Arra jöttem rá a napokban, hogy igazából nagyon beteges az a szeretet, amit az anyák a gyerekük iránt éreznek. Egy gyerek a születésétől a felnövéséig olyan mérhetetlen testi és lelki gyötrelmeknek teszi ki az anyját, hogy ha bárki más csinálná azt, utálnánk és látni se akarnánk, ehelyett a gyerekünket meg mindenkinél jobban szeretjük! Hogy működik ez??

Ami nekem az életben legjobban fáj és sokat sírtam már miatta, hogy soha nem kérhettem bocsánatot anyukámtól, pedig nagyon szeretnék! Szégyellem magam, ahányszor eszembe jut, hogy mennyi eszement baromságot zúdítottam rá annak idején, és azt hittem, hogy igazam van, miközben nekem még a seggemen volt a tojáshéj, ő meg nálam harminc évvel idősebb felnőtt volt! Aztán mire felnőttem és pofonvágott a valóság, ő már nem volt ott, hogy elmondhassam neki, hogy mennyire sajnálom...