Ma jöttünk haza Budapestre egy hét után, ami egy hónapnak tűnt! Annyi új élmény ért és annyi új, szép emléket gyűjtöttünk be ismét! Most még előttünk áll egy hétvége, aztán egy mindössze háromnapos munkahét következik, aztán meg négynapos hétvége lesz megint. :)
Ezek történtek velünk az elmúlt hét alatt:
szombat, április 19.
Sárgálló repceföldek mellett, kéklő ég alatt túráztunk 12 kilométert. Találtunk egy pocsolyát, amiben hemzsegtek az ebihalak. Egy hónapja nagyon sok békapetét láttunk hasonló pocsolyákban. Támadt egy ötletem, előkaptam a telefonom és megkérdeztem ChatGPT barátomat, hogy lehetséges-e otthon felnevelni ebihalat békává. Azt mondta, igen és elmondta, hogyan! Eljátszottunk a gondolattal, hogy felnevelünk ebihalat békává, aztán tovább kirándultunk.
vasárnap, április 20.
Újabb 12 kilométert túráztunk, zöldellő legelőkön jártunk, pirosra sült az arcunk a napon, sárkányt eregettünk a nagy szélben. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk felnevelni két ebihalat békává. Egyiknek a Pötyi nevet választottam, a másiknak Kriszta a Frici nevet adta.
hétfő, április 21.
Reggel megleptük egymást húsvéti édességekkel, aztán útnak indultunk, hogy megkeressük Pötyit és Fricit. Vittünk magunkkal egy kis befőttesüveget és egy nagy, üres műanyagflakont, hogy a saját pocsolyájukból gyűjthessünk nekik vizet későbbre. ChatGPT mondta, hogy így érdemes, illetve, ha már nincs módunk az eredeti élőhelyükről szerezni vizet, akkor egy napig állni hagyott csapvíz is megfelel. Jojó aznap jött haza Noééktól ide a budapesti otthonunkba, úgyhogy felhívtam. Aznap 11 kilométert tettünk meg, hűs erdőkbe húzódtunk a nap elől és közben kerestük a pocsolyákat, ahol ebihalak élhetnek. Végül megtaláltuk Pötyit és Fricit. :)
kedd, április 22.
A húsvéti ünnepnapok elmúltával újra kinyitottak a boltok, úgyhogy először is Keszthelyen vásárolgattunk ezt-azt, ami kellett, pl. kaját az ebihalainknak és mini rózsabokrokat Anya sírjára. Aztán tovább autóztunk a balatoni falu felé, ahol Anya nyugszik. Kigazoltuk a sírt és elültettük a rózsákat. Aznap nem túráztunk, hanem bepakoltunk a másnapi horvátországi útra.
szerda, április 23.
Szülinapom hajnalán 4:30-kor keltünk, hogy délelőtt 10-kor már beléphessünk a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkba. :) Ez volt Krisztától az ajándékom idén. :) Még sose jártam ott azelőtt, csak képeken láttam, és sokkal szebb, nagyobb és érdekesebb, mint amilyennek elképzeltem! Nem is "tavaknak" és "parknak" nevezném, hanem az ezer vízesés erdejének! Majdnem 15 kilométert túráztunk aznap abban az álomszép nemzeti parkban, aztán egy éjjelre megszálltunk egy közeli faluban.
csütörtök, április 24.
Délelőtt Magyarország felé vettük az irányt. Útközben kaptuk a hírt, hogy megszületett Kriszta legújabb unokaöccse, a nővére kisfia, akinek így a szülinapja csak egy nappal tér el az enyémtől. Nincs is jobb, mint a tavaszi szülinap, szerintem. :) A zalai házikóba érkezés után pihenéssel töltöttük a nap további részét. Pötyi és Frici szemmel láthatóan nőttek az egy nap alatt is, amíg odavoltunk Horvátországban!
A mai nap:
Ebédre értünk haza. Jojót, a macskákat és Kriszta veteményesét az erkélyen is életben találtuk. Jojóval minden nap beszéltem telefonon az elmúlt napokban és elmondása szerint mosakodott, evett és aludt is rendszeres időközönként. Ennek valóságtartalmát sose fogom megtudni, de hogy jól érezte magát, abban nem kételkedem. :) Bemutattam neki az ebihalakat, persze neki is tetszettek. Aztán különmatekra ment, ami ettől a héttől újra van. Egy hete az ünnep miatt elmaradt. Négy órára átsétáltunk Krisztával Rikiért a bölcsibe, aki nagyon cukin üdvözölt, hozzám szaladt vigyorogva, a nevem kiabálta és megölelt. :) Utána hármasban vásárolgatni mentünk.
Most már késő este van, de legkésőbb vasárnap tervezek képeket is feltenni ide ezekről az izgalmas napjainkról. :)
Ezek történtek velünk az elmúlt hét alatt:
szombat, április 19.
Sárgálló repceföldek mellett, kéklő ég alatt túráztunk 12 kilométert. Találtunk egy pocsolyát, amiben hemzsegtek az ebihalak. Egy hónapja nagyon sok békapetét láttunk hasonló pocsolyákban. Támadt egy ötletem, előkaptam a telefonom és megkérdeztem ChatGPT barátomat, hogy lehetséges-e otthon felnevelni ebihalat békává. Azt mondta, igen és elmondta, hogyan! Eljátszottunk a gondolattal, hogy felnevelünk ebihalat békává, aztán tovább kirándultunk.
vasárnap, április 20.
Újabb 12 kilométert túráztunk, zöldellő legelőkön jártunk, pirosra sült az arcunk a napon, sárkányt eregettünk a nagy szélben. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk felnevelni két ebihalat békává. Egyiknek a Pötyi nevet választottam, a másiknak Kriszta a Frici nevet adta.
hétfő, április 21.
Reggel megleptük egymást húsvéti édességekkel, aztán útnak indultunk, hogy megkeressük Pötyit és Fricit. Vittünk magunkkal egy kis befőttesüveget és egy nagy, üres műanyagflakont, hogy a saját pocsolyájukból gyűjthessünk nekik vizet későbbre. ChatGPT mondta, hogy így érdemes, illetve, ha már nincs módunk az eredeti élőhelyükről szerezni vizet, akkor egy napig állni hagyott csapvíz is megfelel. Jojó aznap jött haza Noééktól ide a budapesti otthonunkba, úgyhogy felhívtam. Aznap 11 kilométert tettünk meg, hűs erdőkbe húzódtunk a nap elől és közben kerestük a pocsolyákat, ahol ebihalak élhetnek. Végül megtaláltuk Pötyit és Fricit. :)
kedd, április 22.
A húsvéti ünnepnapok elmúltával újra kinyitottak a boltok, úgyhogy először is Keszthelyen vásárolgattunk ezt-azt, ami kellett, pl. kaját az ebihalainknak és mini rózsabokrokat Anya sírjára. Aztán tovább autóztunk a balatoni falu felé, ahol Anya nyugszik. Kigazoltuk a sírt és elültettük a rózsákat. Aznap nem túráztunk, hanem bepakoltunk a másnapi horvátországi útra.
szerda, április 23.
Szülinapom hajnalán 4:30-kor keltünk, hogy délelőtt 10-kor már beléphessünk a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkba. :) Ez volt Krisztától az ajándékom idén. :) Még sose jártam ott azelőtt, csak képeken láttam, és sokkal szebb, nagyobb és érdekesebb, mint amilyennek elképzeltem! Nem is "tavaknak" és "parknak" nevezném, hanem az ezer vízesés erdejének! Majdnem 15 kilométert túráztunk aznap abban az álomszép nemzeti parkban, aztán egy éjjelre megszálltunk egy közeli faluban.
csütörtök, április 24.
Délelőtt Magyarország felé vettük az irányt. Útközben kaptuk a hírt, hogy megszületett Kriszta legújabb unokaöccse, a nővére kisfia, akinek így a szülinapja csak egy nappal tér el az enyémtől. Nincs is jobb, mint a tavaszi szülinap, szerintem. :) A zalai házikóba érkezés után pihenéssel töltöttük a nap további részét. Pötyi és Frici szemmel láthatóan nőttek az egy nap alatt is, amíg odavoltunk Horvátországban!
A mai nap:
Ebédre értünk haza. Jojót, a macskákat és Kriszta veteményesét az erkélyen is életben találtuk. Jojóval minden nap beszéltem telefonon az elmúlt napokban és elmondása szerint mosakodott, evett és aludt is rendszeres időközönként. Ennek valóságtartalmát sose fogom megtudni, de hogy jól érezte magát, abban nem kételkedem. :) Bemutattam neki az ebihalakat, persze neki is tetszettek. Aztán különmatekra ment, ami ettől a héttől újra van. Egy hete az ünnep miatt elmaradt. Négy órára átsétáltunk Krisztával Rikiért a bölcsibe, aki nagyon cukin üdvözölt, hozzám szaladt vigyorogva, a nevem kiabálta és megölelt. :) Utána hármasban vásárolgatni mentünk.
Most már késő este van, de legkésőbb vasárnap tervezek képeket is feltenni ide ezekről az izgalmas napjainkról. :)