Ha minden ugyanúgy lenne, mint életünk elmúlt öt őszén, akkor most Zalában lennénk péntek óta és ma jönnék haza. De nem így van, a dolgok megváltoztak, amikor Kriszta szülei kb. egy hónappal ezelőtt bejelentették, hogy odaköltöznek. Hogy miért, az a magánügyük, nem részletezem itt.
Mindig hónapokkal előre megtervezzük, mikor veszünk ki közös szabadságot. Pénteken és ma azért nem dolgozunk, mert most lett volna idei első őszi kiruccanásunk Zalába, ahova a stresszes mindennapok elől szoktunk elmenekülni egy kicsit a csendbe, nyugalomba, emberektől távol, természethez és aranyos állatkákhoz közel. Ennek most vége, de a lehetőségeinket kihasználtuk, pihentünk úgy, ahogy lehetett. Persze mehetünk még Zalába, Kriszta szülei szívesen látnak, de a ház kicsi, hosszabb ideig és kettesben nem lehetünk már ott. Majd meglátjuk, mi lesz, egyelőre máshol próbáltuk pótolni a mozgáshiányunkat. :)
Pénteken mindketten korán keltünk, Kriszta azért, hogy felfusson a Gellért-hegyre, én pedig azért, mert amikor Riki felébredt és nyöszörgött, anyja hiányában az én feladatom volt odamenni hozzá. :) Olvasgattam neki, amíg Kriszta haza nem ért, aztán én itthon edzettem, amíg ő elvitte Rikit oviba. Reggeli után felkerekedtünk és több mint 17 kilométert rollereztünk, közben a Duna-parton hekkeztünk, többször leültünk kellemes, árnyas parkokban olvasni, aztán uzsonnáztunk kávét és nagy süteményeket. :) Utána pedig bevásároltunk a szombati (ez tegnapelőtt volt) börzsönyi túrára.
Nagyon szeretünk túrázni, de valljuk be, Zalában a túrázásaink főleg sík terepen történtek. Kriszta kinézett egy börzsönyi túrát, ami nem csak hosszú, hanem meredek is volt. Magas-tátrai kalandjaink után nem volt benne számunkra semmi meglepő, de azért kemény volt. Diósjenőről mentünk fel a Csóványosra, onnan a Nagy-Hideg-hegyre, onnan pedig kicsit más útvonalon vissza. A megtett távolság 26 kilométer, az összes emelkedés pedig kb. 1000 méter volt. Bár a Tátrában egyvégtében szoktunk 1200 métert menni felfelé, most pedig fel-le mentünk, azért ezt is megéreztük. A túra után este, hogy ne kelljen még visszajönni ebbe a kedves kis aszfaltdzsungelbe, amit otthonunknak nevezhetünk, egy kempingben sátraztunk. :)
Tehát Zala helyett ezentúl ilyesmi kalandokat találunk majd ki magunknak.
Tegnap sátorban ébredtünk, kinn a szabadban reggeliztünk, miközben a nap melengetett, aztán összecuccoltunk és hazajöttünk, hogy itt folytassuk a pihenést. Olvasás, videojátékozás és sorozatnézés a program tegnap délelőtt óta.
Mindig hónapokkal előre megtervezzük, mikor veszünk ki közös szabadságot. Pénteken és ma azért nem dolgozunk, mert most lett volna idei első őszi kiruccanásunk Zalába, ahova a stresszes mindennapok elől szoktunk elmenekülni egy kicsit a csendbe, nyugalomba, emberektől távol, természethez és aranyos állatkákhoz közel. Ennek most vége, de a lehetőségeinket kihasználtuk, pihentünk úgy, ahogy lehetett. Persze mehetünk még Zalába, Kriszta szülei szívesen látnak, de a ház kicsi, hosszabb ideig és kettesben nem lehetünk már ott. Majd meglátjuk, mi lesz, egyelőre máshol próbáltuk pótolni a mozgáshiányunkat. :)
Pénteken mindketten korán keltünk, Kriszta azért, hogy felfusson a Gellért-hegyre, én pedig azért, mert amikor Riki felébredt és nyöszörgött, anyja hiányában az én feladatom volt odamenni hozzá. :) Olvasgattam neki, amíg Kriszta haza nem ért, aztán én itthon edzettem, amíg ő elvitte Rikit oviba. Reggeli után felkerekedtünk és több mint 17 kilométert rollereztünk, közben a Duna-parton hekkeztünk, többször leültünk kellemes, árnyas parkokban olvasni, aztán uzsonnáztunk kávét és nagy süteményeket. :) Utána pedig bevásároltunk a szombati (ez tegnapelőtt volt) börzsönyi túrára.
Nagyon szeretünk túrázni, de valljuk be, Zalában a túrázásaink főleg sík terepen történtek. Kriszta kinézett egy börzsönyi túrát, ami nem csak hosszú, hanem meredek is volt. Magas-tátrai kalandjaink után nem volt benne számunkra semmi meglepő, de azért kemény volt. Diósjenőről mentünk fel a Csóványosra, onnan a Nagy-Hideg-hegyre, onnan pedig kicsit más útvonalon vissza. A megtett távolság 26 kilométer, az összes emelkedés pedig kb. 1000 méter volt. Bár a Tátrában egyvégtében szoktunk 1200 métert menni felfelé, most pedig fel-le mentünk, azért ezt is megéreztük. A túra után este, hogy ne kelljen még visszajönni ebbe a kedves kis aszfaltdzsungelbe, amit otthonunknak nevezhetünk, egy kempingben sátraztunk. :)
Tehát Zala helyett ezentúl ilyesmi kalandokat találunk majd ki magunknak.
Tegnap sátorban ébredtünk, kinn a szabadban reggeliztünk, miközben a nap melengetett, aztán összecuccoltunk és hazajöttünk, hogy itt folytassuk a pihenést. Olvasás, videojátékozás és sorozatnézés a program tegnap délelőtt óta.
