A műtét utáni pihengetésem és lábadozásom tegnap este ért végleg véget, amikor Kriszta lázas lett. Terhesen ez nagyon nem jó helyzet, ráadásul ő olyan, hogy ritkán lázas, de akkor nagyon nehéz csillapítani, ezért éjjel alvás helyett azon voltam, hogy segítsek rajta. Paracetamolt szedhet, így azt tette, de nem igazán segített, így még kétszer az éjjel folyamán hűtőfürdőt is csináltam neki. Reggel már nem volt láza, csak majdnem, 37,9 fok, továbbá pozitív a covid tesztje.

Én már sok negatív covid tesztet láttam, ilyet, mint a fenti, meg eddig még soha. Jojó rendszeresen úgy jön haza apjáéktól, hogy "képzeljétek, játszottam tegnap xy-nal, és ma kiderült, hogy covidos!" Hurrá. Ilyenkor szoktam Jojót tesztelni, meg oltások előtt is teszteltünk már, de szerencsére mind negatív lett. Igaz, tüneteink se voltak eddig. Viszont ezen a héten Jojó nyavalyás volt, én ápoltam, rajtam is kijöttek a tünetek, aztán szegény Krisztán is, aki még nem kaphatta meg a 3. oltást, mert a terhesség első harmadában nem szabad. Jövő héten ment volna oltatni magát, de akkor majd kicsit később megy. Szóval most úgy néz ki, Jojó is covidos volt, csak nem mutatta ki a teszt. Úgy tudom, ezek a tesztek, akár a terhességi tesztek, pozitívak halvány csík esetén is, és nincs téves pozitív, csak téves negatív.

Szóval akkor most már én is átestem a híres covidon. Jojó és én már csak kicsit köhécselünk, Krisztának már csak 37 a hője. Estére számítok rá, hogy feljebb megy még, Jojóval is ez volt, de talán már nem lesz olyan rossz éjjelünk, mint az előző.

Sajnáltam Krisztát és aggódtam érte éjjel, mert nagyon szenvedett. Viszont annak meg örülök, hogy - ahogy itt írtam - megint pöröghetek és hasznosnak érezhetem magam. :) Még egy kicsit covidosan is. :))