Tegnap Kriszta és én bejegyeztettük magunkat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába. Mióta tavaly nyáron Barcelonában "megkérte a kezem", többször gondolkoztam és beszélgettünk róla, hogy mi legyen a következő lépés. Tudom, hogy létezik olyan, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK). Viszont mindaz, amit eddigi életem során megtudtam a házasság intézményéről... nos, nem hozta meg a kedvem a házassághoz. :D Márpedig a BÉK lényegében az, ez van kitalálva Magyarországon azonos nemű pároknak, ha házasodni akarnak.
Hogy Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása létezik, azt valamikor idén év elején tudtam meg, miután a munkahelyem kiosztotta a gyerek utáni pótszabadság igényléséhez használandó űrlapokat. Tudtam, hogy Jojó után idén utoljára kérhetek ilyen pótszabikat, mert utoljára abban az évben jogosult rá az ember, amikor a vele élő gyereke betölti 16. életévét. Most először kíváncsiságból végigolvastam, hogy egyébként milyen esetekben jogosult még egy munkavállaló ilyen pótszabira és kiderült, hogy ha valakinek az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában legalább egy éve szerepel az élettársi kapcsolata, és az élettársának van gyereke, akkor amaz gyermek 16 éves koráig is igényelhetők a pótszabik.
Kriszta nyilván azzal szívat most, hogy csak a 2 pótszabi kedvéért mentem hozzá feleségül. :D De ez csak folyománya a dolgoknak. Simán el tudom képzelni, hogy egyszer elég érettnek fogom érezni magam és magunkat a BÉK megkötéséhez is, de szerintem egyáltalán nem baj, ha csak lépésenként haladunk. Szokták mondani, hogy lassan járj, tovább érsz. És én szeretném nagyon sokáig Krisztával közösen járni az életünk útját. :)
Tegnap tehát elmentünk egy közjegyzőhöz, ahol egy órán át üldögéltünk és beszélgettünk, amíg a (minden bizonnyal rendkívül gyors és felhasználóbarát) rendszerbe felvitték az adatainkat. Ezután a kedves de kissé szórakozottnak tűnő közjegyző hölgy átadott nekünk egy Végzést és többek közt elmagyarázta, hogy ha elegünk lesz egymásból, akkor elegendő ha csak egyikünk jelzi, hogy már nem akar ebben a nyilvántartásban szerepelni, és akkor törölnek. (Nem e szavakkal mondta.) Ezután még legomboltak rólunk 50E forintot és jöhettünk is haza. Tegnap este pezsgővel koccintottunk, hogy megünnepeljük ezt a nagy eseményt. Itt tartunk most. :)
Hogy Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása létezik, azt valamikor idén év elején tudtam meg, miután a munkahelyem kiosztotta a gyerek utáni pótszabadság igényléséhez használandó űrlapokat. Tudtam, hogy Jojó után idén utoljára kérhetek ilyen pótszabikat, mert utoljára abban az évben jogosult rá az ember, amikor a vele élő gyereke betölti 16. életévét. Most először kíváncsiságból végigolvastam, hogy egyébként milyen esetekben jogosult még egy munkavállaló ilyen pótszabira és kiderült, hogy ha valakinek az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában legalább egy éve szerepel az élettársi kapcsolata, és az élettársának van gyereke, akkor amaz gyermek 16 éves koráig is igényelhetők a pótszabik.
Kriszta nyilván azzal szívat most, hogy csak a 2 pótszabi kedvéért mentem hozzá feleségül. :D De ez csak folyománya a dolgoknak. Simán el tudom képzelni, hogy egyszer elég érettnek fogom érezni magam és magunkat a BÉK megkötéséhez is, de szerintem egyáltalán nem baj, ha csak lépésenként haladunk. Szokták mondani, hogy lassan járj, tovább érsz. És én szeretném nagyon sokáig Krisztával közösen járni az életünk útját. :)
Tegnap tehát elmentünk egy közjegyzőhöz, ahol egy órán át üldögéltünk és beszélgettünk, amíg a (minden bizonnyal rendkívül gyors és felhasználóbarát) rendszerbe felvitték az adatainkat. Ezután a kedves de kissé szórakozottnak tűnő közjegyző hölgy átadott nekünk egy Végzést és többek közt elmagyarázta, hogy ha elegünk lesz egymásból, akkor elegendő ha csak egyikünk jelzi, hogy már nem akar ebben a nyilvántartásban szerepelni, és akkor törölnek. (Nem e szavakkal mondta.) Ezután még legomboltak rólunk 50E forintot és jöhettünk is haza. Tegnap este pezsgővel koccintottunk, hogy megünnepeljük ezt a nagy eseményt. Itt tartunk most. :)