Instagramon láttam a fenti képet és ideloptam, mert tökéletesen illusztrálja az idei karácsonyunkat. Sajnos nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük...
23-án még semmi baj nem volt, Jojóval megnéztem az Avatar 2-t. Imádtuk mindketten, és nagyon remélem, hogy megnézhetem még legalább egyszer moziban! 26-án néztem volna Krisztával, de az nem jött össze... Így ő még nem is látta, ami miatt elég szomorú. :(
24-én reggel nekem és Krisztának is fájt a torkunk, de ez elő szokott fordulni téli reggeleken. Ha iszunk egy forró teát, elmúlik. Nem törődtünk vele. Igen ám, de aznap nem múlt el teljesen, este is olyan érzésünk volt, hogy betegség kerülget. Krisztának enyhe hőemelkedése is volt.
25-én reggel nem voltunk rosszabbul. Kriszta megkérdezte a családját, hogy szerintük menjünk-e hozzájuk. Azt mondták, persze, menjünk, ne aggódjunk emiatt. Maszkban vendégeskedtünk náluk. Napközben se voltunk rosszabbul, ettünk finomakat, Rikivel babáztunk. Este Jojót leszállítottuk apjáékhoz, aztán hazajöttünk, akkor viszont Kriszta nagyon elkezdett fázni, és én is éreztem, hogy nem akar múlni, bármi bajom is van. Kriszta 38,6 fokos lázat mért, én 38,1-et. Jojónak szerencsére semmi baja nem volt akkor (és azóta sem), tegnap már elutaztak Berlinbe. 25-én este úgy döntöttünk, hogy Rikivel alszunk, hogy Krisztának ne kelljen éjjel felkelni, ha sír, csak betömni a száját cicivel, én meg nem akartam őket egyedül hagyni. De sehogy se volt már jó, Kriszta vacogott a láztól, Riki is lázas lett hajnalra, szakaszosan aludt csak, fél órát ringattam, hogy aztán egy órát aludjon, aztán mikor Kriszta altatta el, elkezdtem köhögni és attól felsírt. :/ Ezután inkább átköltöztem másik szobába.
26-án reggel Kriszta borzalmas állapotban volt, én se voltam vidám, Riki meg egy még mindig nem egészen 4 hónapos lázas csecsemő volt. Én úgy tudom, hogy 6 hó alatti lázas babával azonnal dokihoz kell menni (kivéve, ha oltástól lázas), szóval ezt javasoltam. Karácsony másnapjára tekintettel csak ügyelet volt, oda Riki apái el is vitték, de az ügyeletes orvos nem volt azon a véleményen, hogy Rikinek bármi komoly baja van. Aznap Riki apái elvitték magukhoz, lázcsillapító cseppel kezelték. Bágyadt volt, de azért evett is, aludt is, játszott is. Kriszta és én nagyrészt ágyban töltöttük a napot, délelőtt még rémesen voltunk, akkor aludtunk valamennyit, aztán házimunkát csináltunk, ettünk, délután betakarózva videojátékoztunk. Namármost én aznap az ebédemnek már nem éreztem az ízét. És tudom, hogy ez a covid fertőzés egyik tipikus tünete, de nekem ez a tünet mindenféle covid nélkül is előfordult már, ha bedugult az orrom. Utoljára 2018-ban, amikor Spanyolországban nyaraltam Krisztával és megfáztam a hotel légkondijától, taknyos lettem és egy napig nem éreztem ízeket, de másnap a tengervíz kimosta az orrom és attól elmúlt. Akkor erről nem is írtam, említésre se méltó eset volt. Meg volt ilyen korábban is, még a húszas éveimben. Szóval tagadásban voltam, hogy nem lehetek covidos, hiszen Kriszta meg érez ízeket és biztos ugyanaz a bajunk. Este visszakaptuk Rikit, ő se volt egész jól, lázaskodott megint. Lázcsillapító kúpot kapott, az hatásosabb, mint a cseppek. Ő attól aludt is egy jót éjjel. Én is aludtam, mert már nem volt lázam, meg másnap nekem már munka volt, muszáj volt pihennem. Kriszta még mindig nagyon lázas volt és nem tudott aludni.
27-én, vagyis tegnap, itthonról dolgoztam, bár eredetileg nem úgy terveztem, de nagyon rosszul esett volna kimozdulnom a korábbi napok megpróbáltatási után. A munkámról nincs kedvem sokat írni, elég az hozzá, hogy sajnos vannak olyan feladatok, amik miatt előfordulnak olyan napok, hogy muszáj bemenni az irodába - vagy ha nem tudok bemenni, másnak kell azokat helyettem megcsinálni. Egy feladatra megkértem valakit, de tudtam, hogy ma muszáj lesz bemennem. Közben nekem volt étvágyam, de szomorúan ettem, mert nem éreztem semminek az ízét, Kriszta meg érezte volna az ízeket, de teljesen elment az étvágya. Szóval elég szerencsétlenek voltunk. Riki megint az apáival meg az egyik pótnagyijával töltötte a napot, hogy az anyja tudjon pihenni valamennyit. Berekedt és taknyos lett, komolyabb baja nem volt. Krisztának estére múlt el végre a láza.
Ezután jött a mai nap, amikor bementem az irodába, és egész nap ezerrel dolgoztam a csak ott elvégezhető feladatokon. Holnap is lenne miért bemennem, azonban nem fogok, mert ezt a covid tesztet produkáltam ma este:
Azért teszteltem, mert ma korábban Kriszta tesztelte magát, és ezt az eredményt kapta:
Azért nem teszteltünk korábban, mert úgy voltunk vele, hogy ez nem covid, legfeljebb az a mostanában sokat emlegetett RSV vírus, meg egyébként is, mit változtat a helyzeten, ha covidosak vagyunk...? Pedig most már látom, hogy ha nekünk megint ilyen nem múló nyavalyánk lesz (csak ne legyen!), akkor érdemes tesztelni, mert más légzőszervi bajunk már régóta nem volt. Engem ezelőtt az első covid oltásom ütött ki ennyire, Krisztát meg a covid terhesen, de előtte évekig semmi! És nem szép dolog másokat megfertőzni, és remélem, hogy nem tettem ma ilyet. Kriszta családja szerencsére nem lett beteg és Riki apái sem. Természetesen maszkban értekeztünk csak velük az elmúlt napokban. Remélem, hogy a munkatársaim is megússzák! Nem nagyon féltek tőlem, még a szokásos közös ebédelésre is hívtak, de én inkább egyedül ettem ma. A villamosokon, buszokon és boltban, ahol ma jártam, ott pedig maszkban voltam mások védelmére. Megírtam a főnökeimnek ma este, hogy ez van, és írják meg, mit tegyek ezután. Nemrég több munkatársam covidos volt és akkor jöhettek vissza az irodába, amikor negatív tesztet produkáltak. Gondolom, hogy rám is ez vár. Bőven van olyan feladatom is, amit itthonról el tudok végezni, csak holnap megint meg kell kérnem valakit arra, amit itthonról nem lehet... De szerintem a többség örülni fog, hogy nem megyek így be. Persze a legtöbb ember még mindig simán túléli ezt a hülye covidot, de azért nem kellemes. :/ És a hosszútávú következményeit még mindig nem ismerjük annak, ha átesünk rajta.
Ma már egyikünk sem lázas, mindhárman rekedtek vagyunk, Kriszta köhög, én csak köhécselek. Krisztának nagyon fáj a torka, én szagokat és ízeket továbbra sem érzek. Megint Krisztát viseli meg jobban, szerintem azért, mert Riki szoptatása miatt hónapok óta alig alszik, amitől rendkívül kimerült. :(
Ez meg itt kicsi Riki ma esti pozitív covid tesztje:
