Pénteken jöttünk haza az idei zalai nyaralásunkról. Elteszem most ide az emlékeimet, ahogy szoktam.
Szomorúságunk miatt nem zavart a nyomi időjárás. Strandolni ha lehetett volna se lett volna kedvem. Ehelyett kirándultunk, pihentünk, elmélkedtünk, emlékeztünk... Olyan jó volt, amilyen lehetett.
Jojó eközben az önállóságot gyakorolta itthon egyedül. Minden este beszéltünk telefonon. Történetesen pihenőnapokat adott neki a Meki, de amúgy lelkesen dolgozik ott azóta is.
július 27. vasárnap
Délelőtt az MTV 90s-t hallgattuk és megbeszéltük közben, hogy melyik szám mire emlékeztet és hány éves korunkban hallgattuk sokat. Ezt hogy imádtam 14 évesen! 1993, abban az évben kezdtem a gimit. Kicsi Kriszta még csak 9 éves volt. Ezt mindketten nagyon szerettük, mint kiderült. Akkor már 16 éves voltam. Kriszta 11.
Nyugis nap volt, sokat heverésztünk, a tízórait és a délutáni kávét a teraszon fogyasztottuk el. Reggeli és ebéd közben a Született feleségeket néztük a Disney+-on. Mostanában azt nézzük étkezésekkor, amikor kettesben vagyunk. Az X-aktákat már teljesen kivégeztük, beleértve mindkét mozifilmet és a 2016-ban és '18-ban bemutatott részeket is.
Délután esett az eső. Én a Baldur's Gate 3-mal játszottam, Kriszta olvasott. Amikor elállt az eső, kedvem lett sétálni, de Kriszta inkább a pihenést választotta, úgyhogy egyedül mentem. Vonatsín mentén sétáltam, aztán bementem egy mezőre, fülledt meleg lett, párolgott a vizes fű. Magaslesen üldögéltem egy kicsit, aztán sétáltam tovább, zubogó patakhoz értem, kóbor kutyát vettem észre messziről, visszafordultam. Egy kis erdőben vaddisznókat is láttam a fák közt, akik röfögtek, de nem voltak olyan közel, hogy túlzottan megijedtem volna tőlük. Ennek ellenére persze nem mentem tovább feléjük.
Este egy közeli kisváros gyógyfürdőjébe mentünk ázni egy kicsit.
július 28. hétfő
Hétköznaponként zabkását eszünk reggelire, és ezt most azzal a vadszederrel dúsítottuk, amit mi szüreteltünk szombaton a patakparton tett sétánk során. Annyit szedtünk, hogy kitartott péntekig.
Délelőtt tollasoztunk a kertben. Napos idő volt és nem túl szeles. Aztán olvasás volt a program. Kriszta lángost sütött ebédre kész tésztából. Szokásunkhoz hűen takaró alól, párnákkal kitámasztva, tévénézés közben eszegettük a sajtos-tejfölös finomságot.
Délután egy kis túrát tettünk, ami majdnem 6 kilométeres lett. Mivel egyáltalán nem nyárias az idei nyarunk időjárása (Magyarországhoz és 2025-hoz képest), azt is megtapasztalhattuk, milyen a július végi erdő zöldje és illata. 35-39 fokban nyilván minden nap a Balatonhoz mentünk volna, de olyan meleg idén eddig néhány napig volt csak. Nagyon rég nem volt ilyen hűvös nyár itt.
Este a zalaegerszegi plázában moziztunk és popcorn volt a vacsoránk.
július 29. kedd
A nap témája az elmúlás lett. Nem így terveztük, csak így alakult. Reggel 20 fok körül volt a hőmérséklet. Hosszúnadrágban és pulcsiban túráztunk és hallgattuk a hűvös szélben zúgó erdőt. A pulcsi aztán a nap folyamán hol le- hol felkerült megint. Kaptatók után melegünk lett, de ha elbújt a nap, leültünk pihenni vagy feltámadt a szél, akkor fáztunk megint.
10 kilométeres túránk során rengeteg elhagyott, romos házat láttunk az erdőben, növényzettel benőve. Az ablakaik feketén tátongtak, mint a kivájt szemek. Láttunk óriási, döglött szarvasbogarat. Jókora rágókat viselő feje már elvált a tortól és kicsit odébb hevert az avarban. A teste belseje üreges volt, csak egy váz maradt belőle. Találkoztunk favágókkal, akik feladatukat végezve éppen fákat gyilkoltak. Egyikük kedvesen tanácsolta, merre menjünk, hogy ne dőljön ránk a fa. Láttunk kettétört, talapzatáról leborult mohos kőkeresztet, ami Apa születése előtt egy évvel lett felállítva. És láttuk kivágott égerfák élénk narancssárga rönkjeit halmokba rendezve.
július 30. szerda
Kivételesen zavartalan napsütés volt aznap és kisvasutazás volt a programunk. A nyitott kocsis kisvasút komótosan zötykölődött végig kanyargó sínjén a gyönyörű tájon, tágas mezőkön, hűs erdőkön át.
Délután Kriszta úgy határozott, hogy ideje kitisztítani a kerti medencét, ezért abban segítettem.
július 31. csütörtök
Borult időre ébredtünk, de aztán kisütött a nap. Arra a balatoni szabadstrandra autóztunk, ahol két éve jókat fürdőztünk. A parton ülve, a vizet nézve megettük az ebédre szánt szendókat, aztán elhevertünk a nagy strandszőnyegünkön és fürdőlepedővel nyakig betakarózva, felöltözve aludtunk. Említettem ugye, hogy semmiféle strandidő nem volt? :) Kevés is volt az ember a strandon, a tóban még kevesebb, azok is inkább SUP-on térdelve kotorászták a vizet vagy valami egyéb vízi alkalmatosságba kapaszkodtak, ami valamennyire távol tartotta őket a víztől. Szunyókálni a szabadban a viszont kellemes volt.
Uzsira kávét és palacsintát szereztünk egy közeli büfében, aztán folytattuk a heverészést a parton a vihar előtti szélcsendben. A túlparton már elsötétült az ég és látszott, hogy szakad az eső. A viharjelzés szaporán villogott. Feltámadt a szél, és amikor csepegni kezdett az eső, beültünk az autóba. Onnan néztük a hajladozó nádast es hallgattuk a tetőn kopogó esőcseppeket. Amikor elállt, kisütött a nap, a fű elég hamar felszáradt, de a strandszőnyegünk alja amúgy is vízálló, szóval tudtunk még heverészni a parton mielőtt haza kellett indulni vacsorára. Idén a Balatonban fürdőzésből annyi jutott, hogy ruhástul besétáltam a térdig se érő vízbe egy kicsit nézegetni a Badacsonyt, a Szent György-hegyet és a tóban tükröződő bodorodó felhőket.
Vacsi után kisétáltunk a ház mögötti sötét kukoricásba. Megint egy darabig az utolsó esténk volt ott aznap. A tücsköket hallgatva, a csillagokat nézve elsirattam ezt a kis nyaralást is. Egy részem mindig ott marad ilyenkor Zalában a természetben, a patakparton a kisbékák lelkével, a szántóföldön pockokra vadászó macskával, az alkonyatkor a réten legelésző őzekkel...
augusztus 1. péntek
Hazautazásunk reggelén még úgy eszegettem a zabkásámat, hogy a hátamat melengette a nap a kertben és valahol egy kakas kukorékolt.
Aztán összepakoltunk és még néhány órát el tudtunk tölteni a Balaton-parton mielőtt haza kellett indulni, hogy Kriszta odaérjen Rikiért 4-re a bölcsibe.
Ez volt kéthetes szabadságom első hete. A második itthon fog telni házimunkával és pihenéssel, aztán péntektől jövő hét hétfőig Szlovákiában leszünk. :) Úgy beleszerettünk a Magas-Tátrába tavaly, hogy idén muszáj visszamennünk! Ezúttal nem nagy gyerekekkel, hanem felnőttekkel megyünk, én Fati barátnőmet hívtam, Kriszta pedig egy barátját és egy barátnőjét.
Szóval a munkahelyemet 12-éig nem kell látnom, és ennek örülök. :)
Szomorúságunk miatt nem zavart a nyomi időjárás. Strandolni ha lehetett volna se lett volna kedvem. Ehelyett kirándultunk, pihentünk, elmélkedtünk, emlékeztünk... Olyan jó volt, amilyen lehetett.
Jojó eközben az önállóságot gyakorolta itthon egyedül. Minden este beszéltünk telefonon. Történetesen pihenőnapokat adott neki a Meki, de amúgy lelkesen dolgozik ott azóta is.
július 27. vasárnap
Délelőtt az MTV 90s-t hallgattuk és megbeszéltük közben, hogy melyik szám mire emlékeztet és hány éves korunkban hallgattuk sokat. Ezt hogy imádtam 14 évesen! 1993, abban az évben kezdtem a gimit. Kicsi Kriszta még csak 9 éves volt. Ezt mindketten nagyon szerettük, mint kiderült. Akkor már 16 éves voltam. Kriszta 11.
Nyugis nap volt, sokat heverésztünk, a tízórait és a délutáni kávét a teraszon fogyasztottuk el. Reggeli és ebéd közben a Született feleségeket néztük a Disney+-on. Mostanában azt nézzük étkezésekkor, amikor kettesben vagyunk. Az X-aktákat már teljesen kivégeztük, beleértve mindkét mozifilmet és a 2016-ban és '18-ban bemutatott részeket is.
Délután esett az eső. Én a Baldur's Gate 3-mal játszottam, Kriszta olvasott. Amikor elállt az eső, kedvem lett sétálni, de Kriszta inkább a pihenést választotta, úgyhogy egyedül mentem. Vonatsín mentén sétáltam, aztán bementem egy mezőre, fülledt meleg lett, párolgott a vizes fű. Magaslesen üldögéltem egy kicsit, aztán sétáltam tovább, zubogó patakhoz értem, kóbor kutyát vettem észre messziről, visszafordultam. Egy kis erdőben vaddisznókat is láttam a fák közt, akik röfögtek, de nem voltak olyan közel, hogy túlzottan megijedtem volna tőlük. Ennek ellenére persze nem mentem tovább feléjük.
Este egy közeli kisváros gyógyfürdőjébe mentünk ázni egy kicsit.
július 28. hétfő
Hétköznaponként zabkását eszünk reggelire, és ezt most azzal a vadszederrel dúsítottuk, amit mi szüreteltünk szombaton a patakparton tett sétánk során. Annyit szedtünk, hogy kitartott péntekig.
Délelőtt tollasoztunk a kertben. Napos idő volt és nem túl szeles. Aztán olvasás volt a program. Kriszta lángost sütött ebédre kész tésztából. Szokásunkhoz hűen takaró alól, párnákkal kitámasztva, tévénézés közben eszegettük a sajtos-tejfölös finomságot.
Délután egy kis túrát tettünk, ami majdnem 6 kilométeres lett. Mivel egyáltalán nem nyárias az idei nyarunk időjárása (Magyarországhoz és 2025-hoz képest), azt is megtapasztalhattuk, milyen a július végi erdő zöldje és illata. 35-39 fokban nyilván minden nap a Balatonhoz mentünk volna, de olyan meleg idén eddig néhány napig volt csak. Nagyon rég nem volt ilyen hűvös nyár itt.
Este a zalaegerszegi plázában moziztunk és popcorn volt a vacsoránk.
július 29. kedd
A nap témája az elmúlás lett. Nem így terveztük, csak így alakult. Reggel 20 fok körül volt a hőmérséklet. Hosszúnadrágban és pulcsiban túráztunk és hallgattuk a hűvös szélben zúgó erdőt. A pulcsi aztán a nap folyamán hol le- hol felkerült megint. Kaptatók után melegünk lett, de ha elbújt a nap, leültünk pihenni vagy feltámadt a szél, akkor fáztunk megint.
10 kilométeres túránk során rengeteg elhagyott, romos házat láttunk az erdőben, növényzettel benőve. Az ablakaik feketén tátongtak, mint a kivájt szemek. Láttunk óriási, döglött szarvasbogarat. Jókora rágókat viselő feje már elvált a tortól és kicsit odébb hevert az avarban. A teste belseje üreges volt, csak egy váz maradt belőle. Találkoztunk favágókkal, akik feladatukat végezve éppen fákat gyilkoltak. Egyikük kedvesen tanácsolta, merre menjünk, hogy ne dőljön ránk a fa. Láttunk kettétört, talapzatáról leborult mohos kőkeresztet, ami Apa születése előtt egy évvel lett felállítva. És láttuk kivágott égerfák élénk narancssárga rönkjeit halmokba rendezve.
július 30. szerda
Kivételesen zavartalan napsütés volt aznap és kisvasutazás volt a programunk. A nyitott kocsis kisvasút komótosan zötykölődött végig kanyargó sínjén a gyönyörű tájon, tágas mezőkön, hűs erdőkön át.
Délután Kriszta úgy határozott, hogy ideje kitisztítani a kerti medencét, ezért abban segítettem.
július 31. csütörtök
Borult időre ébredtünk, de aztán kisütött a nap. Arra a balatoni szabadstrandra autóztunk, ahol két éve jókat fürdőztünk. A parton ülve, a vizet nézve megettük az ebédre szánt szendókat, aztán elhevertünk a nagy strandszőnyegünkön és fürdőlepedővel nyakig betakarózva, felöltözve aludtunk. Említettem ugye, hogy semmiféle strandidő nem volt? :) Kevés is volt az ember a strandon, a tóban még kevesebb, azok is inkább SUP-on térdelve kotorászták a vizet vagy valami egyéb vízi alkalmatosságba kapaszkodtak, ami valamennyire távol tartotta őket a víztől. Szunyókálni a szabadban a viszont kellemes volt.
Uzsira kávét és palacsintát szereztünk egy közeli büfében, aztán folytattuk a heverészést a parton a vihar előtti szélcsendben. A túlparton már elsötétült az ég és látszott, hogy szakad az eső. A viharjelzés szaporán villogott. Feltámadt a szél, és amikor csepegni kezdett az eső, beültünk az autóba. Onnan néztük a hajladozó nádast es hallgattuk a tetőn kopogó esőcseppeket. Amikor elállt, kisütött a nap, a fű elég hamar felszáradt, de a strandszőnyegünk alja amúgy is vízálló, szóval tudtunk még heverészni a parton mielőtt haza kellett indulni vacsorára. Idén a Balatonban fürdőzésből annyi jutott, hogy ruhástul besétáltam a térdig se érő vízbe egy kicsit nézegetni a Badacsonyt, a Szent György-hegyet és a tóban tükröződő bodorodó felhőket.
Vacsi után kisétáltunk a ház mögötti sötét kukoricásba. Megint egy darabig az utolsó esténk volt ott aznap. A tücsköket hallgatva, a csillagokat nézve elsirattam ezt a kis nyaralást is. Egy részem mindig ott marad ilyenkor Zalában a természetben, a patakparton a kisbékák lelkével, a szántóföldön pockokra vadászó macskával, az alkonyatkor a réten legelésző őzekkel...
augusztus 1. péntek
Hazautazásunk reggelén még úgy eszegettem a zabkásámat, hogy a hátamat melengette a nap a kertben és valahol egy kakas kukorékolt.
Aztán összepakoltunk és még néhány órát el tudtunk tölteni a Balaton-parton mielőtt haza kellett indulni, hogy Kriszta odaérjen Rikiért 4-re a bölcsibe.
Ez volt kéthetes szabadságom első hete. A második itthon fog telni házimunkával és pihenéssel, aztán péntektől jövő hét hétfőig Szlovákiában leszünk. :) Úgy beleszerettünk a Magas-Tátrába tavaly, hogy idén muszáj visszamennünk! Ezúttal nem nagy gyerekekkel, hanem felnőttekkel megyünk, én Fati barátnőmet hívtam, Kriszta pedig egy barátját és egy barátnőjét.
Szóval a munkahelyemet 12-éig nem kell látnom, és ennek örülök. :)