Megkezdtem az idei töménytelen szabim felhasználását, és ezen a héten nem dolgoztam. Helyette rohangáltam mindenfelé orvosi vizsgálatokra, takarítottam, fodrásznál is jártam, ruhákat vásároltam, edzeni mentem minden másnap... Szuper volt ez a hét mindennel együtt, mert bőven volt időm ezekre a dolgokra és még pihenésre is, és Kriszta is kivett néhány napot közben, hogy együtt lehessünk. Most hétvégén ő már otthon van. Én Jojót vittem fodrászhoz tegnap, aztán rollerezni mentünk, mert végre csodálatos tavaszi idő van! :)))) Egész pontosan Jojóka az új hoverboardjával jött.
Útvonal:
Itthonról a Móricz Zsigmond körtérre gurultunk, hogy a Mekiben fagyit szerezzünk, de aztán inkább jégkrém mellett döntöttünk, amit a Gellért térnél vettünk meg és a rakpart korlátján sütkérezve fogyasztottunk el. Ezután átgurultunk a Szabadság hídon, majd dél(?) felé vettük az irányt és a Petőfi hídig gurultunk. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, visszafordulunk onnan, és ismét megtettük a két híd közti távolságot a másik irányban. Ezután a Kiskörúton haladtunk tovább az Andrássy útig, amin elgurultunk a Hősök teréig. Ott kicsit pihentünk, aztán a Dózsa György út - Thököly út útvonalon a Keleti pályaudvarig haladtunk. Onnan metróval és villamossal hazahozattuk magunkat.
Rollerrel / hoverboarddal megtett távolság: 11,2 km
Jojókámról: (Kis)kamaszodik. Hazudik, mint a vízfolyás. Sokszor úgy beszél velem, mintha a seggéből rántott volna elő. Gyakran vagyok szomorú vagy egyenesen elkeseredett miatta és olyankor bőgök. Krisztát imádja Jojó, és ő is igyekszik nevelni, ez segít. De akkor is én vagyok az anyja, és engem tud legjobban elkeseríteni. Jojó egyúttal egy csoda, csodálom a lényét, az okosságát. Semmiért nem adnám, hogy az anyja lehetek. A bánata, amiről itt írtam, enyhült, de legalábbis nem szokott már sírni reggel csak azért, mert iskolába kell mennie. Azóta is jár az iskolapszichológushoz, ezt nagy örömmel teszi. Tudom, hogy azért, mert egy felnőttel beszélgethet. Jojó jobban érzi magát felnőttekkel, mint gyerekekkel. Ez valószínűleg az egykeségéből fakad, abból, hogy sose gügyögtem neki, hanem komolyan beszéltem hozzá, amióta csak beszélgetni lehet vele, és hogy eddigi élete legnagyobb részében többnyire csak én voltam a társasága, mert hét éve kettesben élünk. Van annak előnye is meg hátránya is, hogy Jojó így növekedett eddig, mindenesetre fontos lenne, hogy legyen barátja a korosztályából is.
Nemrég én és az apja bementünk az osztályfőnökéhez, hogy megkérdezzük, ő miben látja a problémát, milyen Jojó viselkedése a suliban, amikor mi nem látjuk, milyen megoldást lát, hogy Jojó megint vidám legyen.
Ezeket mondta az osztályfőnök: Jojó olyan "extravagáns" és "különc" lett mostanra, hogy emiatt nem egyszerű beilleszkednie. A határozott, odamondós viselkedését nem tűri el a többi gyerek, egyedül Nati fogadta el az irányítását, de ő ugye ebben a tanévben már nincs ott. Saját véleményét kíméletlenül osztja, ezzel másokat megsért. Ha valaki ellentmond, képes az óra közben is kisétálni az együttműködés helyett. Tehetséges, kreatív, ezért a többiek körbeállva nézik, amit csinál, de ez nem barátság a részükről. Olyan művészhez hasonlította, akit mások csodálnak, de társaságuk mégsincs. Jojó nem megy oda senkihez, ehelyett várja, hogy hozzá közeledjenek, nem követ senkit, így lényegében saját magát zárja ki a közösségből. Nem bántja senki. Az osztályban nincs hozzá hasonló. Vannak csajos csajok, akik már nőiesednek, velük nincs közös témája. Vannak a lányok közt még kisgyerekes szinten állók is, velük sincs kedve játszani. A fiúknak pedig a foci a mindenük, egytől-egyig, Jojót ez sem érdekli. Eszembe jutott, hogy talán egy hatosztályos gimnáziumba kerülés segítene Jojón, ott valószínűleg éretten gondolkodó gyerekek lennének. Jojónak tetszett az ötlet és az osztályfőnöknek is mondtam. Szerinte is jó ötlet. Azt mondta, ötödiktől kezdjünk erre készülni, a felvételire felkészítő feladatokat adni Jojónak.
Elgondolkodtam a fentieken és arra jutottam, hogy Jojóból hiányzik még az alkalmazkodás képessége, valamint az empátiája se fejlődött ki egészen. Meg kell tanulnia nyitni mások felé, akkor is, ha különböznek tőle. Hol tanulhatná meg ezeket? Dráma vagy pszichodráma csoportban, ebben biztos vagyok. Gyerekeknek is vannak ilyenek. Ezt is említettem Jojónak és elmondtam neki, amennyire tudtam, hogy miről lenne szó. Talán majd ősztől...
Jojókának a kedvenc tantárgya továbbra is a matek, második kedvence az angol, harmadik kedvence a technika. Utált tantárgyak az olvasás és a környezet, ezekre azt mondja, hogy "uncsik".
Az alábbi képek tegnapiak.
Az orvosi vizsgálataim közül csak az egyikről szeretnék írni. A lényeg, hogy nem vagyok teljesen egészéges, de a halálomon se vagyok. Egyik nap ezen a héten terheléses cukorvizsgálaton vettem részt. Ilyesmin átestem terhesség alatt is, de az kicsit más volt, nem kellett cukorszirupot inni csak egy zsömlét és 2 dl tejet elfogyasztani. Az eredmény mindenesetre akkor jó lett, pedig sok embernek terhesség alatt előjön a cukorbetegség. Az egyik orvosom küldött el erre a vizsgálatra most, hogy kiderüljön, mi a helyzet jelenleg.
75 g szőlőcukrot kellett feloldani 2 dl vízben és megengedték, hogy citromlevet is tegyek bele, úgyhogy belefacsartam fél citrom levét. Ez kb. a napi egészséges cukorbevitel duplája. Előtte olvasgattam a vizsgálatról, hogy mennyire émelyítő ez a szirup és milyen rossz meginni és gyorsan kell, 5 perc alatt, és mennyire rosszul lehet tőle lenni... Hát, kíváncsian vártam, milyen lesz. Finom volt! :D 5 perc? 10 másodperc alatt felhajtottam és jólesett. :) Előtte ugye nem volt szabad enni meg egy vérvételen már túl voltam, szóval kellett már valami táplálék. :) Igaz, nem mindenhol engedik a citromot beletenni, de gyanítom, hogy nekem anélkül is ízlett volna. Aznap ebéd után már nézelődtem, hogy hmm, jólesne valami édesség. :D De inkább nem ettem több cukrot másnapig.
Eredmények:
Vércukor a szirup elfogyasztása előtt: 4,7 mmol/l
A vérvételes néni szerint ez "teljesen jó".
Vércukor 1 órával a szirup elfogyasztása után: 5,9 mmol/l
Vércukor 2 órával a szirup elfogyasztása után: 6,0 mmol/l
Inzulin a terhelés előtt: 3,5 mIU/L
Inzulin 1 órával a szirup elfogyasztása után: 21,9 mIU/L
Inzulin 2 órával a szirup elfogyasztása után: 13,9 mIU/L
A szirup utáni értékeket szakember még nem véleményezte, de az internet bölcsessége szerint nincs baj velük.
Emellett vérszegény és vashiányos vagyok, de ez nem újság.
A D vitamin szintem viszont megfelelő, ami így tavasz elején szerintem nem rossz teljesítmény. (Szedek D vitamint és komoly megfázás / influenza már sok éve elkerül.)
Útvonal:
Itthonról a Móricz Zsigmond körtérre gurultunk, hogy a Mekiben fagyit szerezzünk, de aztán inkább jégkrém mellett döntöttünk, amit a Gellért térnél vettünk meg és a rakpart korlátján sütkérezve fogyasztottunk el. Ezután átgurultunk a Szabadság hídon, majd dél(?) felé vettük az irányt és a Petőfi hídig gurultunk. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, visszafordulunk onnan, és ismét megtettük a két híd közti távolságot a másik irányban. Ezután a Kiskörúton haladtunk tovább az Andrássy útig, amin elgurultunk a Hősök teréig. Ott kicsit pihentünk, aztán a Dózsa György út - Thököly út útvonalon a Keleti pályaudvarig haladtunk. Onnan metróval és villamossal hazahozattuk magunkat.
Rollerrel / hoverboarddal megtett távolság: 11,2 km
Jojókámról: (Kis)kamaszodik. Hazudik, mint a vízfolyás. Sokszor úgy beszél velem, mintha a seggéből rántott volna elő. Gyakran vagyok szomorú vagy egyenesen elkeseredett miatta és olyankor bőgök. Krisztát imádja Jojó, és ő is igyekszik nevelni, ez segít. De akkor is én vagyok az anyja, és engem tud legjobban elkeseríteni. Jojó egyúttal egy csoda, csodálom a lényét, az okosságát. Semmiért nem adnám, hogy az anyja lehetek. A bánata, amiről itt írtam, enyhült, de legalábbis nem szokott már sírni reggel csak azért, mert iskolába kell mennie. Azóta is jár az iskolapszichológushoz, ezt nagy örömmel teszi. Tudom, hogy azért, mert egy felnőttel beszélgethet. Jojó jobban érzi magát felnőttekkel, mint gyerekekkel. Ez valószínűleg az egykeségéből fakad, abból, hogy sose gügyögtem neki, hanem komolyan beszéltem hozzá, amióta csak beszélgetni lehet vele, és hogy eddigi élete legnagyobb részében többnyire csak én voltam a társasága, mert hét éve kettesben élünk. Van annak előnye is meg hátránya is, hogy Jojó így növekedett eddig, mindenesetre fontos lenne, hogy legyen barátja a korosztályából is.
Nemrég én és az apja bementünk az osztályfőnökéhez, hogy megkérdezzük, ő miben látja a problémát, milyen Jojó viselkedése a suliban, amikor mi nem látjuk, milyen megoldást lát, hogy Jojó megint vidám legyen.
Ezeket mondta az osztályfőnök: Jojó olyan "extravagáns" és "különc" lett mostanra, hogy emiatt nem egyszerű beilleszkednie. A határozott, odamondós viselkedését nem tűri el a többi gyerek, egyedül Nati fogadta el az irányítását, de ő ugye ebben a tanévben már nincs ott. Saját véleményét kíméletlenül osztja, ezzel másokat megsért. Ha valaki ellentmond, képes az óra közben is kisétálni az együttműködés helyett. Tehetséges, kreatív, ezért a többiek körbeállva nézik, amit csinál, de ez nem barátság a részükről. Olyan művészhez hasonlította, akit mások csodálnak, de társaságuk mégsincs. Jojó nem megy oda senkihez, ehelyett várja, hogy hozzá közeledjenek, nem követ senkit, így lényegében saját magát zárja ki a közösségből. Nem bántja senki. Az osztályban nincs hozzá hasonló. Vannak csajos csajok, akik már nőiesednek, velük nincs közös témája. Vannak a lányok közt még kisgyerekes szinten állók is, velük sincs kedve játszani. A fiúknak pedig a foci a mindenük, egytől-egyig, Jojót ez sem érdekli. Eszembe jutott, hogy talán egy hatosztályos gimnáziumba kerülés segítene Jojón, ott valószínűleg éretten gondolkodó gyerekek lennének. Jojónak tetszett az ötlet és az osztályfőnöknek is mondtam. Szerinte is jó ötlet. Azt mondta, ötödiktől kezdjünk erre készülni, a felvételire felkészítő feladatokat adni Jojónak.
Elgondolkodtam a fentieken és arra jutottam, hogy Jojóból hiányzik még az alkalmazkodás képessége, valamint az empátiája se fejlődött ki egészen. Meg kell tanulnia nyitni mások felé, akkor is, ha különböznek tőle. Hol tanulhatná meg ezeket? Dráma vagy pszichodráma csoportban, ebben biztos vagyok. Gyerekeknek is vannak ilyenek. Ezt is említettem Jojónak és elmondtam neki, amennyire tudtam, hogy miről lenne szó. Talán majd ősztől...
Jojókának a kedvenc tantárgya továbbra is a matek, második kedvence az angol, harmadik kedvence a technika. Utált tantárgyak az olvasás és a környezet, ezekre azt mondja, hogy "uncsik".
Az alábbi képek tegnapiak.
75 g szőlőcukrot kellett feloldani 2 dl vízben és megengedték, hogy citromlevet is tegyek bele, úgyhogy belefacsartam fél citrom levét. Ez kb. a napi egészséges cukorbevitel duplája. Előtte olvasgattam a vizsgálatról, hogy mennyire émelyítő ez a szirup és milyen rossz meginni és gyorsan kell, 5 perc alatt, és mennyire rosszul lehet tőle lenni... Hát, kíváncsian vártam, milyen lesz. Finom volt! :D 5 perc? 10 másodperc alatt felhajtottam és jólesett. :) Előtte ugye nem volt szabad enni meg egy vérvételen már túl voltam, szóval kellett már valami táplálék. :) Igaz, nem mindenhol engedik a citromot beletenni, de gyanítom, hogy nekem anélkül is ízlett volna. Aznap ebéd után már nézelődtem, hogy hmm, jólesne valami édesség. :D De inkább nem ettem több cukrot másnapig.
Eredmények:
Vércukor a szirup elfogyasztása előtt: 4,7 mmol/l
A vérvételes néni szerint ez "teljesen jó".
Vércukor 1 órával a szirup elfogyasztása után: 5,9 mmol/l
Vércukor 2 órával a szirup elfogyasztása után: 6,0 mmol/l
Inzulin a terhelés előtt: 3,5 mIU/L
Inzulin 1 órával a szirup elfogyasztása után: 21,9 mIU/L
Inzulin 2 órával a szirup elfogyasztása után: 13,9 mIU/L
A szirup utáni értékeket szakember még nem véleményezte, de az internet bölcsessége szerint nincs baj velük.
Emellett vérszegény és vashiányos vagyok, de ez nem újság.
A D vitamin szintem viszont megfelelő, ami így tavasz elején szerintem nem rossz teljesítmény. (Szedek D vitamint és komoly megfázás / influenza már sok éve elkerül.)