Jojó már nagyon nagy, 15 és fél éves is elmúlt. Röpke pár év választja el a nagykorúságtól. Mindaz, amint anyaként elb.sztam, már megmutatkozik - meg az is, amit valahogy sikerült jól csinálni. Néha borzasztó sötét gondolatai vannak, és emiatt nagyon aggódom érte. Viszont szépen önállósodik és rengeteg okot ad arra, hogy nagyon büszke legyek rá. Nemrég beszélgettem a két legfontosabb tantárgyát tanító tanárjával - matek és programozás. Mindketten szinte ugyanazt mondták, hogy Jojó okos, ügyes, jó gyerek, viszont állandóan tele van rajzolva az egész karja. :) Mindkettőjüknek elmondtam, amit itt is írtam, hogy ha akarnám se tudnám megfékezni az alkotásvágyát. Egyszerűen ha van előtte valami, amivel rajzolni lehet, és valami, amire rajzolni lehet, akkor rajzol. Adott esetben a karjára. Mindkét tanár azt mondta erre, hogy végülis, ha rajzolgatás közben képes figyelni is az órán, akkor hadd rajzoljon, és hozzátették, hogy úgy tűnik, képes, különben nem lennének jó jegyei. A programozás tanárt főleg arról faggattam, hogy milyen lesz pontosan a szakmai vizsga, ami tanév végén esedékes. És azt mondta többek közt, hogy Jojót nem félti tőle és teljesen reális, hogy programozó legyen belőle. Remélem, hogy így lesz, eléri, amit szeretne, ami nem más, mint hogy programozó legyen és Észak-Európában éljen. Ő elmondhatja magáról, hogy már a nagymamája is programozó volt, úgyhogy tényleg úgy néz ki, ez lehet az ő útja. :) Azért is büszke vagyok rá, mert önként vállalta, hogy a volt általános iskolájában tart egy kiselőadást a mostani nyolcadikosoknak, amivel a mostani suliját népszerűsíti. A sulija megkérdezte, kik vállalnának ilyet, és jelentkezett. Aztán udvariasan és szépen megfogalmazott emailt írt a volt osztályfőnökének és aztán az egyik nyolcadikos osztályfőnöknek, hogy elmagyarázza, mit szeretne. Nagyon szereti a mostani suliját, úgyhogy örömmel népszerűsíti. Tényleg remélem, hogy sikerül lányokat is odacsábítania, ugyanis azok még mindig olyan ritkák ott, mint a fehér holló. Jojó évfolyamán a tavaly kezdett 4 lányból maradt idénre 3, tehát Jojón kívül 2. Az idén kezdett évfolyamon pedig csak egyetlen egy van!
Tegnap Jojó azzal a hírrel állított haza, hogy ma sulibuliba megy, ahová egy másik középsuliba járó barátnője hívta meg. Megijesztett ezzel. Olyan anyák, akiknek a tizenéves lánya életében először megy középiskolás sulibuliba, biztos megértik, miért. Este 10 lesz mindjárt, Jojó már hazafelé tart, jól érezte magát a buliban, sétálnak a barátnőjével még egy kicsit, mielőtt villamosra szállnak. És én örülök és rettegek egyszerre és iszonyatosan hiányzik Anya (most is), mert annyira szeretném megkérdezni: "Anya, milyen volt neked, amikor én 15 voltam, te meg 46? Mit éreztél, mitől féltél, minek örültél?" De nincs kitől megkérdezni ezeket.
A különórák is elindultak a tanév beindulásával. Találtunk megint egy szimpatikus spanyoltanárnőt a Verblingen, Jojó vele beszélget minden héten egy órát és naponta megnézi egy spanyoltanító YouTube videóját is a tanárnőnek és jegyzetel róla. Ma is hallgattam, szinte olyan folyékonyan beszél spanyolul, mint a másik két nyelven, amin tud (magyar és angol), csak kisebb szókinccsel meg biztos nem tökéletes nyelvtannal, de a spanyol anyanyelvű tanár nyilvánvalóan megérti, szóval... :) Ezenkívül hetente kétszer matekozik húgomékkal, azt is online, és igazából ennyi most a különóra. Szerencsére a sulija (általános iskolájával ellentétben) többnyire hasznos tantárgyakat okít.
UPDATE: Jojó végül háromnegyed éjfélre került haza, amivel totál kicsinálta szerencsétlen édesanyáját (ld. engem), de nem akartam hívni közben, hogy ne zavarjam. :D (Nyilván hívtam volna, ha még most se lenne itthon.) Lelkendezve elmesélte, mik voltak. :) És most akkor ideje nyugovóra térni végre. Jó éjt! :)
Tegnap Jojó azzal a hírrel állított haza, hogy ma sulibuliba megy, ahová egy másik középsuliba járó barátnője hívta meg. Megijesztett ezzel. Olyan anyák, akiknek a tizenéves lánya életében először megy középiskolás sulibuliba, biztos megértik, miért. Este 10 lesz mindjárt, Jojó már hazafelé tart, jól érezte magát a buliban, sétálnak a barátnőjével még egy kicsit, mielőtt villamosra szállnak. És én örülök és rettegek egyszerre és iszonyatosan hiányzik Anya (most is), mert annyira szeretném megkérdezni: "Anya, milyen volt neked, amikor én 15 voltam, te meg 46? Mit éreztél, mitől féltél, minek örültél?" De nincs kitől megkérdezni ezeket.
A különórák is elindultak a tanév beindulásával. Találtunk megint egy szimpatikus spanyoltanárnőt a Verblingen, Jojó vele beszélget minden héten egy órát és naponta megnézi egy spanyoltanító YouTube videóját is a tanárnőnek és jegyzetel róla. Ma is hallgattam, szinte olyan folyékonyan beszél spanyolul, mint a másik két nyelven, amin tud (magyar és angol), csak kisebb szókinccsel meg biztos nem tökéletes nyelvtannal, de a spanyol anyanyelvű tanár nyilvánvalóan megérti, szóval... :) Ezenkívül hetente kétszer matekozik húgomékkal, azt is online, és igazából ennyi most a különóra. Szerencsére a sulija (általános iskolájával ellentétben) többnyire hasznos tantárgyakat okít.
UPDATE: Jojó végül háromnegyed éjfélre került haza, amivel totál kicsinálta szerencsétlen édesanyáját (ld. engem), de nem akartam hívni közben, hogy ne zavarjam. :D (Nyilván hívtam volna, ha még most se lenne itthon.) Lelkendezve elmesélte, mik voltak. :) És most akkor ideje nyugovóra térni végre. Jó éjt! :)