Azóta, hogy 2024 nyarán először jártunk a Magas-Tátrában, tervezgettük, hogy egyszer télen is meg kéne nézni. 2024-25 tele valahogy elszaladt anélkül, hogy ezt a tervünket megvalósíthattuk volna, az elmúlt hétvégén viszont sikerült sort keríteni rá. :) Kettesben utaztunk Krisztával, Riki az apáinál volt, Jojó pedig itthon maradt, továbbra is munkával szokta tölteni a hétvégék egyik napját. Íme az út alatt ceruzával lekörmölt naplóm begépelt változata és hozzá a fotók és videók:
január 24. szombat 7:10
Elindultunk Szlovákiába totál idegbetegen, mert az egész hetes feszültségnek valahol ki kell jönnie, és mivel hétközben igyekszünk nem a kölykeinken és a munkatársainkon kitölteni, így egymáson töltjük ki hétvégén. Erre való a párkapcsolat, nemde? :)
A 2026-os Nagy Havazásnak már csak nyomai vannak itt a városban, miután felmelegedés kezdődött. A füves részek még havasak, de az utak és járdák már teljesen tiszták. Pontosabban jelenleg vizesek. +2 fok van, ez kivételes módon ezen a télen melegnek számít. Reményeink szerint a Magas-Tátrában igazi téli körülmények várnak ránk.
8:32
Megreggeliztünk az autópályán száguldás közben: fél túrós táskát, fél csokis croissant-t, Kriszta kávét, én tejet, mindketten teát is, és a szokásos vitaminkoktélunkat: C-vitamin, D-vitamin, magnézium és B-vitaminok. A táj havas és ködös. A fehér mezőkön sok őzike álldogál, eszegeti a hó alól kilógó növényzetet vagy szaladgál.
9:52
Szlovákiában vagyunk. Miskolc és a határ közt megálltunk pisilni. Egy órája esik az eső egyre hevesebben. Kassa felé robogunk most. Legközelebb megállni csak Poprádon tervezünk. A tízóraira szánt banános rizstejet még megisszuk addig.
12:57
A poprádi Mekiben ülünk. Megettük az ebédet. Ma már jártunk itt egyszer korábban. :) Ebédidő előtt jóval itt voltunk már, úgyhogy egy forró tea mellett arra használtuk ki az időt, hogy felhívtam a Telekomot és elpanaszoltam, hogy ahányszor külföldön járok, a telefonomon nem tudok netezni. Évek óta tart ez az állapot. Ez a Telekomos ember se tudott segíteni, semmi hibát nem lát, ahogy egyik Telekomos ember se látott semmi hibát az elmúlt években. SIM-kártya cserét javasolt. Azt majd kipróbálom, ha eljutok egy Telekom üzletbe.
Az eső 10 és 11 óra között elállt. Kicsit szállingózik a hó. Olyan köd van, hogy a Tátra csúcsaiból nem látszik semmi. :( A teázás és telefonálás után átsétáltunk innen egy Terno nevezetű élelmiszerboltba, ahol vettünk négy zsömlét holnapra, meg egy kis Kofolát (csehszlovák kóla) otthonra és ajándékba. Szokásos menguszfalvi szállásunkat 2-től foglalhatjuk el. Addig még elmegyünk egy Tescoba.
14:08
Elfoglaltuk a szállásunkat. Immár harmadszorra lakunk itt. Így, hogy ezúttal csak ketten jöttünk, nem vettünk ki egy egész apartmant, csak egy franciaágyas szobát. Az ágy fölé ez van írva: Láska je dokonalé kouzlo, dovede néjenom obelstít oči, ale také srdce
Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. :D Mindjárt lefordítom. Itt már van netem, mert van wifi. De a szöveg melletti óriási, vörös szívekből és kupidóból ítélve a nászutas lakosztályt kaptuk meg. :D
19:08
Fantasztikus élményben volt részünk! Elautóztunk annak a kisvasútnak az alsó végállomásához, ami felvisz a Tátrai jégtemplomhoz, és onnan gyalog felmentünk a kivilágított jégszobrokhoz egy szánkópályaként is használatos úton. Ködös, hófehér mesevilágba csöppentünk. Pont ilyenre vágytam, amikor arra gondoltam, hogy jó lenne kipróbálni a téli túrázást is itt. Mondjuk arra is vágytam, hogy a Magas-Tátra méltóságteljes hegycsúcsait hóval fedve is láthassam, de lehet, hogy ahhoz érdemesebb lenne tavasszal jönni egyszer.
A téli túrázáshoz így öltöztünk: sima zokni, arra téli zokni, lábszáron három réteg (leggings, aláöltözet gatya, túragatya), felsőtesten öt réteg (hosszú ujjú póló, rövid ujjú póló, vékony pulcsi, bundás pulcsi, télikabát), plusz természetesen sapka, sál, kesztyű. Felfelé menet folyt a hátunkon a víz, olyan melegünk volt. :D Ki is cipzáraztam a három felső réteget magamon, a sálat és a kesztyűt is levettem egy idő után, aztán a tiszta, friss havat kezdtük eszegetni a fenyőfákról és még az arcomra is olvasztottam belőle, olyan jólesett. :D Mire felértünk a jégszobrokhoz, már megéheztünk az uzsihoz. Egy óriás flapjack felé ettük meg fejenként és hozzá 2 deci tejeskávét ittunk, ami még meleg volt, mert Kriszta a szállásunkon porkávéból és forró vízből készítette őket, én meg törölközőbe csavarva vittem fel a kis üvegcséket a táskámban.
Volt nálunk kulacsban forró tea is, és még egy pár DM-ben kapható aktívszenes kézmelegítő párnácska is. Miután az uzsit elfogyasztottuk, bementünk a kupola alá, ahol a jégtemplom áll, aztán a másik kupola alá, ahol a valamiért külön hűtésre érdemesnek ítélt jégszobrok állnak. Sok szobor a szabadban áll, azok az idő melegedésével fognak elolvadni, a kupola alatt hűtött alkotások viszont valamivel tovább megmaradnak majd.
Egyáltalán nem voltunk túlöltözve, ez a kupolák alatt kiderült, és lefelé menet is nagyon jólesett már a sok ruha, a zsebünkben melegedő párnácska és a forró tea.
Lefelé már szinte teljes sötétségben mentünk, csak a hó világított valamennyire. A köd miatt a látási távolság minimálisra csökkent, és csak onnan tudtuk, merre kell menni, hogy az út lejtését követtük. Néhány embercsoport hozzánk hasonlóan bóklászott és csúszkált lefelé a sötétben. Szegény Kriszta egyszer fenékre is huppant, úgy megcsúszott. Néha egy-egy szánkó száguldott el mellettünk, rajta vidáman sikítozó, fejlámpával vagy telefonnal világító emberek.
Szuper volt ott lenni és ilyeneket látni! :)
Most már a szálláson vagyunk, mosakodtunk, Kriszta az ágyban hever és a telefonját nézegeti. Nemsokára elköltjük a kis vacsoránkat, ami ma zacskós tésztás leves és Pringles lesz.
A telefonom mérése szerint 8 és fél kilométert túráztunk a hóban. :)
január 25. vasárnap 15:24
Elindultunk hazafelé. :( A Csorba-tónál 3 órakor szálltunk be az autónkba, azóta csak annyi történt, hogy egy benzinkútnál vettünk benzint, ami elég lesz hazáig.
Ma 7-kor keltünk, komótosan összeszedtük magunkat, és fél 8 után nem sokkal bevonultunk az étkezőbe elfogyasztani a szállásunkhoz járó reggelit. Sokkal kevesebb szállóvendég volt most, mint nyáron! Akkor majdnem minden asztalnál ültek, ment a csicsergés mindenféle nyelveken, és még a TV is duruzsolt. Most ketten, teljes csendben ültünk le enni. Mikor már majdnem végeztünk az evéssel, jöttek még ketten.
Reggeli után összepakoltunk, Kriszta szendvicseket gyártott ebédre és porkávékat kevert be uzsira. Megint gondosan felhúztunk magunkra egy csomó réteg ruhát, bár felülre eggyel kevesebbet, mint tegnap. :) A Csorba-tó közelében parkoltunk le, de még nem mentünk oda a tóhoz. Először is odasétáltunk a Rysy-hez vezető túraútvonal kiindulási pontjához, mert kíváncsi voltam, mi van ott most, van-e valamilyen tiltó tábla. Nem volt, sokan el is indultak arra. Azt sejtjük, hogy a Poprádi-tóig szabad az út, és onnantól nem szabad feljebb menni, de ezt nem próbáltuk ki, mert inkább a Fátyol-vízeséshez szerettünk volna eljutni, ezúttal a rövidebb úton, ellenkező irányból, mint ahonnan 2024 nyarán megközelítettük.
Még arra lettünk figyelmesek, hogy valakik kis láncokat szerelnek fel a cipőtalpukra. :D Mikor ilyesmit látunk, mindig elgondolkozunk, hogy esetleg megint nem készültünk fel eléggé az előttünk álló túrára. Nálunk csak fejenként egy-egy túrabot volt megcsúszás ellen, amiknek egyébként jó hasznát vettük, mert végig letaposott hóban mentünk az erdőben.
A vízeséshez vezető útvonal aljánál még elbámészkodtunk, megcsodáltuk a síelőket, snowboardozókat, felemlegettük, hogy azzal a libegővel libegtünk fel '24-ben a Szoliszkó menedékházhoz, amin most síléces emberek ülnek. Ezúttal a nagyobb kapacitású libegő is üzemben volt, ami nyáron üresen állt. Láttunk a hegyről lefelé jövő hegymászókat is, hátukon kötéllel és jégcsákánnyal! Sose láttunk még ilyesmiket közelről, úgyhogy ez nekünk mind érdekesség volt. A síelést úri mulatságnak tartjuk, a jégcsákánnyal hegymászáshoz meg nem vagyunk elég kemények.
A havas hegycsúcsokat sajnos ma sem láttuk, mert ködbe burkolóztak, de azért valamennyit láthattunk végre a fenyőerdők fölött álló zord, havas sziklákból, és annak is nagyon örültünk.
A vízeséshez felfelé vezető úton megint jól nekivetkőztünk, lefelé viszont megint jólesett az aktívszenes melegítő párnácska. A tegnapiak már kihűltek, de okosan mindkettőnknek két párral készültem.
A vízesés elképesztő látványt nyújtott befagyva! Szerencsénk volt, hogy láthattuk, mert amikor megérkeztünk, még semmi sem látszott belőle, ott is olyan köd fogadott. De mire elfogyasztottuk az ebédet, előbukkantak a világoskék jégoszlopok és a havas sziklák. Valamennyit nézelődtünk még ott, mielőtt elindultunk visszafelé. Onnan, ha akartunk volna se lett volna szabad továbbmenni. A Lorenz-hágó felé vezető útvonalra ott egy táblát tettek, ami szerint május 31-éig tilos arra továbbhaladni.
A vízesésig vezető út viszont télen-nyáron járható, most már ezt is tudjuk. Bár nagyon sok túrázón láttunk még hóláncot vagy lánctalpat vagy minek nevezzem ezt :D szerintünk azért ezek nélkül is megoldható a túra. Lefelé sokkal gyorsabban haladtunk, és mielőtt visszamentünk volna az autóhoz, még a Csorba-tavat megnéztük. A helyén egy hómezőt találtunk, rajta elszórtan hóembereket és sétálgató turistákat. Mi is sétálgattunk még egy kicsit a befagyott Csorba-tavon, aztán nehéz szívvel elindultunk vissza a parkolóba.
Most azon gondolkozunk, milyen évszakban és milyen hónapban jöjjünk még ide. :) Legközelebb valószínűleg nyáron jövünk, mert Jojó szeretné megint megmászni a Rysy-t, és Krisztának több barátja is bejelentkezett, hogy ők is jönnének. Jojó már tavaly mondta, miután mi másodszor is megmásztuk, hogy a '24-es élményeit már feldolgozta, már tudja, mire kell számítani, és szeretné egy újabb erőpróbaként megint megcsinálni. Én is szívesen mennék oda még! De szeretnék egyszer olyat is látni, hogy "még nyílnak a völgyben a kerti virágok" de "már hó takará el a bérci tetőt". :)
A telefonom mérése szerint ma 12 és fél kilométert túráztunk.
január 24. szombat 7:10
Elindultunk Szlovákiába totál idegbetegen, mert az egész hetes feszültségnek valahol ki kell jönnie, és mivel hétközben igyekszünk nem a kölykeinken és a munkatársainkon kitölteni, így egymáson töltjük ki hétvégén. Erre való a párkapcsolat, nemde? :)
A 2026-os Nagy Havazásnak már csak nyomai vannak itt a városban, miután felmelegedés kezdődött. A füves részek még havasak, de az utak és járdák már teljesen tiszták. Pontosabban jelenleg vizesek. +2 fok van, ez kivételes módon ezen a télen melegnek számít. Reményeink szerint a Magas-Tátrában igazi téli körülmények várnak ránk.
8:32
Megreggeliztünk az autópályán száguldás közben: fél túrós táskát, fél csokis croissant-t, Kriszta kávét, én tejet, mindketten teát is, és a szokásos vitaminkoktélunkat: C-vitamin, D-vitamin, magnézium és B-vitaminok. A táj havas és ködös. A fehér mezőkön sok őzike álldogál, eszegeti a hó alól kilógó növényzetet vagy szaladgál.
9:52
Szlovákiában vagyunk. Miskolc és a határ közt megálltunk pisilni. Egy órája esik az eső egyre hevesebben. Kassa felé robogunk most. Legközelebb megállni csak Poprádon tervezünk. A tízóraira szánt banános rizstejet még megisszuk addig.
12:57
A poprádi Mekiben ülünk. Megettük az ebédet. Ma már jártunk itt egyszer korábban. :) Ebédidő előtt jóval itt voltunk már, úgyhogy egy forró tea mellett arra használtuk ki az időt, hogy felhívtam a Telekomot és elpanaszoltam, hogy ahányszor külföldön járok, a telefonomon nem tudok netezni. Évek óta tart ez az állapot. Ez a Telekomos ember se tudott segíteni, semmi hibát nem lát, ahogy egyik Telekomos ember se látott semmi hibát az elmúlt években. SIM-kártya cserét javasolt. Azt majd kipróbálom, ha eljutok egy Telekom üzletbe.
Az eső 10 és 11 óra között elállt. Kicsit szállingózik a hó. Olyan köd van, hogy a Tátra csúcsaiból nem látszik semmi. :( A teázás és telefonálás után átsétáltunk innen egy Terno nevezetű élelmiszerboltba, ahol vettünk négy zsömlét holnapra, meg egy kis Kofolát (csehszlovák kóla) otthonra és ajándékba. Szokásos menguszfalvi szállásunkat 2-től foglalhatjuk el. Addig még elmegyünk egy Tescoba.
14:08
Elfoglaltuk a szállásunkat. Immár harmadszorra lakunk itt. Így, hogy ezúttal csak ketten jöttünk, nem vettünk ki egy egész apartmant, csak egy franciaágyas szobát. Az ágy fölé ez van írva: Láska je dokonalé kouzlo, dovede néjenom obelstít oči, ale také srdce
Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. :D Mindjárt lefordítom. Itt már van netem, mert van wifi. De a szöveg melletti óriási, vörös szívekből és kupidóból ítélve a nászutas lakosztályt kaptuk meg. :D
19:08
Fantasztikus élményben volt részünk! Elautóztunk annak a kisvasútnak az alsó végállomásához, ami felvisz a Tátrai jégtemplomhoz, és onnan gyalog felmentünk a kivilágított jégszobrokhoz egy szánkópályaként is használatos úton. Ködös, hófehér mesevilágba csöppentünk. Pont ilyenre vágytam, amikor arra gondoltam, hogy jó lenne kipróbálni a téli túrázást is itt. Mondjuk arra is vágytam, hogy a Magas-Tátra méltóságteljes hegycsúcsait hóval fedve is láthassam, de lehet, hogy ahhoz érdemesebb lenne tavasszal jönni egyszer.
A téli túrázáshoz így öltöztünk: sima zokni, arra téli zokni, lábszáron három réteg (leggings, aláöltözet gatya, túragatya), felsőtesten öt réteg (hosszú ujjú póló, rövid ujjú póló, vékony pulcsi, bundás pulcsi, télikabát), plusz természetesen sapka, sál, kesztyű. Felfelé menet folyt a hátunkon a víz, olyan melegünk volt. :D Ki is cipzáraztam a három felső réteget magamon, a sálat és a kesztyűt is levettem egy idő után, aztán a tiszta, friss havat kezdtük eszegetni a fenyőfákról és még az arcomra is olvasztottam belőle, olyan jólesett. :D Mire felértünk a jégszobrokhoz, már megéheztünk az uzsihoz. Egy óriás flapjack felé ettük meg fejenként és hozzá 2 deci tejeskávét ittunk, ami még meleg volt, mert Kriszta a szállásunkon porkávéból és forró vízből készítette őket, én meg törölközőbe csavarva vittem fel a kis üvegcséket a táskámban.
Volt nálunk kulacsban forró tea is, és még egy pár DM-ben kapható aktívszenes kézmelegítő párnácska is. Miután az uzsit elfogyasztottuk, bementünk a kupola alá, ahol a jégtemplom áll, aztán a másik kupola alá, ahol a valamiért külön hűtésre érdemesnek ítélt jégszobrok állnak. Sok szobor a szabadban áll, azok az idő melegedésével fognak elolvadni, a kupola alatt hűtött alkotások viszont valamivel tovább megmaradnak majd.
Egyáltalán nem voltunk túlöltözve, ez a kupolák alatt kiderült, és lefelé menet is nagyon jólesett már a sok ruha, a zsebünkben melegedő párnácska és a forró tea.
Lefelé már szinte teljes sötétségben mentünk, csak a hó világított valamennyire. A köd miatt a látási távolság minimálisra csökkent, és csak onnan tudtuk, merre kell menni, hogy az út lejtését követtük. Néhány embercsoport hozzánk hasonlóan bóklászott és csúszkált lefelé a sötétben. Szegény Kriszta egyszer fenékre is huppant, úgy megcsúszott. Néha egy-egy szánkó száguldott el mellettünk, rajta vidáman sikítozó, fejlámpával vagy telefonnal világító emberek.
Szuper volt ott lenni és ilyeneket látni! :)
Most már a szálláson vagyunk, mosakodtunk, Kriszta az ágyban hever és a telefonját nézegeti. Nemsokára elköltjük a kis vacsoránkat, ami ma zacskós tésztás leves és Pringles lesz.
A telefonom mérése szerint 8 és fél kilométert túráztunk a hóban. :)
január 25. vasárnap 15:24
Elindultunk hazafelé. :( A Csorba-tónál 3 órakor szálltunk be az autónkba, azóta csak annyi történt, hogy egy benzinkútnál vettünk benzint, ami elég lesz hazáig.
Ma 7-kor keltünk, komótosan összeszedtük magunkat, és fél 8 után nem sokkal bevonultunk az étkezőbe elfogyasztani a szállásunkhoz járó reggelit. Sokkal kevesebb szállóvendég volt most, mint nyáron! Akkor majdnem minden asztalnál ültek, ment a csicsergés mindenféle nyelveken, és még a TV is duruzsolt. Most ketten, teljes csendben ültünk le enni. Mikor már majdnem végeztünk az evéssel, jöttek még ketten.
Reggeli után összepakoltunk, Kriszta szendvicseket gyártott ebédre és porkávékat kevert be uzsira. Megint gondosan felhúztunk magunkra egy csomó réteg ruhát, bár felülre eggyel kevesebbet, mint tegnap. :) A Csorba-tó közelében parkoltunk le, de még nem mentünk oda a tóhoz. Először is odasétáltunk a Rysy-hez vezető túraútvonal kiindulási pontjához, mert kíváncsi voltam, mi van ott most, van-e valamilyen tiltó tábla. Nem volt, sokan el is indultak arra. Azt sejtjük, hogy a Poprádi-tóig szabad az út, és onnantól nem szabad feljebb menni, de ezt nem próbáltuk ki, mert inkább a Fátyol-vízeséshez szerettünk volna eljutni, ezúttal a rövidebb úton, ellenkező irányból, mint ahonnan 2024 nyarán megközelítettük.
Még arra lettünk figyelmesek, hogy valakik kis láncokat szerelnek fel a cipőtalpukra. :D Mikor ilyesmit látunk, mindig elgondolkozunk, hogy esetleg megint nem készültünk fel eléggé az előttünk álló túrára. Nálunk csak fejenként egy-egy túrabot volt megcsúszás ellen, amiknek egyébként jó hasznát vettük, mert végig letaposott hóban mentünk az erdőben.
A vízeséshez vezető útvonal aljánál még elbámészkodtunk, megcsodáltuk a síelőket, snowboardozókat, felemlegettük, hogy azzal a libegővel libegtünk fel '24-ben a Szoliszkó menedékházhoz, amin most síléces emberek ülnek. Ezúttal a nagyobb kapacitású libegő is üzemben volt, ami nyáron üresen állt. Láttunk a hegyről lefelé jövő hegymászókat is, hátukon kötéllel és jégcsákánnyal! Sose láttunk még ilyesmiket közelről, úgyhogy ez nekünk mind érdekesség volt. A síelést úri mulatságnak tartjuk, a jégcsákánnyal hegymászáshoz meg nem vagyunk elég kemények.
A havas hegycsúcsokat sajnos ma sem láttuk, mert ködbe burkolóztak, de azért valamennyit láthattunk végre a fenyőerdők fölött álló zord, havas sziklákból, és annak is nagyon örültünk.
A vízeséshez felfelé vezető úton megint jól nekivetkőztünk, lefelé viszont megint jólesett az aktívszenes melegítő párnácska. A tegnapiak már kihűltek, de okosan mindkettőnknek két párral készültem.
A vízesés elképesztő látványt nyújtott befagyva! Szerencsénk volt, hogy láthattuk, mert amikor megérkeztünk, még semmi sem látszott belőle, ott is olyan köd fogadott. De mire elfogyasztottuk az ebédet, előbukkantak a világoskék jégoszlopok és a havas sziklák. Valamennyit nézelődtünk még ott, mielőtt elindultunk visszafelé. Onnan, ha akartunk volna se lett volna szabad továbbmenni. A Lorenz-hágó felé vezető útvonalra ott egy táblát tettek, ami szerint május 31-éig tilos arra továbbhaladni.
A vízesésig vezető út viszont télen-nyáron járható, most már ezt is tudjuk. Bár nagyon sok túrázón láttunk még hóláncot vagy lánctalpat vagy minek nevezzem ezt :D szerintünk azért ezek nélkül is megoldható a túra. Lefelé sokkal gyorsabban haladtunk, és mielőtt visszamentünk volna az autóhoz, még a Csorba-tavat megnéztük. A helyén egy hómezőt találtunk, rajta elszórtan hóembereket és sétálgató turistákat. Mi is sétálgattunk még egy kicsit a befagyott Csorba-tavon, aztán nehéz szívvel elindultunk vissza a parkolóba.
Most azon gondolkozunk, milyen évszakban és milyen hónapban jöjjünk még ide. :) Legközelebb valószínűleg nyáron jövünk, mert Jojó szeretné megint megmászni a Rysy-t, és Krisztának több barátja is bejelentkezett, hogy ők is jönnének. Jojó már tavaly mondta, miután mi másodszor is megmásztuk, hogy a '24-es élményeit már feldolgozta, már tudja, mire kell számítani, és szeretné egy újabb erőpróbaként megint megcsinálni. Én is szívesen mennék oda még! De szeretnék egyszer olyat is látni, hogy "még nyílnak a völgyben a kerti virágok" de "már hó takará el a bérci tetőt". :)
A telefonom mérése szerint ma 12 és fél kilométert túráztunk.
