mosakszik, utána megyek én is, aztán alszunk. A szállásunk belülről amúgy szuper, tágas, két külön szobánk van, mindkettőben nagy dupla ágy, saját fürdő, konyha, csak a környék fura, legalábbis sötétben. Világosban talán szebb.
Az időjárásról: erős, langymeleg szél süvít és jóval alacsonyabb a hőmérséklet, mint Budapesten.
Helyi idő 1:59, otthon 00:59 van.
Este van már, a konyhában ülök egyedül. Jojó vacsi után azonnal nyugovóra tért. Jól kifárasztottam szegényt. :) Nem sokat aludtunk, mert reggel 8-kor ébresztőt fújtam, hogy ki tudjuk használni az időt. Reggeli után először is a közeli Lidl-be sétáltunk el kaját szerezni, utána hazajöttünk, összepakoltunk és ellátogattunk a Votsalakia Beach nevű tengerpartra. Ez ingyen van és kezdetnek jó volt, de biztos fogunk szebb tengerpartot is látni itt Görögországban. (Barcelona ingyenes tengerpartjai sokkal jobbak.)
A környék, ahol lakunk, nappal tényleg szebb, mint éjjel. Sok érdekes fát láttunk, mindegyiken zöld, éretlen termésekkel: olajbogyó, gránátalma, citrom. Gyönyörködünk a pálmafákban - azok mindig különlegesek lesznek nekem, mert ritkán látom őket - és hallgatjuk a kabócák kerepelését. Nagyon örülünk az itt mindenfelé sétálgató és heverésző macskák társaságának is. :) Direkt nekik vettünk egy kis cica snack-et is a Lidl-ben, és Jojó azzal csalogatja magához őket. :)
A tengerparton kajáltunk kis hűtőszatyrunkból, aztán hazajöttünk és délután 4-re mentünk az Akropoliszhoz. Mivel azt olvastam, hogy oda érdemes előre venni jegyet és vagy nagyon korán reggel vagy késő délután tanácsos menni, ezért erre az időpontra kellett odaérnünk.
Buszokkal és villamossal közlekedtünk ma mindenhova a nem túl jó elhelyezkedésű szállásunk és amiatt, hogy a tengerpartra se visz metró. Jojó nagyon ügyesen navigál, ezzel sok stresszt levesz rólam, mert én borzalmasan rosszul tudok tájékozódni. Szóval hálás vagyok neki, hogy gyorsan és hatékonyan megtalálja mindig a legjobb utat és a megállókat, nekem meg csak követnem kell. :)
Egyébként azért pont Görögországba jöttünk, mert amikor ajánlottam Jojónak (tavaly év végén vagy idén év elején, már nem emlékszem), hogy egy közös tengerparti nyaralást megejthetnénk már, amíg még gyereknek számít a booking.com-on, akkor azonnal Görögországot választotta úticélnak. Szerette volna a valóságban is megnézni az ókori romokat, amikről történelemórákon tanult. Mivel én is imádom, ha ókori romok közelében lehetek, nagyon örültem a választásának. :) Én 20+ plusz éve Noéval jártam már egyszer Görögországban, Nei Pori-ban, ahova busszal utaztunk Magyarországról egy egész napig, aztán egy napra ide Athénba is elhozattuk magunkat és megnéztük az Akropoliszt. Az is jó kaland volt, de nagyon örülök, hogy most Jojóval is lehetek itt, még mielőtt végérvényesen felnő. :)
A nap egyik fénypontja: görögnek néztek. :) Mármint nem kinézetem alapján, hanem görögül köszöntem egy eladónak, mikor fagyit vettünk, de persze mást nem igazán tudtam görögül mondani, és az eladó meghökkenve azt mondta, hogy "Oh, hello! I thought you were Greek! You have very good pronunciation!" :))
21:45 van, igyekszem én is nemsokára lepihenni.
augusztus 2. vasárnap
A Nemzeti Kert nevezetű parkban ülünk Jojóval. Kellemes, árnyas padot találtunk. Ő fest, én írok. Szellő lengedez, pihenünk, ránk fér.
Délelőtt az Ókori Agorát látogattuk meg. Leginkább Héphaisztosz temploma nyűgözött le minket. Ez a legjobb állapotban fennmaradt ókori görög templom. Nekem a tegnap látott Parthenónnál is jobban tetszik, hiába utóbbi nagyobb meg híresebb. Héphaisztosz temploma pont elég nagy ahhoz, hogy lenyűgöző legyen, de nem annyira nagy, hogy fenyegető legyen. És tényleg olyan jó állapotban van, több ezer éves kora ellenére, hogy könnyű elképzelni, milyen lehetett fénykorában, amikor a díszes faragványai még nem koptak meg, amikor még ókori emberek sétálgattak mellette. Arról beszélgettünk Jojóval, hogy mennyivel szimpatikusabbnak tartjuk a görög többistenhitet a keresztény egyistenhitnél, mert előbbi szerint az isteneknek is emberi tulajdonságaik és hiányosságaik vannak, amitől szerethetővé és megközelíthetővé válnak. A keresztény egyistent félni kéne, ami sokkal kevésbé motiváló szerintünk.
Az itteni buszközlekedés sajnos pont olyan, amilyennek leírták a neten, akik sokat jártak már itt. Elvben van menetrend, de aztán ha beállsz a buszmegállóba, a busz vagy jön vagy nem vagy már elhúzott - legutóbbira is láttunk példát, mikor sikerült az időpont előtt egy kicsivel megérkeznünk egy megállóba. Aki az időpontra érkezett, már csak az elinduló busz fenekét figyelhette meg. Aztán ha jön a busz, akkor se tudsz felszállni, csak ha hadonászol neki, hogy álljon meg. Láttuk, hogy a helyiek szokása emiatt az úttesten állva várni a buszt, vagy pedig a motyóikat kipakolni a járda szélére a buszsofőr által is jól látható helyre, hogy így jelezzék a felszállási szándékukat. Na, ha jövök még ide, emiatt sem foglalnék még egyszer olyan helyre szállást, ahol ennyire buszokra vagyunk utalva. A metrózást is kipróbáltuk, az sokkal kényelmesebb. A metrók úgy járnak, mint a többi európai nagyvárosban: gyakran és megbízhatóan.
Ide holnap érkezik egy kis hőhullám 35 fokkal. Tegnap 31 volt, ma 33. Semmi ahhoz képest, ami otthon van. :(
18:09
augusztus 3. hétfő
Összepakolásztunk athéni szállásunkon. 11-ig lehetünk itt, akkor a bőröndöt leadhatjuk a tulaj anyukájánál egy emelettel fejjebb és itt hagyhatjuk délutánig. Kis kajavásárlás után tengerpartra megyünk, fél 4-re visszajövünk a bőröndért, aztán irány a kikötő, ahonnan a kompunk fél 6-kor indul Náxosz szigetére. :)
10:17
Fél óra késéssel ugyan, de elindult végre a nagy komp, amin ülünk! Nagyon izgi, sose láttam még ilyesmiket, mint ma! A kikötő hatalmas és nem értünk itt semmihez, úgyhogy a villamos, amivel jöttünk, kilométerekre tett le onnan, ahol a kompunk állt, szóval a tűző napon az összes cókmókunkkal együtt loholtunk ide. A bőröndünket a komp gyomrában hagytuk, lépcsők és mozgólépcsők hoztak fel az utastérbe, aminek nagy részét végigjártuk, mire találtunk üres helyet magunknak. Kitikkadva ültünk le végre egy asztalhoz. Az ülés (pad) kényelmes, puha, bár az út végére valószínűleg már nem fog annak tűnni, mert megint fáradtak leszünk, de most minden nagyon jó. :) A büféből szereztünk óriási, cukros fánkokat, frappét és hideg vizet, ezektől vissza is tért az életerőnk. Már kinyitott az étterem, később főtt vacsit is veszünk majd. Nem olcsó, de most nem érdekel az ára. Az elmúlt napokban semmi főtt kaját nem ettünk és nagyon olcsón étkeztünk.
Ma délelőtt egyébként egy olyan tengerparton fürdőztünk, ami jobb, mint ahol szombaton jártunk és ráadásul a szállásunktól könnyebben elérhető helyen volt, egy villamos pont oda vitt. Ez sem tudtam még szombaton, amúgy aznap is oda mentünk volna. Mondom, nem értek itt semmihez. :) Pedig igyekeztem gondosan felkészülni erre a nyaralásra, de aztán lenni a valóságban mégis más.
18:16
Olvastam, Jojó rajzol az iPad-jén, Krisztával írogattunk. Előtte tettem egy kis felfedezőutat, kimentem a szabadba és elképesztő dolgokat láttam! :) Soha nem voltam még ekkora tengeri hajón, soha ezelőtt nem távolodtam el ilyen messzire a szárazföldtől hajóval! Szóval nagyon izgalmas nekem itt minden. A mély tenger színe... nos, tengerészkék. :) Erős, meleg szél süvít kinn. A horizonton hegyvonulat látszik.
19:19
Az elmúlt órák hihetetlenül gyorsan repültek el, annyi izgalmas, új élményben volt részünk! Most éppen Párosz kikötőjében állunk. Sokan leszállnak itt, de mi megyünk tovább. A területet, ahol eddig ültünk, lezárták takarítás céljára már, úgyhogy átültünk máshova. Most már bőven van hely, mivel az utasok száma jócskán lecsökkent.
Fél 9 körül volt naplemente, megnéztük a fedélzetről. Tényleg szinte alig hiszem, hogy ilyesmit láttam a saját szememmel! Láttuk, ahogy a nap lassan eltűnik Kéosz szigete mögött. :) Jojó közben készített egy jó fotót egy ismeretlen lányról, mert beleállt pont a naplementébe. Jojó ezután odament a lányhoz, hogy nem kéri-e a fotót, beszédbe elegyedtek, emailt és Insta tag-et cseréltek, stb. :) Jojó mesélte, hogy a lány félig görög, félig ukrán, Pároszra tart és a neve Ioanna, vagyis lényegében Jojó druszája. :)
Nagyon tetszik, hogy szinte bárhova lehet kószálni ezen a hajón! Már minden oldalán és emeletén jártunk kinn, felmentünk a tetejére is, ahol nagy a zúgás, közelről látszik a sárga alapon kék csillag (Blue Star Ferries az üzemeltetője), és ott tárolják az utazáson résztvevő kutyusokat ketrecekben. És jártunk a tatjánál is, ahol jókora görög zászló leng a szélben.
9-kor vacsoráztunk végre főtt ételt, ránk fért.
Mivel késéssel indultunk, szerintem nem sokkal éjfél előtt fogunk Náxoszra megérkezni.
22:39
augusztus 4. kedd
Tényleg elmúlt már éjfél, mire megérkeztünk Náxoszra, de nem sokkal. A komptól azonnal a taxik felé vettük az irányt, de Jojó észrevett egy náxoszi macskát és minden fáradtságát elfelejtve meg akarta etetni egy kis macska snack-kel. Türelmesen megvártam. Elvégre azért (is) vagyunk most itt, hogy ilyen élményei legyenek. :)
Délelőtt egy kis kajavásárlás után már jöttünk is a tengerpartra. Gyönyörű itt a víz, kristálytiszta, közelről türkizzöld, a homok mély és puha. Körben a szigetek kisebb-nagyobb hegyei emelkednek a láthatár fölé.
Jojó a víz közelében ül és vízfestékkel festi, amit lát. Olyan ecsete van ehhez, aminek a nyelébe lehet tölteni vizet és tengervizet töltött bele. Tehát a tengerrel festi a tengert. Az én művészlélek lányom! <3 Az előbb láttam, hogy mellé telepedett két kislány és érdeklődve figyelték.
13:03
Jojó régóta a napon ül és most csak festeni akar. Odamentem megitatni és újra bekenegettem naptejjel. Néha bemegyek a vízbe lehűlni. Hiányolom az olvasmányom, nem hoztam el, mert arra számítottam, hogy Jojónak inkább sétálgatni lesz kedve. Nem baj, hagyom. Most éppen ráérünk.
Itt csak 28 fok van, elvben ma 29 lesz a max. Közben Magyarországon mégsem kellett teljesen leállítani a Paksi Atomerőművet, részben még üzemel, csak a víz- és villanyfogyasztás mérséklésére kérték a lakosságot. Úgy látom, holnap és holnapután fogja elérni ott a 40 fokot a hőmérséklet. Kriszta, Riki és Kriszta szülei Zalában vannak, mert még tart az oviszünet. Ez jó, ott valamivel elviselhetőbb lehet a helyzet, mint Budapesten.
14:01
Ma csak kajálni mentünk haza, egyébként a tengerparton töltjük a napot. Evészet után már az olvasmányommal tértem vissza. Jojó befejezte a kis festményét. Én sokszor beúsztam a tengerbe lehűlni, aztán heveréztem tovább a törölközőn. Kicsit aludtam is. Most olyan rendkívüli helyzetben vagyunk, hogy egy tenger partja rövid sétatávra van onnan, ahol lakunk! Nagyon, nagyon ritkán fordul ez elő a mi életünkben! Úgyhogy ki fogjuk használni és sötétedés után is körülnézünk majd itt. Megnézhetnénk a partról a naplementét és kihozhatnánk a vacsorára szánt salikat is ide! Még nem döntöttük el. Majd megbeszélem Jojóval. Most kicsit hazamegyünk mosakodni.
18:14
Miután megmosakodtunk, Jojó elaludt. Nem csodálom, múlt éjjel megint keveset aludtunk és ő a parton nem aludt, amikor én igen. Szóval egyedül mentem naplementét nézni és Krisztára gondoltam közben. <3 Nagyon hiányzik éppen!
Végigsétáltam a parton a homokban abba az irányba, amerre a napot láttam eltűnni egy kis hegy mögött. Elmentem egészen a hegyig. A parton már csak kevesen voltak. Egy-egy család, akik hagyják a gyerekeiket ébren maradni, ameddig csak akarnak és egy szál fürdőruhában szaladgálni a tengerparton, ameddig teljesen be nem sötétedik.
A kis hegy alatt egy öböl van, benne érdekes sziklák. Néhány hatalmas és lapos a teteje és biztos vagyok benne, hogy nappal azokat is ellepik a törölközők és a strandolók, de most nem volt ott senki. Még egy éttermet találtam az öböl fölött, de aztán nem mentem sokkal tovább. Zsákutcát jelzett a tábla és úgy tűnt, az út egy kis épülethez vezet. Lehet, hogy gyalog tovább lehetett volna menni, de inkább visszafordultam és hazajöttem vacsorázni. Jojó is evett, aztán javasoltam, hogy menjünk ki csillagokat nézni. Egyedül volt kedve menni, úgyhogy végül én is megint egyedül mentem. Egy darabig ültem a parton a csillagok alatt, hallgattam a tengert, megint Krisztára gondoltam, aztán később Anya is eszembe jutott meg a Mama. Szóval azok, akiket nagyon szeretek és nagyon messze vannak most tőlem. Végül felkeltem és ellenkező irányba indultam a parton, mint sötétedés előtt. Egy bárból harsány zene szólt és lila fénnyel világította be a homokot. A parton váltják egymást a bérelhető napozóágyakkal kirakott szakaszok és az üresek, ahol a saját törölköződet, napernyődet, stb. pakolhatod le. Ahogy haladtam, úgy találkoztam egyre kényelmesebb napozóágyakkal. A végén már olyan vastag matracuk volt, mint egy normál ágymatrac, aztán már külön fejpárnájuk is volt! Napi több 10 eurót is elkérnek egy ilyen napozóágy bérléséért, de sötétedés után már üresen áll mind. Néhányban egy-egy ember hever és telefonozik, a sötétben csak a képernyő által megvilágított arcuk látszik. Néhányon négy-öt fős társaságok üldögélnek, iszogatnak és beszélgetnek. Arra gondoltam, milyen jó lenne megágyazni az egyiken éjjelre és ott aludni a csillagos ég alatt a tengerzúgásban! Nyilván nem szabadna ezt csinálni, de amúgy kit zavarna? Éjjel már senkinek se kellenek ezek a nappal ilyen drágán mért ágyak.
Szóval ilyeneken gondolkodtam, elsétáltam illatozó éttermekig, aztán visszafordultam, hazajöttem és lekörmöltem ezt.
Jojó még mindig nincs itthon, felhívom most már, hogy merre jár.
23:39
augusztus 5. szerda
A sziklás öbölnél ülök, amit tegnap este fedeztem fel. Imádom az ilyen helyeket! Ebédig Jojóval voltam itt, ő is úszkált egy kicsit, felfedezte a sziklákat, az egyiknek a tetején ülve festett. Ebédelni hazamentünk és ebéd után Jojó ledőlt, mert görcsöl a méhe szegénynek. Ha estére jobban lesz, eljön velem a városba. A szigetnek a "Chora Naxos" nevű városka a fővárosa (ami annyit jelent, hogy "Náxosz városa"), oda érkezett a kompunk. A taxi aznap negyed óra alatt ért velünk a szállásunkhoz. Van egy buszjárat is itt, este megpróbálnánk azzal menni.
Én nem akartam ebéd után otthon maradni, úgyhogy most megint egyedül vagyok. De életem hány napján mondhatom azt, hogy "na, ebéd után lesétálok a tengerpartra"? Nagyon, nagyon kevés napon. Túl kevésen, az biztos. Úgyhogy jöttem egyedül.
Szerintem egy csoda minden ilyen kis sziklás tengeri öböl! A sekély, tiszta víz, ami alatt látszik a fény játéka a homokon. A sziklákon futkosó rákok. A vízinövények közt úszkáló halacskák. Búvármaszkkal érkeztem ezúttal, hogy utóbbiakat is jól megfigyelhessem. :) Subnautica élőben. :) Jojó meg mondta korábban, hogy a sziklákon átszökdelve úgy érezte magát, mint egy Metkayina. :) Érdekes, nekem is eszembe jutott erről a sziklás kis öbölről a tengeri na'vik élőhelye. :)
16:09
Késő van, de nincs kedvem aludni, amíg le nem írom, mik történtek még ma. :)
Késő délután hazaballagtam a tengerpartról. Jojó jobban volt, azt mondta, jön velem a városba. Azt olvastuk neten, hogy a buszok óra 05-kor és 35-kor érkeznek a hozzánk legközelebbi buszmegállóba, de azt is olvastuk, hogy ezt senki ne vegye biztosra. :) Ilyen itt a buszközlekedés. Jegyünk már volt, már első nap vettünk négy darabot a kisboltban, ugyanis azt is olvastam, hogy a buszon nem lehet venni. 18 órakor a buszmegállóban voltunk és 18:05-kor határozottan nem jött busz. :) Jött viszont a megállóba egy (beszédjük alapján) brit család, apa, anya, tinilány. A hölgyek hosszú nyári ruhában, a fickó is elegánsan öltözve, vasalt térdnadrág, fehér ing. Reménykedő taxisok húztak el mellettünk egymás után, lassítottak, dudáltak, hátha rájuk fanyolodunk busz hiányában. Én elhessegettem őket, nem azért vettem buszjegyeket, plusz első éjjel a taxi 30 euróért szállított haza és gondoltam, hogy most se lett volna sokkal olcsóbb. (Egy buszjegy jelenleg 2,30 euró.) A brit(nek hangzó), Osprey hátitatyót és Tommy Hilfiger inget viselő családapa megkérdezte az egyik taxist, hogy mennyi lenne a fuvar ára, de mikor meghallotta, hogy 20 euró, ő is elhajtotta. Azon mulattam magamban, hogy ha kevesebbet költene hátitatyóra és ingre, akkor talán megengedhetné magának, hogy taxival vigye be a családját a városba. :D
Végre 18:26-kor (sose tudjuk, meg miért pont akkor) megérkezett a busz! Hadonásztam neki, hogy álljon meg (így kell, különben nem áll meg), felszálltunk és végre világosban is láthattunk valamennyit ebből a szigetből. Aztán megérkeztünk a chorába és megint alig tudtam elhinni, hogy hol vagyok! :) (Sok ilyen pillanat volt az elmúlt napokban.) Hónapokig készültem erre az útra és tervezgetés közben rengeteg képet és videót láttam Náxosz városának kikötőjéről, kis utcácskáiról, éttermeiről és a sziget egyik jelképéről, a Portarának is nevezett Apollo templom kapuról. Utóbbit kivilágítva láttuk a távolban első éjjel a kompról leszállás után. Alig vártam, hogy közelről is megnézhessem! Lassan, bámészkodva mentünk odáig is, Jojó sziklákra mászott, csodáltuk a vad tenger hatalmas, sötét hullámait. A templom romja egy kis dombon áll, oda felmásztunk, fotózgattunk, nézelődtünk.
Mire onnan lemásztunk, már elég alacsonyan járt a nap, aranyszínű lett minden, egy utcazenész olyan átéléssel és szépen énekelt valamit görögül, hogy majdnem elbőgtem magam, pedig nem értettem belőle semmit. :) Kriszta megint nagyon hiányzott... Jojókám cicákat etetett (mindenhova viszi az athéni Lidl-ben vett cicacsemegét és haszna is van), aztán mi is leültünk egy étteremnél enni. Muszakát kértem, ha már Görögországban vagyok, Jojó pedig bárányt főtt krumplival. Utóbbinak a felét elhoztuk, mert annyival is jóllakott. Vacsi után még sétálgattunk és nézelődtünk egy kicsit a környéken, megsimogattunk sok szép cicát, aztán vártunk egy errefelé tartó buszt. Akkor még azon izgultam, honnan fogjuk tudni a tök sötétben, hogy hol kell leszállni, de szerencsére a buszvezető hölgy jó hangosan minden megálló nevét előre bekiabálta, úgyhogy ezzel sem volt gond. :)
23:32
augusztus 7. péntek
Tegnap nem írtam, nem jutottam oda. A szállást délelőtt 11-ig el kellett hagyni és a kompunk vissza Athénba csak este fél 11-kor indult. Bebuszoztunk a chorába és a kikötő közelében csöveztünk egész nap. Bár eredetileg szerettem volna a bőröndtől megszabadulni, sajnos nem foglaltam időben Stasher helyet és mind betelt. Úgyhogy felváltva őriztük a cuccunkat és mentünk felfedezőutakra.
A kikötő mellett, a Portara dombja alatt is szabad úszkálni, ezt nem tudtam szerda estig, amikor láttam ott úszkáló embereket. Tegnap én is megmártóztam ott. :) Jojó nem akart vízbe jönni. Körülnéztünk a kis csecsebecse piacon, ami labirintus-szerű, rendkívül szűk utcácskákban van elrejtve. Találtam ősi romokat. Jojó sokat szórakoztatta magát macskákkal. Olvastam is persze. Felváltva sétálgattunk a tengerpartnak a vad részén, ahol nem szabad fürdeni, mert óriásiak a hullámok. Imádtam nézni és hallgatni! Félelmetes!
Este felkerestük a nyilvános WC + zuhanyzó szolgáltatást. Ez egy zseniális turistabarát hely ott a náxoszi kikötőben. Ingyen (de persze illik borravalót adni) le lehet zuhanyozni és átöltözni, mielőtt folytatod az utazásodat.
Erre az éjszakai utazásra olyan jegyeket vettem a kompra, hogy legyen saját, kényelmes helyünk. Olyan üléseket utalnak ki, mint amilyenek a repülőgépen vannak. Szerencsénk volt, pont egy sor legelső két ülését kaptuk meg, az ülések előtt tehát volt sok hely. A bőröndöt ott keresztbe tettem, rátettem a lábam, betakaróztam a nagy strandtörölközőmmel, fejem alá nyomtam egy nyakpárnát és egész jót alhattam volna, csakhogy az összes többi ember, akiknek nem jutott ilyen szuper lábtartó, össze-vissza szenvedtek és nem lehetett tőlük aludni. A lábukat az ülésre behúzták, széket rángattak oda és arra pakolták, előttük lévő ülés tetejére (másik utas fejére) vagy a karfájára (másik utas mellé!) nyújtották ki gátlástalanul. A mögöttem ülő egész éjjel fészkelődött, miközben ezeket végigpróbálta és rugdosta a hátam. Szóval az éjjel nem volt kényelmes, de legalább nem is tartott sokáig, mert reggel 5-kor már szólt az ébresztő a hangosbemondóból, miszerint "megérkeztünk a Pireusz kikötőbe, tessék kérem leszállni a hajóról." Nem baj, ennyit nekem bőven megért, hogy láthassak még egy náxoszi naplementét. :)
Érkezésünk után néhány órát bolyongtunk Athénban, mire eljutottunk oda, ahol most vagyunk, egy szép, rendezett, fizetős tengerpartra a reptértől délre. Itt van saját napozóágyunk, mert a belépő árában benne van, tudunk hűsölni a tengerben, van WC, zuhany, öltöző, minden, ami kell. Délután 1 körül indulunk a reptérre, mert sokat kell odáig buszozni és nem bízok már az itteni buszokban. :)
Na, megyek a tengerbe. :)
32 fok van jelenleg, délután se lesz 33-nál több elvben. Olvastam, hogy Magyarországon véget ért a hőhullám és így lesz délután 33 fok... az eddigi 40-41 helyett.
10:01