Noj Blogja

Felteszem a tegnap említett képeket. Jojó ajándékai nekem - Geralt és Ciri a Witcher 3 videójátékból: Telefon háttérkép Az előbbi karácsonyi kiadása :) Telefontokra nyomtatható verzió, helyet hagyva a kamerának Telefontokra nyomtatható rajz Krisztának - erdőt védelmező lény Ez meg itt a tegnap reggeli csoport szelfi: Illetve meguntam a Facebook ismerőseim által megosztott tökéletes karácsonyi képeket a tökéletes családjukról a tökéletes lakásukban, úgyhogy összeállítottam egy ilyen videót a 24-ei készülődésünkről. :)

Nagyon kellett már ez a pihenés! A hatnapos magyarországi "hétvége" második napja van, és én máris annyira ellustultam, hogy nem vagyok hajlandó asztalnál ülni, hanem az ágyikómban nyakig betakarózva telefonon pötyögöm ezt. Mellettem Kriszta tegnapról maradt salátát rág. Kímélő vacsi a szülei által ma rendezett lakoma után. :) Én és Jojó már ettünk ugyanilyen maradék salit, amíg Kriszta elaltatta Rikit. Tegnap este hármasban ünnepeltünk itthon, mert Kriszta azt beszélte meg Riki apáival, hogy felváltva lesz nálunk és náluk Riki dec. 24-én este, egyik évben itt, másik évben ott. Riki a tőlünk kapott ajándékait már délután, itthon megkapta. A legnagyobb (szó szerint) ajándéka egy óriás markoló, amire azóta vágyott, hogy az egyik mesekönyvében meglátott egy akkora játék markolót, amire egy kisgyerek rá tud ülni. Ez talán tavasszal lehetett. Azóta emlegette, hogy ő is akar olyan markolót, és Kriszta mindig azt mondta neki erre, hogy majd karácsonyra kaphat egyet. Nem akartunk re...

Elég fos kedvem lett így az év legvégére, nincs is sok kedvem mesélni. Viszont amíg jó kedvem volt, csináltam egy összeállítást az idei év emlékeiből, azt meg szeretném osztani. Mindenképpen ezt a zenét szántam hozzá aláfestő zeneként (a Nightwish idén ősszel megjelent legújabb albumáról van), de nem akarok azzal bajlódni, hogy szerzői jog miatt a YouTube esetleg leszedi a videóról, ezért így működik: Indítsd el a böngésző egyik fülén a zenét, utána egy másik fülön ezt . (Telefonon nem tudom, megoldható-e.) Az utolsó két kép itt és itt készült.

Megint Jojó tehetségével fogok dicsekedni, mert megengedte. :) Hétfőn megnyerte az iskolai szavalóversenyt Arany János A tudós macskája című versével. Előadói tehetségénél már csak a képzőművészeti tehetsége nagyobb, és többek közt a lentieket rajzolgatta mostanában. Leesett az állam megint!

Előző hétvégén a 15 éves Dodó volt a vendégünk. Ettől a tanévtől kezdve kertészeti középiskolába jár, amit eléggé szeret ahhoz, hogy szombati programnak azt javasolta, látogassuk meg a sulija botanikus kertjét. Lelkesen mesélt és mutatott meg mindent a kertben, hol ástak, melyik növényeket tették már el télire, stb. :) Nekem úgy tűnik, nagyon örül, hogy ilyen helyre járhat és ilyeneket csinálhat. Az a kert pedig egy gyönyörű és izgalmas hely szerintem! Így ősszel is az, de tervezek tavasszal is visszamenni, amikor minden virágzik. Sok olyan növényt láttam ott, amit még életemben soha, és olyanokat is, amiket eddig még a valóságban soha, csak fényképen vagy videójátékban. Jojónak is nagyon tetszett a hely! Riki és Kriszta nem jöttek velünk, mert már hamar sötétedik és hamar bezár a kert és Riki délelőtt úszott, délután meg aludt. De szerintem tavasszal ők is fognak tudni jönni, ha szeretnének. A kertlátogatás után Starbucksba mentünk egy késői uzsira, oda ők is jöttek. Dodónak ott adtam...

Zala megyében kettesben töltött napjaink is végetértek. Csodás volt ott lenni, nettó pihenés, csend, béke, természet... Egyébként Dodó ma lett 15 éves! Hazafele úton felhívtam. Pénteken jön hozzánk hétvégére. :) A lenti képek közül a gombásak Apa kérésére készültek. Megkért, hogy fotózzak neki gombákat, ha találok, és küldjem el a képeket, hogy meghatározhassa őket. Mivelhogy ő nagy gombaszakértő. :) Sokkal több gombát fotóztam ezeknél, csak ezek a kedvenc képeim.

Kriszta 27-én lett 40 éves. Igyekszem méltóképpen megünnepelni ezt a rendkívüli eseményt, bár a római meglepetés utat überelni nem tudom, amit ő szervezett nekem annak idején ... 27-én este egy kis sütizéssel emlékeztünk meg az évfordulóról és az ajándékát - egy hétvégét a parádsasvári kastélyhotelben - úgy adtam át, hogy kinyomtattam képeket a szaunáról, a medencéről, az étteremről, meg az őszi Galyatetőről, hogy találgathasson, hova megyünk. :) Az a kis wellness hétvégézés november közepén lesz. Továbbá még egy meglepetés programra elviszem, amit eredetileg holnapra terveztem, de népszerűbb a hely, mint gondoltam, és már nem volt szabad asztal / időpont, amikor hét elején foglalni próbáltam... Tehát oda valószínűleg december közepén fogunk eljutni, mert addig minden hétvégére van már más tervünk. Majd leírom, milyen volt, ha megvalósul az a program, addig titok Krisztának. :) Egyébként őszi szünetelünk. Jojónak már egy hete nincs suli. Egy hete az ünnep örömére munkaszüneti nap volt...

Amit most fogok írni, az amolyan utószó ahhoz a naplóhoz, amiről itt írtam . Elég spoileres. :D Szóval ha esetleg tervezed elolvasni azt a naplót, de nem akarsz idő előtt megtudni dolgokat rendkívül izgalmas húszéves koromból (nekem izgalmas volt), akkor ne olvasd még el. Céline és én sose voltunk úgy együtt, ahogy egy szerelmespár. Mivel rengeteg időt töltöttünk együtt, mások azt hitték, egy pár vagyunk, de nem így volt. Nyilvánvaló, hogy számára is megmagyarázhatatlan érzéseket váltottam ki belőle. Én már csak ilyen vagyok, úgy látszik. Mert nem ő volt az első és nem is az utolsó máskülönben heteroszexuális lány, aki egy darabig nem tudott elszakadni tőlem. Ő is olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket akkor még nem tudtam megmagyarázni, de nem is akartam megmagyarázni. Nem tudtam még, hogy ki vagyok és mit akarok, csak azt tudtam, hogy jó vele lenni, és nem gondolkoztam ennél tovább. Barátságnak véltem, ami nyilvánvalóan más és több volt annál, de éppen ezért nem is olyan tartós....

Jojó már nagyon nagy, 15 és fél éves is elmúlt. Röpke pár év választja el a nagykorúságtól. Mindaz, amint anyaként elb.sztam, már megmutatkozik - meg az is, amit valahogy sikerült jól csinálni. Néha borzasztó sötét gondolatai vannak, és emiatt nagyon aggódom érte. Viszont szépen önállósodik és rengeteg okot ad arra, hogy nagyon büszke legyek rá. Nemrég beszélgettem a két legfontosabb tantárgyát tanító tanárjával - matek és programozás. Mindketten szinte ugyanazt mondták, hogy Jojó okos, ügyes, jó gyerek, viszont állandóan tele van rajzolva az egész karja. :) Mindkettőjüknek elmondtam, amit itt is írtam , hogy ha akarnám se tudnám megfékezni az alkotásvágyát. Egyszerűen ha van előtte valami, amivel rajzolni lehet, és valami, amire rajzolni lehet, akkor rajzol. Adott esetben a karjára. Mindkét tanár azt mondta erre, hogy végülis, ha rajzolgatás közben képes figyelni is az órán, akkor hadd rajzoljon, és hozzátették, hogy úgy tűnik, képes, különben nem lennének jó jegyei. A programozás tan...

Jojó fogalmazta meg valamikor idén a következő gondolatokat. Úgy élünk, hogy tolatva haladunk. Nézünk egy irányba, de egy rajtunk kívül álló erő az ellenkező irányba kényszerít minket haladni. Nem látjuk, hova tartunk, mert a hátunkon nincs szemünk. Csak azt látjuk magunk előtt állandóan, amit már elhagytunk, ahova soha többé vissza nem térhetünk. Azért írtam le mindezt, mert szerintem tökéletes bevezetője a következő témámnak. Elhatároztam, hogy csinálok egy ilyen blogot , ahova felteszem régi, papírra íródott naplóim tartalmát. Talán nem mindet (rengeteg van), de kezdetnek feltettem azt, amit akkor írtam, amikor életemben először utaztam Amerikába. Az egy kerek történet, alig több, mint négy hónap eseményeit írja le, de olyan négy hónapét, ami alatt több érdekeset láttam és több élettapasztalatot gyűjtöttem, mint máskor évek alatt se. Olyan, mint egy iskolaregény, tele végletes, viharos érzelmekkel, drámával, csalódással, boldogsággal, váratlan fordulatokkal... A háttere pedig az ...

Nyavalyám update: Az elmúlt hónapok során átestem kellemetlen és nagyon kellemetlen vizsgálatokon, amikből még mindig nem derült ki, mi fájt annyira többször idén, csak az derült ki, hogy nem vagyok se rákos, se gluténérzékeny, se semmi egyértelmű bajom nincs. Ezek jó hírek. Meg az is jó, hogy nyár második fele óta nem nagyon fájt már semmi. Viszont vannak nem normális eredményeim, amik miatt a doki, akihez járok, kilátásba helyezett nekem egy közepesen kellemetlen vizsgálatot is, amihez semmi kedvem, úgyhogy még halogatom, hogy rászánjam magam. A doki azt mondta, nem gond, ha nem megyek azonnal, fél évig érvényes a beutalója, addig kéne rászánni magam. Ez egy hónapja volt. Hát most gyűjtöm a lelkierőm. Továbbra se nagyon fájok. Néha egy kicsit.

Három zene, amik mindig az idei nyárra emlékeztetnek majd. A Purple Disco Machine klipjét is bírom, hajrá smároló csajszikák! :) Hjaj, mikor jön már a következő nyár?? :D

Nem szeretem a tanévkezdéseket. Azt se szerettem, mikor nekem kellett iskolába menni ilyenkor, meg azt se, mikor a gyerekemnek kell. Miután befejeztem a tanulmányaimat, volt - lássuk csak - 14 olyan ősz, amikor se iskolába nem kellett mennem, se iskolás gyerekem nem volt, aztán kezdődött megint az iskolával járó stressz, csak akkor már szülőként. Jojó nem olyan, mint én, őt nem zaklatja fel annyira, ha elkezdődik az iskola - bár nyilván jobban szereti, amikor azt csinálhat, amit akar - de amúgy elég laza, én meg idegeskedek helyette is. :) A most kezdődött tanévben, ami Jojónak már a tizedik tanéve, lesz neki egy szakmai vizsga, amikor eldől, hogy lehet-e belőle programozó - ami lenni szeretne - vagy rendszergazdának lesz megfelelőbb. Úgyhogy nem ígérkezik egyszerűnek ez a tanév. Jojó egyébként egy féktelen művészlélek. Nagyon örülök ennek, de közben annak is, hogy ésszel csinálja a művészetét, nem azt képzeli, hogy könnyű élete lesz, ha csak a művészetéből próbál megélni. Talán ennek...

Még próbálom emészteni, hogy már megint ősz van. Az egy évvel ezelőtti ősz és aztán a tél olyan stresszes volt több okból is, hogy nagyon nem vártam ezt az ideit. (A blogot olvasva ez persze nem derül ki, mert csak olyan emlékeket szeretek leírni, amiket szívesen olvasok később vissza.) Ráadásul az idei nyár annyira csodás volt, hogy eléggé lesújtott, mikor végetért. Azért nem is tudtam még eddig rászánni magam arra, hogy írjak ide, és most se tudok sok érdekeset. Pár napja feltettem azt az új borítóképet, ami augusztus elején készült a Magas-Tátrában .

Rikike 2 éves lett tegnapelőtt! Egészen angyali mostanában és rengeteget fejlődött másfél éves kora óta. Először is zseniálisan beszél. Az anyanyelvén (magyar) olyan tökéletesen ragoz, hogy egy óvodás is megirigyelhetné. Apanyelvén (vietnámi) is gagyog, de ennek helyességét megítélni nem tudjuk. :) Ami szerintem figyelemreméltó, hogy nem csak olyasmit tud kifejezni szavakkal, hogy éppen mi történik vagy mit lát, hanem az érzelmeiről is beszél. Például nemrég Jojóval játszott utóbbi ágyán ülve, ahol Riki imád lenni, mert magasított ágy, létrán lehet feljutni, és egy lufit dobáltak ott egymásnak. Riki nagyon nevetgélt, aztán egyszercsak ezt mondta: "Ez tetszik!" De hallottam már tőle ezeket a mondatokat is a megfelelő helyzetben: "baba boldog", "örülök neki", "baba is szereti anyát". A kétéves kort tartják ugye a legvészesebbnek hisztizés szempontjából, nos, Riki ezt nem bizonyítja, persze változhat még a helyzet, de mostanában semmi gond vele. O...

Felteszek képeket a magaslesen éjszakázásról, a fájlnevek által megőrzött időpontokkal együtt. 19:16, megérkeztünk. 21:05, Kriszta véletlen lőtt egy Blair Witch Project stílusú képet. :D 21:06, látszólag egy verandán iszogatom a Mountain Dew-mat, de valójában a magaslesről nézek a sötét erdőség felé, csak abból a képen nem látszik semmi. 5:45-5:54, jó reggelt kívánunk! Bár a fészkünk ilyen perspektívából aprónak tűnik, ez megtévesztő, valójában 175-180 centi hosszú lehet a padló, hiszen Kriszta a maga 173 centijével is bőven elfért rajta. És ezzel újabb pontot pipálhatok ki a bakancslistámon, eltöltöttem egy egész éjjelt egy magaslesen. :)